A Párhuzamos történetek Nádas Péter háromkötetes regénye, melyen a szerző közel 20 éven keresztül dolgozott. A 2005-ben kiadott, több mint 1500 oldalas regény a kortárs magyar irodalom kiemelkedő alkotása, több nyelvre lefordították, a hazai kritikusok nagyra értékelték a művet, a német kiadás 2012-es megjelenése óta komoly sajtóvisszhangja van a műnek német nyelvterületen is.
Tartalom A mű három könyvből (A néma tartomány, Az éjszaka legmélyén, A szabadság lélegzete), összesen 39 önálló címmel ellátott fejezetből áll.
A több szálon futó cselekmény rendkívül szövevényes, a történések nagyrészt a XX. században, nagyjából az első világháborútól a rendszerváltozásig (1914–1989, tehát a történelemtudományban rövid huszadik századnak nevezett időszak) zajlanak. A cselekmények zöme Budapesten játszódik, emellett Mohácson és Tahitótfalun, több németországi helyszínen (Berlin, a berlini Teufelsee, Düsseldorf, a csehországi határ melletti Annaberg, egy kitalált, észak-németországi helyszín, Pfeilen), valamint egy rövid jelenet erejéig Hollandiában. Vannak emellett utalások további európai helyszínekre is.
A regényben az egyes cselekményszálak nincsenek különválasztva, a térben és időben különböző események egy vagy egy-két fejezet után megszakadnak, majd később újra folytatódnak. Előfordul egy fejezeten belül két cselekményszál is. Bár a regény helyszínei a legtöbb esetben valós helyszínek és a leírások messzemenően megfelelnek a valóságnak, a szerző a mű elején jelzi, hogy nem történelmi regényről van szó: „Sietve kijelentem, hogy nem történeti munkát, hanem regényt tart a kezében az olvasó, s így minden valóságosnak tetsző név, alak, esemény és helyzet az írói képzelet terméke és semmi más.”* 1. kötet, 5. oldal online elérhető: http://dia.jadox.pim.hu/jetspeed/displayXhtml?offset=1&origOffset=-1&docId=1096&secId=109376&qdcId=3&libraryId=-1&filter=N%C3%A1das+P%C3%A9ter&limit=1000&pageSet=1 Hozzáférés: 2012. október 21. Továbbiakban: Nádas Péter: Párhuzamos történetek
Cselekmény Az alábbiakban a regény cselekményszálait összesítve mutatjuk be, a szövegben ugyanis az egyes cselekményszálak váltakozva jelennek meg, ráadásul a szöveg előrehaladtával még kronológiai sorrendbe sincsenek állítva a történések. Tehát az olvasó a cselekményszálakat csak olvasás közben tudja összepárosítani. Az alábbi összesítőben a fejezetcímek előtti számok a könnyebb eligazodást szolgálják, a regényben ilyen számozás nincsen.
Németország, 1989 és részben 1945 A regény nyitó jelenete Németországban játszódik, 1989 karácsonya előtti napokban, a berlini Tiergarten (Vadaskert) parkban, ahol egy ötven év körüli férfi holttestét fedezi fel Carl Maria Döhring hajnali kocogás közben. A nyomozást a helyszínen dr. Kienast vezeti, aki kikérdezi Carl Maria Döhringet. Döhring az eset utáni napon Düsseldorfba utazik, hogy bevárja ikerhúgát, akivel Frankfurtba utaznának tovább. A vonat indulásáig fennmaradó négy órát Düsseldorfban tölti, ahol nagynénje, Isolde Döhring él. A jómódú nagynéni a düsseldorfi Hofgarten közelében lakik, Döhring egy közeli telefonfülkéből hívja fel és azt hazudja neki, hogy Berlinben van. A nagynéni azonban lakása ablakából felfedezi unokaöccsét és kérdőre vonja. A veszekedéssel végződő beszélgetést Carl Maria szakítja meg azzal, hogy leteszi a kagylót. A következő, Németországban játszódó fejezetekben a kiinduló évhez képest visszalépünk: egyrészt a második világháború utolsó heteinek egy fiktív németországi településen (Pfeilenben, ahonnan a Döhring család származik) játszódó történéseket tudjuk meg, valamint 1989 előtti, Carl Maria Döhringgel megtörtént eseményeket ismerhetünk meg.
