right|250px|thumb|Haszid zsinagóga
A haszidizmus egy vallási mozgalom a judaizmusban, azon belül az ultraortodox csoportban, amely a 18. században jött létre spirituális újjászületésként a lengyelországi zsidók körében, majd gyorsan elterjedt Kelet-Európában. Manapság a mozgalomhoz kötődők többsége Izraelben és az Egyesült Államokban él.
Etimológia Maga a haszid elnevezés a heszed (jámborság, kegyelem, hű szeretet) héber rokon szavából származik.
Nem teljesen megfelelő „jámbor”-nak fordítani a szót, mert i. e. 167-ben a makkabeus szabadságharc harcosai is haszidoknak nevezték magukat. Elfogadhatóbb fordítás a „hű” szó.
Tanításai
Jiszráél ben Eliezer Baál Sém Tóv (1698–1760) rabbi, a haszidizmus megalapítója, Medzsibozs-ban (Miedzyboz, ma Ukrajna) telepedett le. Ő volt az, akinek tanításai alapján összefoglalták négy alapeszméjüket, melyek a következők:
Isten előtt nem a tudás, nem a törvények szigorú betartása a fontos, hanem az odaadó szeretet, a jóakarat és a lélek tisztasága. A vallásos életmód, a sok rituális előírás és a számos jó cselekedet lényege ugyanis az Istenszeretet, a felebaráti segítségnyújtás és az értelmes életvitel, egyszóval az emberszeretet. Nem önmegtartóztatással, nem szomorúsággal, hanem őszinte örömmel, tánccal-dallal kell szolgálni az Urat. A dvekut – vagyis a Teremtőhöz való ragaszkodás fontossága. Ez a feltétel és kérdés nélküli Isten felé irányuló teljes szeretet és hűség. A zsidó ember nemcsak a Tóra 613 kifejezett parancsolatának teljesítésével szolgálja az Urat, hanem minden hétköznapi cselekedetével is – azzal is, ha eszik, azzal is, ahogyan jár.
Hagyományok
A lengyelországi haszidokra a 18-19. században viseletük alapján könnyen rá lehetett ismerni. Sötét selyemkaftánt, prémkalapot, lábukon fehér harisnyát, fekete lakkcipőt hordtak, valamint hosszú pajeszt és szakállt viseltek. A megházasodott nők kopaszra borotválják fejüket, és parókát, illetve kendőt viselnek. Jellemző a térd alatt végződő szoknya, harisnyával. A gyermekekkel is gyakran hordatnak fekete-fehér ruhákat.
A mozgalom Magyarországon right|200px|thumb|Fiatalok és nők right|200px|thumb|Tradicionális, hétköznapi viselet A haszidizmus Magyarországon a magyar zsidóság 1868-as ortodox és neológ irányzatra való szétválását követően, az ortodoxiához állt közelebb.
Vallási életük középpontjában a rebbe, a cadik, a csodarabbi áll, akihez százával zarándokolnak a hívek, hogy lelki bajaikra gyógyírt, anyagi gondjaikra bölcs tanácsokat kapjanak. A rebbék nemcsak vallási kérdésekben, de a mindennapi élet perpatvaraiban is döntőbírók. A magyarországi haszid közösségek 1938-ig jellemzően Kárpátalján, a Tisza mentén és Zemplénben éltek.
Manapság Izraelben és New Yorkban (Borough Park, Brooklyn) élnek a legnagyobb számban, Magyarországon a rendszerváltást követően újra növekedésnek indult a haszid mozgalom. A 21. században több imaházuk van. 2010-ben avatták fel óbudai zsinagógájukat, amely az azt megelőző évtizedekben a Magyar Televízió egyik stúdiójaként működött.
Jegyzetek
Források Várj madár, várj – A hászidizmusról. – zsido.hu (hozzáférés: 2013. május 22.)
További információk Prepuk Anikó: A zsidóság Közép- és Kelet-Európában a 19-20. században. Történeti Kézikönyvtár. Csokonai Kiadó, Debrecen, 1997. Esther Benbassa – Aron Rodrigue: A szefárd zsidók története. Osiris Kiadó, Budapest, 2003. Simon Dubnov: A zsidóság története. Gondolat Kiadó – Bethlen Gábor Kiadó. Ford.: Szabó Bence. Budapest, 1991. Világvallások. Akadémiai Lexikonok.Szerk.: Görfzöl Tibor – Máthé-Tóth András. Akadémiai Kiadó, 2009. Paul Johnson: A zsidók története. Európa Kiadó, Budapest, 2001.
Buber, Martin (1995, 2006): Haszid történetek. Budapest: Atlantisz
Kapcsolódó szócikkek Ortodox judaizmus zsidó vallás A zsidóság Magyarországon
Kategória:Haszidizmus