Rím

A rím az irodalomban egy stilisztikai eszköz, alapja a különböző ritmikai szakaszok vagy sorok végének (vagy akár a sorok közbeni szavak) hangjainak egyezése, „összecsengése”. A rím figyelemfelkeltő erejével segít az adott mű mondandójának hangsúlyozásában, s az emberi fül számára kellemes hatást kelt. A rím – ha fajtáját nem határozzuk meg eltérően – a sorvégi hangok egyezését jelenti.

A szó eredete

A magyar „rím” szó valószínűleg az ó-francia rime kifejezésből származik, mely a görög ρυθμος-ból, a „ritmus” szavunk eredetéül is szolgáló kifejezésből ered.

Szerkezete

A rímelés ritmusát az határozza meg, hogy a hívórím (a rím első fele) a rímvárás feszültségét kelti az olvasóban, melyet a hívórímre felelő a válaszrím old fel. A hívórímnek és a válaszrímnek megfelelően közel kell lennie egymáshoz, hogy a rím érvényesülhessen. Sorvégek összecsengése esetén a rímben részt nem vevő sorokat vaksoroknak nevezzük.

Rímfajták

A rím fajtája is a verselemzés fontos mozzanata lehet, mivel a rímes és rímtelen sorok aránya, a rímek elhelyezkedése, jellege a kifejezést nagyban szolgáló, fontos költői eszköz. (A rímtelen vers feszes, rapszodikus hangulatú, míg a páros rímek kiegyensúlyozott folyása harmóniát, nyugalmat tükrözhet.)

Példáinkban az egymásra rímelő szópárokat vastagon szedve emeltük ki.

Elhelyezkedés szerint Végrím A sorvégek csengenek össze. A leggyakoribb rímfajta, ha rímről beszélünk, legtöbbször végrímet értünk alatta.

Kezdőrím (élrím) A sorkezdetek összecsengésén alapul. A magyar verselésben ismeretlen.

Belső rím Egy verssoron belül két szó rímel egymással, legtöbbször a sor közepe és vége.

| Kékek az alkonyi dombok, elülnek a szürke galambok, |- | hallgat az esteli táj, ballag a kései nyáj.

(Babits Mihály: Új leoninusok)

Betűrím (alliteráció) Több, egymást követő szó kezdőbetűje azonos.

| S nyögte Mátyás bús hadát Bécsnek büszke vára.

(Kölcsey Ferenc: Himnusz)

Az alliteráció tágabb értelemben szókezdő hangok, szűkebb értelemben a szókezdő mássalhangzók feltűnő gyakoriságú ismétlődése. Például: "Keservesen kínzatol Vas szegekkel veretel" (Ómagyar Mária-siralom)

Költői szövegekben a hangfestés stíluseszköze: például az esti hangulatot érzékelteti: "A vadak, farkasok űlnek szenderedve, Barlangjában belől bömböl a mord medve." (Csokonai Vitéz Mihály: Az estve)

A versritmus elemévé vált a Kalevalában, a klasszikus tamil, ó- és középír, a török és az ógermán versekben. Például: "Magányát mégis megúnta, szűzességét nem szenvedte: mind magában maradnia, szűzleányként száradnia fenn a fehér felhők felett, magányos magos mennyekben." (Kalevala)

Az alliteráció túlzott, öncélú alkalmazása keresetté, modorossá teheti a verset: "…magányosság vitéze, magam ellen vitéz barangoló borongó ki bamba bún borong, borzongó bús borongó baráttalan bolond" (Babits Mihály: Egy szomorú vers)

A memorizálást segítő szerepe miatt a népköltészetben, szállóigékben, mágikus szövegekben is gyakori. Például: "Búzavirág-szödni, koszorúba kötni, Koszorúba kötni, magamot mulatni" (Júlia szép leány) "…Mert a halottnak is hármat harangoznak…" (Kőmíves Kelemenné)

Fogalma: Szavak kezdő mássalhangzóinak összecsengése a versben.

Rímképlet szerint

A versek szabályos rímszerkezetének jelölésére a rímképletet használjuk, ami az ábécé kisbetűiből áll.

A rímképletben az adott mű elemzett részének összecsengő ritmikai szakaszait azonos betűkkel jelöljük, így kirajzolódik a versvégek összecsengéseinek kapcsolata.

Keresztrím {| | Ki szívben jó, ki lélekben nemes volt, | a |- | Ki életszomját el nem égeté, | b |- | Kit gőg, mohó vágy el nem varázsolt, | a |- | Földön honát csak olyan lelheté. | b

(Vörösmarty Mihály: A merengőhöz)

Páros rím {| | Én még őszinte ember voltam, | a |- | ordítottam, toporzékoltam: | a |- | Hagyja a dagadt ruhát másra! | b |- | Engem vigyen föl a padlásra! | b

(József Attila: Mama)

Félrím

| Bírom végre Juliskámat, | x |- | Mindörökre bírom őt, | a |- | az enyémnek vallhatom már, | x |- | Isten és világ előtt. | a

(Petőfi Sándor: Bírom végre Juliskámat)

Bokorrím

| Mint aki a sinek közé esett…, | a |- | a végtelent, a távoli életet, | a |- | búcsúztatom, mert messze mese lett, | a |- | mint aki a sinek közé esett: | a

(Kosztolányi Dezső: Mint aki a sinek közé esett)

Bokorrímről (vagy halmazrímről) akkor beszélünk, ha kettőnél több (mondjuk n) sor azonos módon rímel, a következő n sor ettől eltérően, de szintén egymással azonos módon, és így tovább. Más meghatározások szerint, versszakokra osztott versekben fordul elő, ha egy versszakon belül minden sor vége összecseng.

