A Robinson Crusoe Daniel Defoe angol író 1719-ben megjelent regénye. A regény episztoláris, didaktikus, egyes szám első személyben mutatja be a címszereplő életét. A főhős Robinson Kreutznaer néven született és hajótörést szenved, majd huszonnyolc évet tölt egy Trinidadhoz közeli szigeten.
A történetet valószínűleg Alexander Selkirk élete ihlette, aki négy évig élt a Más a Tierra nevű csendes-óceáni szigeten (1966-ban a szigetet Robinson Crusoe szigetnek nevezték el). Valószínűsíthető, hogy Defoe felhasználta ibn Tufajl Hajj ibn Jakzán című művét, amely szintén egy lakatlan szigeten játszódik.Martin Wainwright, Desert island scripts, The Guardian, 22 March 2003. Egy másik forrás lehetett Robert Knox beszámolója, akit Ceylon királya ejtett foglyul 1659-ben.Knox-Knox: Robert Was Here!
Teljes cím Habár általában csak Robinson Crusoe-ként hivatkoznak a műre, a teljes címe Robinson Crusoe yorki tengerész élete és különös, meglepő kalandjai: Aki huszonnyolc éven át teljesen egyedül élt egy lakatlan szigeten, Amerika partjához s a nagy Oroonoque folyó torkolatának közelében; miután partra vetődött egy hajótörés után, amelynek során rajta kívül mindenki odaveszett. Annak elbeszélésével, hogy végül milyen különös módon szabadították meg őt a kalózok. Szerzette önmaga.
Cselekmény
Crusoe (a családnév a német „Kreutznaer”-ből ered, a könyv szerint apja brémai születésű) 1651 szeptemberében hajóra száll az angliai Hullban, szülei akarata ellenére, akik jogi pályát terveztek a fiuknak. Annak ellenére, hogy hajója hajótörést szenved egy viharban, megmarad a tengerészet iránti vágya, így újra hajóra száll. Ez az utazás is tragikusan ér véget, a hajót elfoglalják a szalei kalózok, Crusoe pedig egy mór rabszolgája lesz. Két évvel később egy Xury nevű fiúval sikerül elszöknie; egy portugál hajó kapitánya menti meg Afrika nyugati partjainál. A hajó Brazília felé tart. A kapitány segítségével Crusoe megszerez egy ültetvényt.
Évekkel később Crusoe részt vesz egy utazáson, melynek során Afrikából szállítanak rabszolgákat, de 1659. szeptember 30-án hajótörést szenvednek egy viharban, körülbelül negyven mérföldre a partoktól, közel az Orinoco torkolatához. A hajótörést csak Crusoe és három állat (a kapitány kutyája és két macskája) éli túl. Eljut egy szigetre, amelyet a A reménytelenség szigetének nevez el. A hajó roncsaiból fegyvereket, szerszámokat és más készleteket gyűjt össze, mielőtt a hajó darabokra törik és elsüllyed. Egy barlang közelében épít lakóhelyet. Saját maga készít szerszámokat, amelyekkel vadászik, árpát és rizst termeszt, szőlőszemeket szárít, kecskéket tenyészt, megtanul edényeket készíteni. Egy papagájt is magához fogad. A Bibliát olvassa, vallásossá válik, és hálát ad Istennek, amiért mindene megvan, kivéve az emberi társaságot.
Több év telik el, amikor Crusoe felfigyel néhány kannibálra, akik alkalmanként meglátogatják a szigetet, hogy megöljék és megegyék foglyaikat. Először meg akarja őket ölni, de rájön, hogy nincs rá joga, mivel a kannibálok nincsenek tudatában, hogy bűnt követnek el. Arról álmodik, hogy egy vagy két szolgát szerez azáltal, hogy kiszabadít néhány foglyot; amikor az egyik fogoly elszökik, Crusoe felé fut, aki lelövi a foglyot üldöző kannibálokat. A fogoly ezután letérdel, és Robinson talpát a fejére teszi, jelezve, hogy mindörökké a szolgája lesz. Crusoe Pénteknek nevezi el, az után a nap után, amelyiken találkoztak. Crusoe megtanítja angolul és megtéríti a keresztény hitre.
Miután még több bennszülött érkezik, hogy részt vegyen a kannibál lakomán, Crusoe és Péntek végez a legtöbbel és megment két foglyot. Az egyik Péntek apja, a másik pedig egy spanyol, aki megemlíti a többi spanyolt, akik hajótörést szenvedtek a szárazföldön. Megalkotnak egy tervet, mely szerint a spanyol és Péntek apja visszatérnek a szárazföldre, elhozzák a többi spanyolt, majd közösen építenek egy hajót, és egy spanyol kikötőbe utaznak.
