bélyegkép|200px|A Koreai múzeum előtti szobor ban
A a -dinasztia idején népszerűvé vált koreai versforma, dalbeszéd, mely a 15. század közepén keletkezett. Több ezer soros is lehet, nem tagolódik versszakokra. Nem lírai, hanem leíró versforma. Témái között találhatóak tájleírások, útinaplók, katonai események és szerelmes történetek.
Jellemzői A a (경기체) műfajára vezethető vissza, de lényegesen hosszabb lélegzetvételű annál. Akárcsak a esetében, egy sor itt is négy időmértékes szegmensből áll. Hasonlít a kínai fura, azonban rímtelen. Történetet mesél el, idő és helyszín szerint sorrendben, de a prózára jellemző klasszikus cselekmény fogalma nélkül. A meghatározott, logikus mintázatot követ. Az első -kori költőnek t (정극인) tartják.
A 17. századtól egyre több nemesi származású nő tanult meg hangult írni és olvasni, a pedig népszerű műfajjá vált a körükben. Egy-egy feleség, anya vagy lánytestvér gyakorta írt költeményeket, például férfi rokonuk sikeres vizsgatételére gratulációul, de írtak verseket a természetről, a női sorsról és a nők helyes viselkedéséről is.
Ugyanettől az időszaktól a köznép tagjai is írtak verseket, amiket az írástudatlanok szóban, szájról-szájra terjesztettek, énekelve. A szerzőik kiléte jobbára ismeretlen. A köznép ezekben az énekversekben fejezte ki az elégedetlenségét a társadalmi rendszerrel, a szigorú és igazságtalan adókkal, a paraszti sorssal szemben. Szatirikus darabok is találhatóak ezek között.
Képviselői Az egyik legnagyobb képviselője (1587–1642), mellette (1536–1593), illetve a kor jelentős költőnője, (허난설헌) (1563–1585) is. A műfaj jellegzetes darabjának számít (1561–1643) (태평사, A béke dala) című költeménye is.
Jegyzetek
Források
Kapcsolódó szócikkek szidzso koreai irodalom
Kategória:Költői műfajok Kategória:Koreai irodalom Kategória:Korjo