Csung Kuj, az ördögűző (hagyományos kínai: 斬鬼傳; egyszerűsített kínai: 斩鬼传; hangsúlyjelekkel: Zhǎn guǐ zhuàn; magyar népszerű: Csan kuj csuan; szó szerinti jelentése: „A démonok megfékezésének története”) több címen is ismert, 10 fejezetes -kor elején íródott, mitológiai tárgyú kínai regény. Szerzője a 17. században élt 劉璋 / 刘璋. Jól lehet, a regény nem tartozik a klasszikus regényirodalom legjelesebb alkotásai közé, de főhőse, 鍾馗 / 钟馗 miatt, aki kínai népi mitológia közkedvelt démonűző alakja, mégis figyelmet érdemel. Azon irodalmi alkotások közül pedig, amelyek kalandjait dolgozzák fel, ez a regény a legismertebb és a legnépszerűbb. Az egyszerű mitológiai témájú kalandregény jellegén túl, a korára vonatkoztatott társadalomkritikát is megfogalmaz benne a szerző.

A regény főhőse

a kínai hiedelemvilág, népi mitológia máig eleven alakja. ünnepén, vagyis az ötödik holdhónap ötödik napján, a hivatalnoki öltözéket viselő, démonokat fenyegető pózban festett képmását szokás a ház mindkét kapufélfájára kiakasztani, hogy távol tartsa a gonosz démonokat, ártó szellemeket. Bár nem tartozik az ókori kínai mitológia gazdag panteonjába, nagyszámú kultúrhéroszai közé, de feltételezhető, hogy alakja már az i. e. 7-6. században megszületett. Kezdetben a démonokat kiűző őszibarackfa buzogánnyal lehetett kapcsolatban. Erre az eredményre jutott már a Szung-dinasztia kiváló polihisztor tudósa (1031-1095) is, aki több esszéjében megemlékezik ról. A feljegyzések arról tanúskodnak, hogy már a Tang-dinasztia idején (618-907), az azóta is ismert formájában, létezett e rettegett ördögűző; sőt a 3-6. század között a nevet gyakorta adták gyermekeknek védőnévként is.

A regény szerzője A regény szerzőjének kilétéről a legutóbbi időkig szinte semmit sem lehetett tudni. az első ízben 1925-ben megjelent A kínai próza története című munkájában még ismeretlen szerzőnek tulajdonítja a regényt. A legutóbbi évekig csak találgatások, spekulációk születtek a szerző személyének azonosítására. Csak a modern filológiai kutatások derítettek fényt arra, hogy a regény szerzőjeként feltüntetett „Dérködben kóborló” ( 烟霞散人) nem más, mint (más néven: 于堂 vagy 介符), aki ezenkívül még több más, furcsa és különcködő néven jegyezte műveit. nem nevezhető a klasszikus kínai irodalom kiemelkedő alakjának, és életéről is meglehetősen keveset lehet tudni. A tartománybeli ben 太原 született a mandzsu, -dinasztia idején, császár 康熙 uralkodásának hatodik esztendejében, azaz 1667-ben. 1693-ban sikerrel tette le a tartományi vizsgát, de hivatalhoz már csaknem hatvanévesen, 1723-ban jutott, melyet 1726-ban – nem tudni önként-e, avagy kényszer hatására – feladott, és élete végéig, 1745-ig a visszavonult hivatalnokok magányos életét élte. A saját maga által fölvett írói neveiből (pl. „A Nyugati Tó Vízpára Taoistája” 西湖雲水道人 / 西湖云水道人) feltételezhető, hogy nem állt távol tőle a taoizmus misztikus világa, amely igen gyakori életformája volt a hozzá hasonló visszavonult írástudóknak. Irodalmi tehetségét jól mutatja, hogy a négy kötetben ( 卷), tíz fejezetben ( 回) kiadott fő műve, a Csung Kuj, az ördögűző, amely huszonegy esztendős korában, 1688-ban került ki íróecsetje alól. Ezenkívül még mintegy féltucat regénye ismert, ám sem stílusában, sem sikerében nem érhet egyik sem e fiatalkori, talán legelső regénye nyomába.