Mielőtt a spanyolok megérkeznének, egy angol hajó tűnik fel; az irányítását lázadók vették át, akik a szigeten akarják hagyni a kapitányt. Crusoe és a kapitány megegyeznek, hogy Crusoe segít visszafoglalni a hajót, elhajóznak, a lázadók vezetőit pedig a szigeten hagyják. Mielőtt Angliába indulnának, Crusoe megmutatja a lázadóknak, hogyan élt a szigeten, és elárulja, hogy hamarosan további emberek érkeznek a szigetre. Crusoe 1686. december 19-én hagyja el a szigetet, és 1687. június 11-én éri el Anglia partjait. Megtudja, hogy a családja halottnak hitte, így az apja semmit sem hagyott rá. Crusoe Lisszabonba indul, hogy megszerezze brazíliai ültetvényének bevételeit, ami gazdaggá teszi. A vagyonát Angliába juttatja, hogy ne kelljen többé hajóznia. Péntek elkíséri, és útközben átélik utolsó kalandjukat, amikor kiéhezett farkasokkal küzdenek meg a Pireneusokban.
A regény fogadtatása és a folytatás bélyegkép|balra|Robinson Crusoe plakettja Hullban, ahonnan a regény szerint útnak indult
A könyv 1719. április 25-én jelent meg; az év végére négy kiadást ért meg. Franciaországban félhivatalos engedély volt csak a kiadására, a teljes kinyomtatási engedélyt csak 1723. január 31-én kapta meg."1720-ban például a Robinson Crusoe élete és kalandjai első részének francia fordítása csak nagy nehezen, azzal a megjegyzéssel kapta meg a kinyomtatási engedélyt, hogy „a cenzúrahatóság szabályzata és szokásjogi gyakorlata szerint egyes tiltott kéziratok bizonyos részeit ki lehet adni félhivatalos engedéllyel”. 1721-ben Montesquieu-től a Perzsa leveleket és a Robinson Crusoe harmadik kötetét viszont kategorikusan letiltja a cenzor, mondván: „Nagyon elmarasztalható írások.” Csak 1723. január 31-én kap a teljes Robinson Crusoe kinyomtatási engedélyt, de megint csak feltételesen: a kancellár előírja, hogy kinyomtatott szövegnek – ellentétben a kézirattal – „mindenben meg kell felelnie a szokásos elvárásoknak”." Pruzsinszky Sándor: Halhatatlan cenzúra Médiatudományi Intézet 2014 20. oldal 2.4. Államellenes Robinson Crusoe fejezet
A 19. század végére nem volt még egy könyv a nyugati irodalom történetében, amely annyi kiadást ért volna meg, és annyi nyelvre fordították volna le, mint a Robinson Crusoe-t. A Robinson Crusoe-hoz hasonló műveket azóta robinzonádokként emlegetik.
Defoe megírta a mű egy kevésbé ismert folytatását, Robinson Crusoe további kalandjai címmel. Ezt tervezte az utolsó ilyen típusú történetének, de később megírt egy harmadik részt is, a Robinson Crusoe élete és meglepő kalandjai alatti gondolatai, álmával az angyali világról-t, amely erkölcsi esszék gyűjteménye. Crusoe nevét csak a figyelemfelkeltés végett használta.
Valódi hajótöröttek Defoe idejében rengeteg valódi hajótörött története keringett. Defoe első számú forrásának Alexander Selkirk skót tengerészt tartják, akit 1709-ben mentettek meg Woodes Rogers expedíciója alatt, miután négy évet töltött Más a Tierra szigetén. Rogers egy könyvet is írt, amely 1712-ben jelent meg Selkirk beszámolójával. A Robinson Crusoe azonban nem ennek a beszámolónak a feldolgozása: Selkirket saját akaratából hagyták a szigeten, a történetek különböző szigeten játszódnak, Selkirk végig egyedül élt, és csak négy évet töltött a szigeten. Defoe leírja Crusoe gondolatait is, míg Rogers csak röviden mutatja be Selkirket.
Tim Severin könyve, a Robinson Crusoe nyomában (2002) sokkal több lehetséges forrást említ meg, és közülük Henry Pitman sebészt tartja a legvalószínűbbnek. Pitman írásában elmondja, hogyan szökött meg egy karibi kolóniáról, majd szenvedett hajótörést. Pitman könyvét J. Taylor adta ki (az ő fia, William Taylor jelentette meg Defoe regényét). Mivel Pitman valószínűleg Taylor házában lakott, Defoe pedig a közelben élt, Severin valószínűsíti, hogy ők ketten személyesen is találkoztak. Severin említést tesz egy másik számkivetett ember, indián Will esetéről, akiről a szerző Pénteket mintázhatta.
Értelmezések Az egyszerű elbeszélő stílusa ellenére a művet jól fogadták az irodalmi életben. A könyv a történelem során legtöbbször kiadott regények közé tartozik, sikere első megjelenése óta töretlen.