A középkorban gyakrabban alkalmazták, mint manapság, elterjedtnek számított a ma talán gyakoribb páros rímmel, illetve különféle más rímképletekkel szemben. Tommaso da Celano (1190 k.-1255) ferences barát apokaliptikus himnuszában:

A latin eredeti Babits Mihály fordítása Dies irae, dies illa Ama nap, a harag napja, solvet saeclum in favilla, e világot lángba dobja: teste David cum Sibylla. Dávid és Szibilla mondja. Quantus tremor est futurus Mily írtózat fog az lenni, quando judex est venturus, ha a Bíró el fog jönni cunta stricte discussurus! mindent híven számbavenni. (1-2. vsz.)

Előfordul Balassinál, Zrínyinél, Kosztolányinál: Költő, minden hatalmat egybeöltő, kit bámul reszkető, üvöltő fönségébe sok emberöltő: - a végtelenbe tündökölt ő. (Kosztolányi Dezső: Csacsi rímek)

Igen tiszta formában található Vajda János: Nádas tavon c. versében: Fönn az égen ragyogó nap; Csillanó tükrén a tónak, Mint az árnyék, leng a csónak. Mint az árnyék, olyan halkan, Észrevétlen, mozdulatlan, Andalító hangulatban. (részlet)

Ölelkező rím

| Hajdanában, amikor még, | a |- | Igy beszélt a magyar ember: | b |- | Ha per, úgymond hadd legyen per, | b |- | (Ami nem volt éppen oly rég). | a

(Arany János: A fülemüle)

Ráütő rím

| Hunyad alatt, egy kis házban, | a |- | Élt az özvegy, talpig gyászban; | a |- | Mint gyümölcs a fát, lehajtja | b |- | Nehéz gondja, gondolatja: | b |- | Neveletlen négy magzatja. | b

(Arany János: Both bajnok özvegye)

Visszatérő rím

| "Királyasszony, néném, | a |- | Az egekre kérném: | a |- | Azt a rózsát, piros rózsát | x |- | Haj, beh szeretném én!" | a

(Arany János: Zách Klára)

A hangzók egyezése szerint Tiszta rím

A tiszta rím hívó- és válaszrímének minden hangzója teljesen azonos. A Vörösmarty előtti költészetre jellemző. Egyik fajtája az önrím, melyben egész szavak azonosságáról van szó:

| Nagy szép dárda Szondinak kezébe vala, |- | Sebösölve térdön állván ő vív vala, |- | Romlott toron alatt általlőtték vala, |- | Az fejét az hegyről alávetötték vala.

(Tinódi Lantos Sebestyén: Budai Ali basa históriája)

Másik, gyakrabban előforduló válfaja a rag-, ill. képzőrím, ahol a toldalékok egyeznek meg:

| Summáját írom Egör várának, |- | Megszállásának, viadaljának, |- | Szégyönvallását császár hadának, |- | Nagy vigaságát Ferdinánd királnak.

(Tinódi Lantos Sebestyén: Egri históriának summája)

Asszonánc

A tiszta rímmel ellentétben az asszonánc jellemzője, hogy a rímelő szótagok magánhangzóinak egyezése mellett mássalhangzóik kisebb-nagyobb mértékben eltérnek egymástól. (Nagyon ritkán előfordul, hogy a magánhangzók sem teljesen azonosak, de közeli rokonságban kell, hogy álljanak egymással.) A mássalhangzók különbözőségének mértéke nagyon széles skálán változhat. Ennek illusztrálására két szélsőséges példa:

| Holmi rossz rímnél becsesb zománc |- | A versen a szép csengő asszonánc.

(Arany János: Vojtina levelei öccséhez)

Arany szellemes önhivatkozó versében a z és sz, ill. m és n hangzók közeli rokonsága miatt a két rímelő szótag szinte tiszta rímet alkot.

| Hogyha néha lepotyogok, |- | A lábamat meghorzsolom.

(Dolák-Saly Róbert: Volt-nincs róka)

Dolák-Saly Igazságos Izom Tiborról szóló sorozatában alkalmazott rímekben a mássalhangzók ilyen nagy mértékű eltérése groteszk hatást kelt.

