Pasquale Fiore (Terlizzi (Bari tartomány), 1837. április 8. – Nápoly, 1914. december 17.) olasz jogtudós.
Élete Tanulmányait Urbinóban, Pisában és Torinóban végezte, majd egy ideig Cremonában tanított filozófiát. 1863-ban Urbinóban a nemzetközi jog tanára lett, 1865-ben Pisába, 1876-ban Torinóba, 1881-ben Nápolyba helyezték át. Nagy érdemei voltak a nemzetközi magán- és büntetőjog, valamint a népjog művelése körül. Első nagy művét, Nuovo diritto internazionale pubblico (Milano, 1865) 1869-ben Pradier-Fodéré franciára is lefordította; a mű második kiadása Trattato di diritta internazionale pubblico (3 kötet, Torino, 1879-84) címen jelent meg. Munkáit több nyelvre is lefordították.
Művei
Nuovo diritto internazionale pubblico (Milano, 1865) Del fallimento secondo il diritto internazionale privato (Pisa, 1873) Effetti internazionale delle sentenze e degli atti (1. rész 1875; 2. rész 1877); Trattato di diritta internazionale pubblico (3 kötet, Torino, 1879-84); Diritto internazionale privato (Firenze, 1869; 3. kiad. 9 kötet. Torino 1888); Delle disposizioni generali sulla pubblicazione interpretazione ed applicazione delle leggi (Torino, 1886); Ordinamento giuridico della societa degli stati. Il diritto internazionale codificato e la sua sanzione giuridica (uo. 1890).
Jegyzetek
Források
Encyclopaedia Britannica Treccani.it
Kategória:Olasz jogászok Kategória:1837-ben született személyek Kategória:1914-ben elhunyt személyek