Gyarmatosítás 200px|bélyegkép|balra|Crusoe és Péntek
James Joyce regényíró megjegyezte, hogy Robinson Crusoe a brit gyarmatosítás igazi jelképe: „Ő a brit gyarmatos igazi prototípusa… Crusoe-ban megvan a teljes angolszász mentalitás: a férfias függetlenség, a tudattalan kegyetlenség, a kitartás, a lassú, ám hatásos intelligencia, a szexuális érzéketlenség, a számító szűkszavúság.”James Joyce, “Daniel Defoe,”: 24–25
Bizonyos értelemben Crusoe megpróbálja megteremteni a saját társadalmát a szigeten. Ezt az európai technológiák használatával, az agrokultúrával és a kezdetleges politikai hierarchiával éri el. A regény során Crusoe többször említi magát, mint a sziget királyát, míg a kapitány a lázadók kormányzójának írja le. A regény legvégén a szigetet már csak kolóniaként említik. Az idealista gazda-szolga viszony, amely Crusoe és Péntek között áll fenn, felfogható kulturális imperializmusnak. Crusoe szimbolizálja a „felvilágosodott” európait, míg Péntek a „vadember”, aki csak a Crusoe kultúrájába való beilleszkedés árán nyerhet bocsánatot korábbi barbár életmódjáért. Defoe a műben kritizálja Dél-Amerika spanyol meghódításának módját is.
Vallás J. P. Hunter szerint Robinson nem hős, hanem átlagember. A regény elején utazóként jelenik meg, a mű végére pedig zarándokká válik, aki eljut az ígéret földjére. A könyv leírja, hogyan jut Robinson közelebb Istenhez, nem azáltal, hogy térítők beszédeit hallgatja, hanem hogy a természetben tölti idejét a Biblia olvasásával.
A Robinson Crusoe tele van vallásos utalással. Defoe puritán moralista volt, aki több útmutatót írt a helyes puritán életmódról. Habár a Robinson Crusoe sokkal több útmutatónál: tele van teológiai és morális kérdésekkel. A Crusoe név eredhet Timothy Cruso nevéből is, aki Defoe osztálytársa volt, és maga is több vallásos útmutatót írt.
A regény első részét sokszor hasonlítják a bibliai Jónás történetéhez. Akárcsak Jónás, Crusoe is megtagadta kötelességét, és tengerre szállt, ahol aztán megbűnhődött.
A regény vezérmotívuma az isteni előrelátás, a vezeklés és a megváltás. Crusoe végül megbánja ifjúkori tévedéseit. Megtanul Istenhez fordulni segítségért, először úgy, hogy véletlenszerű helyen nyitja fel a Bibliát. A könyv az 50. zsoltárnál nyílik ki, amelyben ez áll: „Hívj segítségül engem a nyomorúság idején, én megszabadítlak téged és te dicsőítesz engem.” Crusoe gyakran érzi úgy, hogy egy Isten által igazgatott sors vezérli: ez magyarázza optimizmusát a reménytelen helyzetben. Szerencsés megérzéseit a jóindulatú spirituális világnak tudja be. Defoe előtérbe helyezi ezt a témát azáltal, hogy a legtöbb fontos esemény Crusoe születésnapján történik. A végkifejlet nemcsak Crusoe szabadulása a szigetről, hanem lelki felszabadulása is, a keresztényi doktrínák elfogadása és saját maga megváltásának terve.
Erkölcs Amikor meglátja a kannibálokat, Crusoe szembekerül a kulturális relativizmus problémájával. Undora ellenére nem érzi magát feljogosultnak arra, hogy megvádolja a bennszülötteket, amiért olyat cselekednek, ami a kultúrájuk szerves része. A kannibalizmust „nemzeti bűnnek” tartja, és megbocsátja Pénteknek, amiért korábban részt vett benne.
Gazdaság A klasszikus, neoklasszikus és osztrák ekonómiában Crusoe-t használják a piac nélküli termelés illusztrálására. Crusoe-nak meg kell állapítania a termelés és a pihenés mértékét, és választania kell az alternatív termelési lehetőségekből, hogy kielégítse szükségleteit. Péntek érkezése a kereskedelem lehetőségeit és előnyeit mutatja be.
A crusoe-i gazdaságot több szemszögből vizsgálták és kritizálták. Karl Marx A tőke című művében elemezte Crusoe-t, kigúnyolva a kitalált történet túlzott felhasználását a klasszikus ekonómiában. A marxista szemléletben Crusoe tapasztalatai a szigeten a munka győzelmét hirdetik a tőke fölött. Crusoe többször rájön, hogy a hajóról kimentett pénz semmit sem ér a szigeten, főleg a szerszámaihoz képest.
Hatása