Az asszonánc elnevezés a latin assonare = összehangzani szóból ered. A magyar asszonánc leggyakrabban két szótagra terjed ki. Irodalmunkban Vörösmarty alkalmazza először, Petőfi megújítja, Arany János elméletének megalapozója. A tiszta asszonáncban a magánhangzók csengenek egybe, s a mássalhangzók merőben eltérőek, például: "Nem is, nem is azt a forgószelet nézi, Mely a hamvas utat véges-végig méri" (Arany János: Toldi) A mássalhangzós asszonáncban (pararím) fordítva, például: "Az erdő hallgatag nyugosznak a vadak lankadt állal hevernek ágyán a hűs avarnak, mit a szelek levernek majd újra felkavarnak." (Babits Mihály: Paysages intimes, 3. Alkony) Groteszk asszonánc az ún. kancsal rím, melyben a mássalhangzók azonosak, de a magánhangzók eltérőek, például fél hat – félhet. "…méztől dagadva megreped a szőlő s a boldogságtól elnémul a szóló." (Kosztolányi Dezső: Szeptemberi áhítat)

Ritmika szerint Hímrím

Más néven: éles rím. A rímelő szavak lejtése jambikus: virág – világ U – U -

Nőrím

A nőrím vagy tompa rím a hímrím ellentéte: a rímpár ritmusa trocheus. élet – éget – U – U

Különleges rímfajták Kancsal rím

A mássalhangzók csengenek össze, és a magánhangzók térnek el egymástól.

| Egy hívő s egy eretnek |- | Feles földön aratnak.

(Weöres Sándor: Kancsal rím)

Kecskerím

A hívó- és válaszrím azonos hangzású, attól eltekintve, hogy bizonyos mássalhangzóik (legtöbbször két szó kezdőbetűje) fel vannak cserélve. (Ritkábban a magánhangzók cseréjére kerül sor.)

| Engem kétszer csapott kupán,|- | S ő egy pofont kapott csupán.|}

(Karinthy Frigyes)

Több mássalhangzó sorrendje is felcserélhető:

| Nem gól ez, csak kapufa,|- | Nem jár érte fakupa.|}

(Fehér Klára)

További példák:

Megkérdé a kaján halász: „Miért van az ön haján kalász?”

Ne ülj le a kőre, Pandúr, Megkarmol egy pőre kandúr!

Futtában vert port a tapír, fején volt egy tortapapír.

Késő őszi, sanda reggel láttam egy nőt randa sállal… (Timár György) – Megjegyzés: A kecskerímhez az utolsó szót alkalmas módon cserélni kell. ;-)

Két flekk szólt a Porsche show-ról Viszont nincs egy sor se Poe-ról.

A padláson egy pipás császkál, nyilván ez a csipás Pascal!

Kínrím (mozaikrím)

A tiszta rím egy speciális fajtája: a rímelő szótagok azonos hangzásúak, de a szóhatárok különböznek:

| Hegyezem a fülem, ül-e |- | a lomb alatt fülemüle?

(Kosztolányi Dezső)

| Jött egy vendég, értesültem |- | Most már tudom: érte sültem

(Zelk Zoltán: A sült csirke dala a tálon)

NB. Nem kecskerímet, hanem kínrímet figyelhetünk meg a következő jól ismert idézetben:

| Olyanok a kecskerímek, |- | mint mikor a kecske rí: mek.

(Kosztolányi Dezső)

További példák:

Szól a bátyám tekintéllyel, „Mit keressz ám te kint éjjel?”

Ott szemben a teátrummal Megittam egy teát rummal. De mire a tea kész lett, Eltörött a teakészlet.

Amott jön a fiákeres, kit éppen a fia keres. Amíg én ezt komponáltam, a Tiszán egy kompon álltam.

Kicsiny bajszát leperzselé a felforralt eperzselé.

Az lenne az igazi export, dollárért adni a kekszport!

Nékem olyan ÁFÉSZ kell, amelyre a fecskemadár ráfészkel.

Eresz alatt ácsorgott, S valami ragacsos rácsorgott.

Az ősz inte, Hogy ő szinte Őszinte.

Sorrím

Ha a kínrím egy-egy egész verssoron át tart, sorrímnek (másképp csacsipacsinak) nevezzük. Weöres Sándort idézzük; verse a magyar nyelv lehetőségeinek határait feszegeti:

| Aj, e nő-kebelű Lidi óta |- | A Jenőke belül idióta.

(Weöres Sándor: Végrím)

Egy kis pesti vendéglőbe Egy kispesti vendég lő be.

Ha tágul a Kata latticel-lába Hatágú lakat alatti cellába’.

Megjegyzés: A „laticel” szót a ma érvényes helyesírás szerint egy t-vel írják.

Forrás: Kalmár László matematikus. Jelentése: egy fegyházigazgató parancsa a Kata nevű fegyenc őrizetének megszigorítására, arra az esetre, ha nevezettnek üreges gumiból készült művégtagja duzzadni kezd. ()

Visszhangrím

Az ekhós rímben a visszhang a versszakok utolsó néhány szótagját megismételve teszi nyilvánvalóvá a kérdésben benne rejlő választ:

(Balassi Bálint)

Źródło i licencja