Nagy Zoltán, született Grosz ZoltánNévváltoztatása a M. Kir. Belügyminisztérium 114193/1902. sz. rendelete alapján (Érmihályfalva, 1884. május 15. – Budapest, 1945. július 4.) költő, író, kritikus, ügyvéd. A Nyugat első nemzedékének tagja. 220px|bélyegkép|Sírja a Fiumei úti sírkertben
Életpályája Grosz Ármin és Klein Janka fia. Iskoláit Nagyváradon és Debrecenben, jogi tanulmányait Budapesten és Párizsban végezte. 1907-től Budapesten ügyvéd volt. 1911-től 10 éven át Debrecenben volt ügyvéd. Felesége Balázs Magdolna volt.
Bár a fasizmus üldöztetéseit túlélte, a Falk Miksa utcai lakásán gyilkosság áldozata lett.
Költészete Költészete a francia szimbolizmus vonzáskörében indult, kezdetben dekoratív szimbolikájával hatott, később érett művészetté teljesedett. Ma is érvényes portrékat rajzolt költőtársairól, mint például: Tóth Árpádról. Költészetének fő motívumai a csönd, a magány, a romantikus szomorúság és a keserű szatíra. Novellákat s egy kisregényt is írt.
1909-ben haladó politikusnak számít, ám költészete továbbra is politikamentes. Költészetében nincsenek életrajzi vonatkozások, vallomásai nem szólnak sem szerelméről, sem házasságáról. 1923-ban megjelent Elégiák című verseskötete, amellyel eléri pályájának csúcsát. Zsidó származású költő, de a vallásos emlékképek, melyek Ady Endrét a protestáns, Babits Mihályt a katolikus, Füst Milánt a zsidó múlthoz kötik, távol állnak a költő világától. Egyedül a fasizmus időszakában jelenik meg költészetében a Zsidócsillag, mint szimbólum: az értelmetlen és érthetetlen üldözöttség kényszerű jelvénye: ,,A csillagom, a csillagom / Halovány, gyűrött, sárga, / Ezentúl együtt bujdosunk / Esőbe, hóba, sárba’’. A szimbolista áttételes kifejezésmódot követve a fasizmust csupán érzelmekkel, gondolatokkal határolja körül. Ám hiába jutott túl épségben életének ezen a korszakán, nem sokkal ezután meggyilkolták a saját lakásán.
Művei Hónapos szobákból; Athenaeum, Budapest, 1907 Csend! Aranymadár! Versek; Nyugat, Budapest, 1913 Die Legende vom lachenden Mann; németre fordította: Stefan J. Klein; Wöhrle, Konstanz, 1922 Elégiák; Genius, Budapest, 1923 Álmomban zene. Költemények. 1924-1944; Hungária, Budapest, 1947 Ének a magasban. Összegyűjtött versek. 1907-1944; sajtó alá rend., jegyz., bibliogr. Végh György, bev. Kardos Pál; Magvető, Budapest, 1962
Jegyzetek
Források Ki kicsoda a magyar irodalomban? Tárogató Könyvek Ki kicsoda a magyar irodalomban? Könyvkuckó Kiadó, Budapest, 1999 A magyar irodalom arcképcsarnoka – https://mek.oszk.hu/01100/01149/html/nagyz.htm
További információk Magyar életrajzi lexikon A magyar irodalom arcképcsarnoka Kardos Pál: Nagy Zoltán; Szegedi Ny., Szeged, 1962
Kategória:Magyar írók Kategória:Magyar költők Kategória:Magyar kritikusok Kategória:Meggyilkolt költők, írók Kategória:1884-ben született személyek Kategória:1945-ben elhunyt személyek Kategória:Érmihályfalviak Kategória:Családi nevüket magyarosított személyek Kategória:A 11.300/1944. M. E. számú határozatban felsorolt szerzők Kategória:Meggyilkolt jogászok Kategória:A Fiumei úti sírkertben eltemetett személyek