Tarnai Andor (Gyula, 1925. augusztus 23. – Budapest, 1994. augusztus 25.) magyar irodalomtörténész, tanár, az MTA főosztályvezetője, az ELTE Irodalomtörténeti Tanszékének vezetője, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja.
Élete Mihalik Andor gyulai kelmefestő fiaként született. A család 1943-ban változtatta meg a nevét, Tarnai pedig ugyanebben az évben érettségizett az egri Szent Bernát Gimnáziumban. 1943–1948 között a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetem magyar–latin szakán tanult, az Eötvös Collegium tagja volt. Többek között Alszeghy Zsolt, Domanovszky Sándor, Huszti József, Kornis Gyula, Laziczius Gyula, Lukács György, Moravcsik Gyula, Pais Dezső, Zsirai Miklós voltak tanárai. Horváth Jánosnak a legrégibb verses emlékeinkről, a Mohács utáni irodalomról, a magyar romantikus drámáról, a nemzeti klasszicizmusról szóló előadásait hallgatta. Mestereitől – mint Klaniczay Tibor és Tolnai Gábor fogalmazott – „a legmagasabb fokon sajátította el a tények tiszteletét, a források és adatok hiánytalan összegyűjtésének igényét s a filológiai erudíció műhelytitkait”.
1949-től az Országos Széchényi Könyvtár kézirattárában dolgozott, 1958 áprilisától az MTA Irodalomtudományi Intézetének munkatársa, 1969-től főmunkatársa, 1979-től főosztályvezetője lett. 1980 júliusában az ELTE Régi Magyar Irodalomtörténeti Tanszékére nevezték ki egyetemi tanárnak, majd október 16-i ülésén a kari tanács tanszékvezetővé választotta. 1994 júniusáig töltötte be ezt a tisztséget.
1966-ban lett kandidátus, 1981-ben az irodalomtudományok doktora. 1988-ban Akadémiai Díjban részesült. 1990 májusában a magyarországi latin irodalomtörténet terén kifejtett munkássága elismeréséűl a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjává választotta (az akadémiai levelező tagi ajánlást Klaniczay Tibor, Nagy Péter, Németh G. Béla és Tolnai Gábor írta 1985-ben), . A Művelődéstörténeti Bizottság tagja, az Irodalomtudományi Bizottság és a Textológiai Munkabizottság elnöke, az Osztrák–Magyar Vegyesbizottság társelnöke volt.
Az újraindult Irodalomtörténeti Közlemények első technikai szerkesztője volt 1953–1954-ben, 1966–1973 között a szerkesztőség munkatársa, az 1969. évi 4. számtól az 1994. évi 4. számig a szerkesztőbizottság tagja. Dolgozott a Magyar Könyvszemle szerkesztőbizottságában is. Az Irodalomtudomány és Kritika és a Magyarországi Tudósok Levelezése c. kötetsorozatok alapító főszerkesztője, a Régi Magyar Prózai Emlékek szerkesztője volt.
1975–1976-ban a bécsi egyetem vendégtanára, 1991–1993 között pedig a berlini Humboldt Egyetemen kapott katedrát.
Első kötete, egy 18. századi röpiratokból összeállított szövegkiadás már 1950-ben megjelent; 1953-tól 1967-ig a Keresztury Dezsővel közösen gondozott Batsányi kritikai kiadás négy kötetét publikálta. Első tanulmányai e szövegkiadó, kommentáló munka kapcsán születtek meg. Faludi egyik fordításának eredetijét feltárva azonban már a Batsányi és Rájnis közötti irodalmi vita előtörténetét tisztázta, rámutatva a 18. századi magyar prózaeszményt tápláló latin–francia klasszicizmus eleven hatására, ennek a latinos kultúrának „még élő, hatásokra reagáló és módosuló irodalmá”-ra. Ezzel az egyes írók és művek mögötti általános irodalmi elvek eszményt, ízlést formáló hatásának felismeréséhez érkezett, s a következőkben ezt az irodalmi rendszert, az irodalmi alkotás mögött feltárható elvek, hagyományok, hatások, korabeli kihívások, feladatok és célok viszonyrendszerét igyekezett rekonstruálni. Két fő irányban volt lehetséges a továbblépés: az irodalmi tudat története (az irodalomtudomány története, az irodalom önreflexiói, az irodalomkritikának nevezhető jelenségek feltárása, az irodalomtörténeti hagyomány kialakulási csomópontjainak vizsgálata) az egyik; az irodalmi műnek mint történelmi helyzetbe ágyazott, aktuális kérdésekre megfelelni kívánó, korához szóló jelenségnek a tisztázása a másik (irodalomszociológia, befogadástörténet, az író és a közönség viszonya, az irodalom mint eszköz- és intézményrendszer). Mindkét kutatási irány csak a legkülönbözőbb forráscsoportok minden korábbinál rendszeresebb átnézésével, figyelemre addig nem méltatott adatok összegyűjtésével és új összefüggésbe való állításával volt megalapozható.
