Dacsókeszi () község Szlovákiában, a Besztercebányai kerületben, a Nagykürtösi járásban.
Fekvése Nagykürtöstől 12 km-re délnyugatra fekszik.
Története 1135-ben Kekezu alakban említik először. 1448-ban Keszihoczként szerepel oklevélben. Nevének utótagja a Keszi magyar törzs nevéből származik, előtagja pedig az itt 1242-től 1890-ben bekövetkezett kihalásáig birtokosDr. Kőrösy József: A Felvidék eltótosodása; Pozsony, Nyitra, Bars, Hont, Nógrád, Pest, Gömör, Abauj, Zemplén és Ung megyék területéröl. (1898), 25. oldal Dacsó családra utal. A Dacsók a 18. században kastélyt is építettek ide. Az eredetileg magyar ajkú faluba földesura más birtokairól telepített szlovákokat. A Dacsó család a 19. század végén halt ki, a birtok pedig Hell Sándoré lett.
Vályi András szerint "KESZIHOCZ. Keszihovcze. Magyar falu Hont Várm. földes Urai több Uraságok, lakosai katolikusok, és lutheránusok, ’s ezek a’ Pribeli Ekklezsiához tartoznak, fekszik Csábhoz 2/4 órányira, mellynek filiája, egy része a’ Bozóki Uradalomhoz tartozik, határbéli földgye közép termékenységű, különös, és sok jó bora van, erdeje tágad, ’s abban legelője elég, és hasznos."
Fényes Elek szerint "Készihócz, Hont m. magyar-tót falu, 520 kath., 238 evang. lak. Földjei középszerük; bora, legelője, fája elég. F. u. a Dacsó örökösök. Ut. p. Balassa-Gyarmat."
A trianoni békeszerződésig területe Hont vármegye Ipolynyéki járásához tartozott.
Népessége
1880-ban 591 lakosából 391 magyar és 174 szlovák anyanyelvű volt.
1890-ben 604 lakosából 463 magyar és 132 szlovák anyanyelvű volt.
1900-ban 647 lakosából 592 magyar és 41 szlovák anyanyelvű volt.
1910-ben 611 lakosából 451 magyar és 134 szlovák anyanyelvű volt.
1921-ben 692 lakosából 491 magyar és 183 csehszlovák volt.
1930-ban 735 lakosából 366 magyar és 338 csehszlovák volt.
1941-ben 718 lakosából 573 magyar és 56 szlovák volt.
1950-ben 735 lakosából 110 magyar és 624 szlovák volt.
1970-ben 890 lakosából 460 magyar és 427 szlovák volt.
1980-ban 778 lakosából 444 szlovák és 331 magyar volt.
1991-ben 583 lakosából 295 magyar és 276 szlovák volt.
2001-ben 597 lakosából 379 szlovák és 207 magyar volt.
2011-ben 606 lakosából 398 szlovák és 162 magyar volt.
2021-ben 559 lakosából 403 szlovák, 150 magyar (26,8%), 3 cigány, 1 orosz, 2 ismeretlen nemzetiségű volt.
Nevezetességei bélyegkép|jobbra|250px|Katolikus templom Dacsókeszin Szűz Mária születésének tiszteletére szentelt római katolikus temploma a 16. században épült reneszánsz stílusban. A 18. században és a 20. században átalakították. Evangélikus temploma 1874-ben épült neoklasszicista stílusban. Tornya 1930-ban épült hozzá. A Dacsó-kastély a 18. században épült későbarokk stílusban, később neoklasszicista stílusban építették át.
Híres emberek Itt született 1834-ben Gerhart György író, lapszerkesztő. A kastélyban töltötte gyermekéveit (1911-1921) Zórád Ernő festőművész és képregényrajzoló. Az itteni évekről az 1990-ben megjelent Egy vándorfestő ifjúságai (1911-1951) című önéletrajzában írt részletesen.Hattyú a tavon (1911-1921) c. fejezet. A kastélyban lakott Dacsó Lujza, Madách Imre ifjúkori szerelme.
További információk Községinfó Dacsókeszi Szlovákia térképén Infotour.sk
Jegyzetek
Dacsokeszi Kategória:Hont vármegye települései