A regény cselekménye A regény legelején a szerző bemutatja főhősét, t, aki borzalmas, rút külsővel rendelkezik, ám mérhetetlenül tehetséges. A Tang-házbeli császár (780-804) meghirdeti az évente esedékes fővárosi hivatalnokvizsgát, amelyen maga is részt vesz. A vizsgázók személyét nem ismerő, az értékelést végző császári akadémikusok messze a legkiemelkedőbbnek ítélik a dolgozatát és őt nevezik meg vizsgaelsőnek. A császár az eredményhirdetéskor szembesül rút és félelmet keltő külsejével, és megtagadja tőle, a számtalan kiváltsággal és magas méltósággal járó vizsgaelső címet. elkeseredettségében ott a császár színe előtt egy kardot döf a torkába és meghal. A császár mentem megbánja döntését, és posztumusz megteszi őt a vizsgaelsőnek, sőt Démonűző Nagyszellemnek.Az alvilágban magánál a pokol uránál, királynál jelentkezik szolgálatra, aki kezdetben tanácstalan. Majd azzal a feladattal bízza meg őt, hogy az alvilágból elszökött démonokat kutassa fel az emberek világába, és belátása szerint végezzen velük, vagy terelje őket a helyes útra. Ehhez a feladathoz két vezérlő generálist és háromszáz pokolkatonát is ad mellé. Továbbá átnyújt neki egy listát, amelyen harminchat renitens, szökevény démon szerepel. útra kél a seregével, és a regény hátralévő részeiben, ármányok, kalandok, harcok közepette valamennyi démont sikerül felkutatnia és megbüntetnie. Végül visszatér az alvilágba és mindenről részletesen beszámol királynak. Az alvilág ura dicső tetteiről tudósítja a mennyek urát, a Jáde Császárt, aki személyesen látogatnak meg palotájában. A Jáde Császár hősies tetteinek elismeréseként kinevezi őt Szenteket Segítő, Gonoszt Büntető, Mennydörgő Démonűző Isteni Fejedelemmé.

A regény értékelése A regény népszerűsége mára már egy kissé megkopott, ám hajdani közkedveltségét, értékét jól mutatja, egy 18. század elején összeállított „irodalmi rangsor”, amely a „kilencedik remekmű”-ként ( 第九才子書 / 第九才子书) emlékezik meg róla. Olyan előkelő művek, válogatott csoportja ez, melybe a regények közül A három királyság regényes története, a Vízparti történet és a Nyugati utazás tartozik. megemlíti ugyan a regényt, s rövid ismertetésében bár méltatja a szerző által megfogalmazott társadalomkritikát, de elmarasztalóan nyilatkozik jellemábrázolásáról. A kínai próza lexikona sem sokkal könyörületesebb iránta. Egy fél hasábban mindössze hét sort szán a regény ismertetésére, s a végén gyöngécske munkának ítéli meg, amely nem mutat fel magasabb művészi értéket. A regény elsősorban szórakoztató céllal, a tömegek számára íródott, ám mégis több egyszerű kalandregénynél. A mű magyar fordítója, Tokaji Zsolt így értékeli: „Több-kevesebb sikerrel, a fantasztikum segítségével olyan társadalmi kritikát próbál megfogalmazni, mellyel letisztult formában a korszak végén született Írástudókban (), illetve A hivatalnokság leleplezésében () találkozhatunk. Érdekes láncszemet képvisel azon kísértet-, démonhistóriák, melyek minden különösebb mondanivaló nélkül csupán a rémisztő, hihetetlen történetet kívánták megörökíteni és a kiforrott, magas művészi erényekkel megformált kritikai regények között. Olyan hibákra, hiányosságokra hívja fel a figyelmet, mind az egyén, mind a társadalom szintjén, melyet oly bravúrosan a már említett nek (1640-1715) fő művében, a Liao-csaj furcsa históriáiban () sikerült pellengérre állítania.”

