Az ezüstös boglárka (Plebejus argus) a boglárkalepkék (Lycaenidae) családjában a Polyommatini nemzetség Plebejus nemének egyik faja.
Származása, elterjedése
Csaknem egész Európában és Nyugat-Ázsiában elterjedt Franciaországtól az Altaj-hegység lábáig — Mongóliában már nem él. Az Ibériai-félszigeten Plebejus hypochionus, Korzikán a Plebejus corsicus helyettesíti. Magyarországon mindenfelé előfordul. thumb|upright=1.2|Hím
Megjelenése, felépítése
Szárnyának fesztávolsága 22–26 mm; az első szárny felső szegélyének hossza 12–15 mm. Elülső lábának tibiája tüskés.
A hím szárnyainak alapszíne ragyogó sötétkék. A szárny fekete szegélye nagyon széles, az erek ugyancsak feketék. A sötét sejtvégi folt keskeny, sötét árnyéka többnyire jól látható, a rojt hófehér. A hátsó szárny fekete szegélye mellett az erek között fekete foltok sorakoznak. A szárnyak fonáka füstösszürke, barnásszürke, sőt egészen világos kékesszürke is lehet. Rajzolata erőteljes, a fekete pontok körül fehér gyűrűvel. A hátsó szárny szalagja sötét narancsvörös, a külső pontsor pettyeit rendszerint ezüstös pikkelyek díszítik. Középtéri foltsora és a szegélytér narancssárga rajzolata között széles, szinte egymásba folyó, fehér nyílhegyfoltok ötlenek szembe.
A nőstény szárnyainak felszíne sötétbarna, tőterében nincsenek kék pikkelyek; rojtja piszkosfehér. A szárnyak fonákja olyan, mint a hímé. A belső ívfoltok laposak, inkább sapkaszerűek.
Nevét hátsó szárnyfonákjának szegélyfoltsoráról kapta, ugyanis mindegyik fekete foltocskában fényes pikkelyek ülnek. A szárnyak fonákján a vörös szalag teljesen kitölti a belső ívfoltok és a külső pontsor közötti részt; némi fehér szín csak a külső pontsor és a szárny szegélye közötti, igen keskeny zónában látható.
A két nemzedék mérete különbözhet. A hím fekete szegélyének szélessége, a fonák alapszíne és a nőstény fölső narancssárga szalagjának mérete változhat (a szalag olykor el is tűnhet).
A karcsú hernyó zöld vagy vörösesbarna, oldalán világos vonalakkal. Hátcsíkja fehérrel szegett ibolyásvörös.
Életmódja, élőhelye
Réteken, utak mentén mindenütt előfordul. Bolygatatlan környezetben épp úgy megtalálni az alföldeken, mint a hegy- és dombvidékeken.
Élőhelyéhez ragaszkodik; a hímek territóriumot tartanak, és sokszor csapatosan szívogatnak nedves földön, ürüléken vagy elhullott állatok tetemein. Elsősorban lila színű virágokat látogatnak. A nőstények keveset mozognak.
A hernyó életének utolsó időszakát Lasius hangyák bolyában tölti. Korai időszakukban az egyes populációk hernyói általában monofágok (a hernyó egyetlen tápnövényre specializálódott), viszont a tápnövény populációnként más és más — egyetlen közös vonásuk, hogy pillangósvirágúak:
tarka koronafürt (Coronilla varia) stb. réti nyúlszapuka (Anthyllis vulneraria), szártalan csüdfű (Astragalus exscapus) patkófű (Hippocrepis comosa), szarvas kerep (Lotus corniculatus), takarmánylucerna (Medicago sativa), csarab (Calluna spp.), zanót (Chamaecytisus spp.), here (Trifolium spp.), rekettye (Genista spp.)
A fiatal hernyó a tápnövény virágát eszi.
Évente nemzedéke repül: (április) májustól júniusig és július–augusztusban.
Alfajok, változatok
Plebejus argus f. aegon — a nőstény szárnyainak töve kék.
Hasonló fajok
északi boglárka (Plebejus idas lycidasoides) csillogó boglárka (Plebeius argyrognomon argyropeza)
Források
kitaibel.hu: Magyarország nappali lepkéi [ Szalkay József Magyar Lepkészeti Egyesület: Plebejus argus] Brian Hargreaves, Michael Chinery: Lepkék. Fürkész könyvek. Gondolat Kiadó, Budapest, 1987. ISSN 0237-4935 p. 57.
További információk
Kategória:Rovarfajok Kategória:Boglárkalepke-félék Kategória:Magyarország lepkéi Kategória:Európa lepkéi Kategória:Ázsia lepkéi Kategória:A Kárpát-medence rovarai