bélyegkép|left|250px| Walter Leistikow: Naplemente a Gruenewaldi tó fölött, 1895
Pfeilen a regény szerint egy koncentrációs tábor közelében található, a világháború utolsó heteiben a lágerből elszökött két rab megöli Carl Maria Döhring nagyapját, Hermann Döhringet. Az események Carl Maria álmában jelennek meg, így összefolynak a valóságos történések az elképzelt, vagy csupán sejtett eseményekkel. Nem teljesen tiszta például, hogy Isolde Döhring valóban megszerezte-e a zsidók aranyát bátyjától. A folytatásos álom egyik paradoxona, hogy Carl Maria saját magát képzeli az egyik rabnak (akinek ugyanúgy van egy ikertestvére, mint neki), így gyakorlatilag saját rokonát öli meg egy karóval. Két további jelenet is Carl Maria Döhringhez kapcsolódik: az egyikben alsóneműt vásárol Berlinben a Wittenberg Platz mögött, a másikban a berlini gruenewaldi Teufelsee nudista strandját látogatja meg. Ezt a tavat festette meg Walter Leistikow is, akinek egy értékes képe Isolde Döhring ebédlőjének falán lógott.
A németországi cselekményszál az első kötet első két fejezete után (1 Apagyilkosság, 2 A teremtő akarta így) fejezetkihagyásokkal folytatódik (4 Isolde szerelemi haláldalát, 6 A valódi Leistikow, 7 Döhring folytatásos álma, 9 Varázstükörben önmagát), majd egy fejezet erejéig a harmadik kötetben bukkan fel (36 A boldogság fűszere).
Koncentrációs tábor Pfeilen közelében Ez a történet kapcsolódik a leglazábban a regény eseményeihez, személyeihez, majdnem önálló novellaként is értelmezhető. Walter Kramer és Peix rabok szerelmi történetét mondja el. Peixet az egyik Döhring (Hermann vagy Gerhardt) Kramer szeme láttára halálra veri. Az egyetlen fejezetben szereplő történet a második kötet utolsó fejezete (25 Utolsó ítélet).
Budapest 1961. március 15. és 1960 nyara bélyegkép|right|250px| A Lukács fürdő férfi medencéje, ahol a regényben Karakas elvtárs és Rott André úszott
A történések legnagyobb része ebben a szűk egy évben játszódik. 1961. március 15. délelőttjén viharos szél tombol Budapesten, több villanyvezeték leszakad, az esetnek halálos áldozatai is vannak. Ezzel az eseménnyel párhuzamosan, délelőtt fél tíz körül Rott André, Kovách János (eredeti neve Hans von Wolkenstein) és Lehr Ágost a Lukács fürdőben tartózkodnak. Egy ismeretlen fiatal férfi a fürdőben epilepsziás rohamot kap. Szintén ugyanebben az időben a Teréz körúton, egy polgári ház (melyet Lehr Ágost dédapja, Demén Samu tervezett) második emeleti lakásában megszólal a telefon, melyet senki nem akar felvenni. A lakásban ekkor Lippay-Lehr Erna, unokaöccse, Lippay Kristóf, Mózes Gyöngyvér, Ágost jegyese és a háztartási alkalmazott, Bondor Ilona tartózkodik. A telefont végül Bondor Ilona veszi fel. A kórházból értesítik a családot, hogy dr. Lippay-Lehr István, Erna férje, újra magához tért, azonban feltehetően nem marad sokáig eszméleténél. Mivel Kristóf nem hajlandó elkísérni nagynénjét, Erna és Gyöngyvér taxit hív és elindulnak a Kútvölgyi út irányába. A taxiút közben az autóban ülök beszélgetéseit, a kalandozó belső monológokat rendkívül részletesen kidolgozta az író.
Miközben a taxi a Kútvölgyi irányába halad, a Lukács fürdő megérkezik Karakas elvtárs, akit 1944-ben Szapáry Mária bújtatott el újlipótvárosi lakásán. 11:20 perckor Karakas és Rott András úsznak az ún. férfi medencében, majd átmennek a gőzfürdőbe. Kiderül, hogy Izrael állam bizonyos magyarországi dokumentumokat szeretne megkapni az Eichmann-perhez. Karakas kifejti, hogy nem szívesen látnák Budapesten az izraeli nyomozókat, ezért majd ők kijuttatják a papírokat Jeruzsálembe. A feladattal Lippay Ágostot akarja megbízni Karakas, előfeltétele a megbízatásnak, hogy Ágost megházasodik. A Lukács fürdőt elhagyó Karakas arról is értesül, hogy az őt megmentő Szapáry Mária, barátnőjét, az agyvérzést szenvedett Koháry Elisát tolószékével együtt a liftaknába hajította, majd kiugrott lakása erkélyéről.
bélyegkép|left|250px|Újlipótváros, Szent István Park
Ehhez a cselekményszálhoz kapcsolódnak 1960 nyarának eseményei is. Szemzőné Arnót Irma újlipótvárosi lakásba megy, ahol albérlője, Mózes Gyöngyvér és Lehr Ágost éppen szeretkeznek. Szemzőné innen a szokásos esti kártyapartira indul tovább Szapáry Máriához.