Először a 16. századig nyúlt vissza e kérdéseket tárgyalva, a historia litteraria hazai előzményeit keresve. Azután, amikor az Irodalomtudományi Intézetben a magyar irodalomtudomány és kritika történetének megírására vezetésével önálló munkacsoport szerveződött, s világossá vált, hogy az alapkutatások hiányában összefoglaló kézikönyv helyett egyéni monográfiák összefüggő sorozatában célszerű megvalósítani a feladatot, Tarnai Andor a legrégebbi korszak, a magyar középkor feldolgozására vállalkozott. Könyve a korábbi középkori irodalmi kutatások hallatlanul adatgazdag és egyben távlatos szintézise, amely elsőként mutatja be a középkori irodalmi gondolkodás normáiként befogadott külföldi tankönyvek és forrásművek hatásrendszerét, gondolataiknak eredeti művekből kiolvasható hazai alkalmazását és adaptációit, majd az első, még szétszórt és rendszertelen elméleti nyilatkozatokat, az irodalmi működésről és az irodalomról vallott nézeteket. Áttekinti az irodalomtörténet-írás csíráiként számba vehető rendtörténeti anyagot. A literátus réteg csoportnyelvének kategóriájával döntő lépést tesz a különböző középkori műfajok irodalomszociológiai létformájának megértése terén.
Az intézeti kutatócsoport vezetőjeként a 16–19. századi kritikatörténet kérdései is élénken foglalkoztatták, műfajok és alkotási módszerek (consultatio, parodia, latin nyelvű költészet) mentén maga is készített hosszmetszeteket. A tanszékén folyó kutatási program részint az irodalomelméleti reflexió körébe tartozó forrásanyag (a verstani gondolkodás kezdetei, fordításelméleti megfontolások és fordítói gyakorlat stb.) összegyűjtését, részben régi magyar tudósok levelezésének feltárását, kiadását vállalta feladatul és végezte el, a Hungarus-tudatú régi magyarországi értelmiség szellemi tájékozódási pontjait határozva meg ezáltal.
1994. augusztus 25-én, két nappal 69. születésnapja után érte a halál, szeptember 3-án temették el a lovasi temetőben.
Munkássága Kiadott könyvei, szövegei Szövegkiadások
Monográfiák
Tanulmányok
326–331. oldal: „A politikai és társadalmi erőviszonyok alakulása” (Klaniczay Tiborral) 249–260. oldal: „A világi műveltség népszerűsítői” (Varga Imrével) 397–407. oldal: „Rendiség és jezsuitizmus” 407–421. oldal: „Latin nyelvű egyházi, jezsuita irodalom” 422–430. oldal: „Magyar nyelvű egyházi irodalom” 430–437. oldal: „Napló és emlékirat”''' 438–446. oldal: „Nemesi költészet” 447–454. oldal: „A protestáns polgári művelődés helyzete” 458–464. oldal: „Egyháztörténet és historia litteraria” 465–471. oldal: „Hon- és államismereti irodalom” 500–504. oldal: „Nemesi Magyarország és felvilágosult abszolutizmus” 505–514. oldal: „Az udvari és nemesi rokokó kultúra” 527–536. oldal: „A nemesi költészet” 536–544. oldal: „Faludi Ferenc” 544–550. oldal: „A késő-barokk széppróza” 551–559. oldal: „A laicizálódó egyházi értelmiség” 559–571. oldal: „Az egyházias tudományosság alkonya” 571–576. oldal: „Ismeretterjesztő irodalom” 577–581. oldal: „A deákos rokokó költészet” 581–590. oldal: „A magyar nyelvű iskoladráma virágzása” 77–79. oldal: „A nyelvújítás kezdete” 80–87. oldal: „A tudományos irodalom” 148–163. oldal: „Batsányi János (1763–1845)” 163–172. oldal: „Verseghy Ferenc (1757–1822)” 172–177. oldal: „Szentjóbi Szabó László (1767–1795)” 177–188. oldal: „Politikai művek, röpiratok és versek” 200–205. oldal: „A tudományos irodalom”