Csung Kuj történetének egyéb irodalmi feldolgozásai Regények Ezzel a regénnyel együtt összesen három olyan klasszikus kínai regény ismert, amely történetét dolgozza fel. A regényét megelőző és talán az általa is ismert regény a Ming-korszak vége felé négy kötetben, harminchárom fejezetben kiadott ismeretlen szerző műve, amely a „Tang-kori teljes története” ( 唐鍾馗全傳 / 唐钟馗全传) vagy a „Tang-kori könyv arról a történetről, hogy leigázza a gonoszt” ( 唐書鍾馗降妖傳 / 唐书钟馗降妖傳) címet viseli. Ennek a regénynek az egyetlen, máig fennmaradt példányát Japánban őrzik.A harmadik regény a -dinasztia idején a „Keleti-hegyen Felhőben Élő Taoistaként” ( 東山雲中道人 / 东山云中道人) ismert jelentéktelen szerző nyolc kötetben, tizenhat fejezetben megjelent regénye, amely a „Tang-béli Csung Kuj megbékíti a démonokat” ( 唐鍾馗平鬼傳 / 唐钟馗平鬼传)Rövidebb címei: „Csung Kuj megbékíti a démonokat” ( 鍾馗平鬼傳 / 钟馗平鬼传) vagy „A démonok megbékítésének története” ( 平鬼傳 / 平鬼传). címen ismert.

Elbeszélések, színjátékok Regényeken kívül több Ming- és -kori elbeszélés, dráma, színjáték dolgozza fel történetét. Ezek közül említésre méltó a -dinasztia idején élt 張大復 / 张大复 (kb. 1554 – 1630) drámája a, „Világ öröme” ( 天下樂 / 天下乐), melyben jól ismert története kibővül egy falujabéli barátjának szerepeltetésével. A mű ugyan töredékes, ám az egyetlen, amelyben az a híres történet szerepel, amikor is férjhez adja a húgát. 杜平 mindvégig segíti barátját, és amikor az őt ért igazságtalanság miatti bánatában öngyilkos lesz, testét is ő temeti el. Majd miután visszatér az alvilágból, hálából húgát hozzáadja. Régebben is mostanában is igen kedvelt témája a kínai képzőművészeknek a „ esküvőre kíséri húgát”.Egy másik témát feldolgozó mű a leghíresebb kínai novellista, nevéhez fűződik, aki egy kevésbé közismert rövidke színjátékában egyik születésnapi ünnepségét mutatja be ( 鍾妹慶壽 / 钟妹庆寿), amelyet a húga rendezett számára és természetesen az ünnepség elengedhetetlen szereplői a démonok is, akik lakomaként, bendőjében végzik evilági létüket.

Fordításai A nyugati nyelvű sinológia a többi klasszikus regényhez képest, viszonylag későn figyelt fel erre a műre. Jelenleg orosz, francia, angol és német fordításban olvasható. A magyar nyelvű fordítást Tokaji Zsolt készítette, amely először 1999-ben jelent meg a Terebess Kiadó gondozásában. Angol Francia Orosz Német – Von Clemens du Bois-Reymond (ford.) Zhong Kui Bezwinger der Teufel. Altchinesisches Volksbuch. Gustav Kiepenheuer Verlag, Leipzig und Weimar 1987.

Magyarul Liu Csang: Csung Kuj, az ördögűző. Ford., jegyz., utószó Tokaji Zsolt; Terebess Kiadó, Budapest, 1999. Liu Csang: Csung Kuj, az ördögűző; ford. Tokaji Zsolt; Fapadoskonyv.hu, Bp., 2010 (Kelet klasszikusai)

Megjegyzések

Jegyzetek

Források „Kínai mitológia”. In Mitológiai enciklopédia II. kötet, 385-456. o. Fordította: Kalmár Éva. Budapest: Gondolat Kiadó, 1988. II. kötet Lu Hsun: A Brief History of Chinese Fiction. Peking, Foreign Languages Press, 1982. Tokaji Zsolt: Utószó. In Liu Csang: Csung Kuj, az ördögűző. Terebess Kiadó, Budapest 1999.145-151. o.

További információk

Kapcsolódó szócikkek Kínai irodalom Klasszikus kínai regényirodalom Kínai mitológia

Kategória:Kínai irodalom Kategória:17. századi regények Kategória:Fantasy Kategória:Kínai mitológia