Lehr Ágost a Margitszigetre megy éjszaka, ami a regény alapján homoszexuálisok népszerű találkozóhelye. Itt meglátja unokatestvérét, Kristófot. A történet Kristóf szemszögéből folytatódik, ahogy visszaemlékszik a margitszigeti Nagyszállóban gyermekkori élményeire, majd visszatérünk a jelenbe (1960 nyara), és Kristóf a szigeten két férfival (egyikük az óriás, a regényben később Tuba János) kergetőzik, majd a Margitsziget egy nyilvános WC-jében köt ki, ahol e két férfi kielégíti. Kristóf a Margitszigetet az Árpád hídon keresztül hagyja el pesti irányba, mellé szegődik egy kutya is. Kristóf az öngyilkosság gondolatával is játszik a hídon. Időben nagyjából ugyanekkor a szemben lévő pesti Duna-parton, az újlipótvárosi Szent István parkban Szapáry Mária hetedik emeleti lakásán négy nő gyűlik össze: a vendéglátó Szapáry Mária mellett Arnót Irma, Huber Margit, Dobrova Izabella. Ezekre az összejövetelekre 1957 óta hetente többször kerül sor.
Időben szintén 1960 nyarára tehető Mózes Gyöngyvér énekórájának jelenete is. Énektanára Huber Margit, az órát Szemzőné lakásán tartják, a hangokat Szemzőné zongorájával adja meg Huber.
A budapesti események egy külön szála, Kristóf és Klára története, mely 1961. március 15-én és az utána következő napokban játszódik. Klára a Teréz körúti házzal szemben, az Abbázia kávéházban dolgozik. Kristóf felkeresi a munkahelyén, innen együtt indulnak el, találkoznak Simonnal, a proletár sorból származó titkosrendőrrel, akinek autójával a Városligetbe mennek. Simon és Klára abban a házban laknak, ahol Kristóf egykori zongoratanárnője, Lüttwitz Andria. Simon és Klára felmennek a lakásba, amíg Kristóf várakozik. Innen egy házibuliba mennek, egy egykor Budapesten híres szabó lakásába, a szabó családjával éppen disszidálni készül. Kristóf itt találkozik az erősen részeg Pistivel, aki egykori 1956-os forradalmár, „pesti srác”, a házibulin ott van Lehr Ágost is. A bunda, melyet Klára kölcsönkért Lüttwitz Andriától, eltűnik. Kristóf visszatér a nagykörúti lakásba, ahol az egész Lehr-Lippay család összegyűlt, az öreg professzor ekkor már halott (tehát március 15-e utáni történésről van szó). Kristóf nem sokat marad a családi körben, felpattan az asztaltól és a Kútvölgyi Kórházba megy, hogy megkeresse Klárát, akit csak másnap talál meg legyengült állapotban. Kristóf otthonról elvisz egy 1848-as csataképet, hogy eladja és ebből a pénzből vegyen egy bundát, pótlandó a házibuliban eltűnt értékes kabátot.
Ágost március 15-e után összeházasodik Gyöngyvérrel, s az öreg Lehr-Lippay temetése után Athénba utaznak. Ágost itt eltűnik a repülőtéren, Gyöngyvért a rendőrség kérdezi ki. Ágost feladata az Eichmann-iratok Izraelbe juttatása lett volna, az egész azonban csak megrendezett színjáték volt a magyar kormány részéről.
Az 1960-61-ben játszódó budapesti események is fejezet kihagyásokkal jelennek meg a regényben, az 1961. március 15-hez közeli események a regény első és harmadik kötete között vannak elosztva (1 kötet: 3 Egy úri ház, 5 Mindenki a maga sötétjében, 8 Le nu féminini en mouvement, 10 Titkos életének bejáratán, 11 Az ész csöndes érvei 3 kötet: 26 Anus Mundi 28 Már nem maradt időm 30 Ez a riadt kielégülés, 32 Jártam már ebben a házban, 33 Szorul a hurok, 33 Ez a verőfényes nyári délután, 34 Egymástól alig arasznyira), 1960 nyarának eseményei az első és második kötetben bukkannak fel (1 kötet: Titkos életének bejáratán, 2 kötet: 12 Margitsziget, 13 A másik part, 14 Saját létéről értesül, 15 Azok ketten, 16 Ilona rizses csirkéje).
Budapest 1956 és 1957 eseményei