Idegen nyelvű tanulmányok „Die vergleichende Literaturgeschichte und Wissenschaftsgeschichte in Mitteleuropa im 16–18. Jahrhundert”. Acta Litteraria Academiae Scientiarum Hungaricae 5 (1962): 338–341. oldal (németül); Az összehasonlító irodalomtörténet-írás és a tudománytörténet Közép-Európában a XVI–XVIII. században, fordította: Hegedűs [Hegedüs] Béla, in Tarnai Andor. Tanulmányok a magyarországi historia litteraria történetéről. Szerkesztette: Kecskeméti Gábor. Historia litteraria 16. Budapest: Universitas Könyvkiadó, 2004, 142–144. oldal (magyarul) „The Hungarian Milton Debate in the 18th Century”. The New Hungarian Quarterly 6. évfolyam, 19. szám (1965): 167–170. oldal Kárpáti, Paul, Béla Szent-Iványi und Andor Tarnai. „Das Stammbuch von Michael Rotarides”. In Beiträge zur Sprachwissenschaft, Volkskunde und Literaturforschung: Wolfgang Steinitz zum 60. Geburtstag… dargebracht, herausgegeben von Alexander V. Isačenko, Wilhelm Wissmann und Hermann Strobach, 214–230. oldal; Deutsche Akademie der Wissenschaften zu Berlin: Sprachwissenschaftliche Kommission: Veröffentlichungen 5. Berlin: Akademie-Verlag, 1965 „Bemerkungen zur Geschichte der österreichisch–ungarischen literarischen Beziehungen im 18. Jahrhundert”. Jahrbuch für österreichische Kulturgeschichte 7–9. évfolyam (1977–1979): 463–473. oldal „Lateinische Übersetzungen französischen Schrifttums im Ungarn des 18. Jahrhunderts”. In Acta conventus neo-Latini Amstelodamensis: Proceedings of the Second International Congress of Neo-Latin Studies, Amsterdam, 19–24 August 1973, edited by Pierre Tuynman, G. C. Kuipar, and Eckhard Kessler, 976–982 oldal. Humanistische Bibliothek: Reihe I, Abhandlungen 26. München: Wilhelm Fink Verlag, 1979 „Die Universitätsdruckerei von Buda um die Wende des 18. zum 19. Jahrhundert”. In Wissenschaftszentren und geistige Wechselbeziehungen zwischen Mittel- und Südosteuropa vom Ende des 18. Jahrhunderts bis zum Ersten Weltkrieg, herausgegeben von Richard Georg Plaschka und Karlheinz Mack, 60–64. oldal Wegenetz europäischen Geistes 1 – Schriftenreihe des Österreichischen Ost- und Südosteuropa-Instituts 8. München–Wien: Oldenbourg–Verlag für Geschichte und Politik, 1983 „Lateinische Lyrik in Ungarn im 16–17. Jahrhunderten”. Acta Litteraria Academiae Scientiarum Hungaricae 26 (1984): 233–242. oldal; Tarnai, Andor. „Latin Poetry in Hungary in the 16th and 17th Centuries”. Hungarian Studies 10 (1995): 279–289. oldal (angolul) „Mátyás Bél und die ungarische Sprach- und Literaturwissenschaft”. Acta Litteraria Academiae Scientiarum Hungaricae 28 (1986): 165–175. oldal (németül) „Deutschland als Zentrum der internationalen lateinischen Dichtung im Späthumanismus”. In Das Ende der Renaissance: Europäische Kultur um 1600, herausgegeben von August Buck und Tibor Klaniczay, 155–164. oldal Wolfenbütteler Abhandlungen zur Renaissanceforschung 6. Wiesbaden: Harrassowitz Verlag, 1987 „Überlegungen zur Erkundung und Erschließung von Hungarica in Bibliotheken der DDR”. Berliner Beiträge zur Hungarologie: Schriftenreihe des Seminars für Hungarologie an der Humboldt-Universität zu Berlin 3 (1988): 249–259. oldal „Le Baroque en tant que période”. Neohelicon 15 (1988): 57–66. oldal „ Existenz und Gelegenheitsdichtung im Späthumanismus”. In Sozialgeschichtliche Fragestellungen in der Renaissanceforschung, herausgegeben von August Buck und Tibor Klaniczay, 83–95. oldal Wolfenbütteler Abhandlungen zur Renaissanceforschung 13. Wiesbaden: Harrassowitz Verlag, 1992 „Handschriftliche Quellen zu österreichisch–ungarischen Beziehungen seit dem Mittelalter in Budapester Bibliotheken”. In Ex libris et manuscriptis: Quellen, Editionen, Untersuchungen zur österreichischen und ungarischen Geistesgeschichte, herausgegeben von István Németh und András Vizkelety, 9–14. oldal Schriftenreihe des Komitees Österreich–Ungarn 3. Budapest–Wien: Akadémiai Kiadó–Verlag der Österreichischen Akademie der Wissenschaften, 1994
Lexikoncikkek
298. oldal: Columella, Lucius Junius Moderatus 593. oldal: deákirodalom 593–594. oldal: deákos költészet
104. oldal: fennköltség 382–383. oldal: Fulbertus (Fulbert de Chartres) 387. oldal: Funger, Joannes 509. oldal: Gergely pápa, I. [Nagy] Szent 597. oldal: Godefridus Viterbiensis 747. oldal: Gretser, Jacobus
31–32. oldal: Gualterus Burlaeus 73. oldal: Guntherus Cisterciensis (Günther vagy Günther von Pairis) 127. oldal: Hadus, Joannes 397. oldal: Hermannus Contractus