bélyegkép|jobbra|Orlai Petrich Soma: Petőfi Sándor (1840-es évek)

Az Egy gondolat bánt engemet... Petőfi Sándor verse, romantikus rapszódia, amelyben a költő a megsejtett világforradalom vízióját jeleníti meg.

Keletkezése A költő művészi és politikai érlelődése szakaszában (1846–1848) írta ezt a művét. Erre a pályaszakaszra jellemző a kilábalás a válsághangulatból, a francia forradalom radikális eszméinek hatása, forradalmi látomásköltészet, a szerelmi és hitvesi költészet és a tájköltészet.

Ez a vers a forradalmi látomásköltészetébe sorolható. Ugyanerről a témáról szól A XIX. század költői és Az ítélet című költeménye is. A Sors, nyiss nekem tért egyik kulcsszava a „halál” volt.

Petőfi az Egy gondolat bánt engemet... című versét 1846 végén írta. A költő az esztendő utolsó napján eltöpreng a jövőről.

Műfaja A rapszódia szélsőséges érzelmeket fejez ki, eltérő versformákat váltogat. Csapongó, változó ritmika jellemzi, fölhevült és elkomoruló hangulatok, érzelmek áradnak benne (elégikus, szenvedélyes, szentimentális).

Más vélemény szerint azonban a vers korántsem rapszódia. „Rapszódiának mondják, a formatörő, szertelen csapongás iskolapéldájának, holott maga a megtestesült szimmetria. Nyoma sincs benne csapongásnak: egyetlen gondolat következetes kifejtése az egész vers, előbb tiltakozó, majd óhajtó formában. Szerkezetének három ízületét maga Petőfi jelölte ki, a 12. és 30. sor után elhelyezett gondolatjelekkel: az első rész a bevezető hasonlatoké, a második a csataleírás, a harmadik a temetés. A három rész aránya a 36 soros költeményben: 12 – 18 – 6; a hangsúlyos középső rész terjedelme pontosan akkora, mint a másik kettőé együtt. Közelebbi vizsgálat egyéb szimmetriákat is feltár.”Lukácsy Sándor: „…és pirosló zászlókkal…” (Kritika, 1967, 11. szám. Újabban in: szerk. Margócsy István: Petőfi Sándor emlékezete. Osiris Kiadó, Budapest, 2022, 339–340.)

Szerkezete A vers két kulcsszava: a világszabadság és a halál. A világszabadságért folyó küzdelemben a költő a hősi harcot és a halált is vállalja.

Első rész (1–12. sor) Témája: a halál. Kétféle halál lehetőségét állítja szembe egymással: 1–8. sor: a hosszú, lassú, de eseménytelen életet, a hétköznapi elmúlást utasítja el a költő.

metaforái: - a féreg rágta lassan pusztuló virág, - üres szobában álló lassan elégő gyertyaszál.

Kétszeres tiltó felkiáltással jelzi a költő az elutasítást: „Ne ily halált adj, istenem, / Ne ily halált adj énnekem!”

9–12. sor: az előzőekben szereplő statikus képekkel szemben álló gyors halál víziója. A korai halállal járó dicső sors vállalásának szemléltetésére dinamikus, erőszakos halálfajtákat mutat be:

- villám sújtotta, a vihar kicsavarta fa; - mennydörgés ledöntötte szikla.

A kétféle képsor hatalmas ellentétet állít szembe egymással. Az igenlő felszólítások nyomatékosítják Petőfi vágyait („Legyek…,Legyek…”).

Három pont jelzi, hogy még folytathatná e gondolatsort, de megszakítja, hangnemet vált.

Második rész (13–30. sor) Ennek a szerkezeti résznek a 18 sora egyetlen hömpölygő feltételes összetett mondat: a forradalom elképzelése és a hősi halál vágya sebesen pergő csataképekben. Témája: a világ népeinek ütközete a zsarnokság ellen a szabadságért, melyben a költő az életét adja.

Az első 13 sor a feltételeket bontja ki: mikor szeretne ő meghalni. A hegyi táj eltűnik, egy óriási síkság látomása jelenik meg, mely egy harcmező, ahol a világ minden szolga népe elfér. Ezek felsorakozva indulnak a világszabadságot kivívni. A szerkezeti rész 2. fele a főmondat. Alapgondolata annak a vágynak a megfogalmazása, hogy ő is a csatamezőn szeretne lenni („ott…, ott…,”), mert életét szeretné áldozni ebben az ütközetben. Ez a 10 sor a vers érzelmi csúcspontja: itt teljesül be az életáldozat. A hangokkal („harsog, kiáltás, acél zörej, ágyúdörej”), dinamikus mozgásokkal (a jambikus sorokat itt anapesztusok gyorsítják) és a színekkel (főként a vörös) válik a jelenet képszerűvé.

Harmadik rész (31–36. sor) A szabadsághős megdicsőülése, az elképzelt győzelem után. Hangnemváltással folytatódik a vers: a csatazajt felváltja az ünnepélyes, lassú gyászzene, a vörös színt a fekete. A verselés is megváltozik: a jambusokat spondeusok lassítják. A harcmezőn elesettek temetésének látomása zárja a verset. A rapszódiát Petőfi a vers legfőbb gondolatával: a világszabadság jelszavával fejezi be.

A vers Egy gondolat bánt engemet...

Egy gondolat bánt engemet: Ágyban, párnák közt halni meg! Lassan hervadni el, mint a virág, Amelyen titkos féreg foga rág; Elfogyni lassan, mint a gyertyaszál, Mely elhagyott, üres szobában áll. Ne ily halált adj, istenem, Ne ily halált adj énnekem! Legyek fa, melyen villám fut keresztül, Vagy melyet szélvész csavar ki tövestül; Legyek kőszirt, mit a hegyről a völgybe Eget-földet rázó mennydörgés dönt le... – Ha majd minden rabszolga-nép Jármát megunva síkra lép Pirosló arccal és piros zászlókkal És a zászlókon eme szent jelszóval: „Világszabadság!” S ezt elharsogják, Elharsogják kelettől nyúgatig, S a zsarnokság velök megütközik: Ott essem el én, A harc mezején, Ott folyjon az ifjui vér ki szivembül, S ha ajkam örömteli végszava zendül, Hadd nyelje el azt az acéli zörej, A trombita hangja, az ágyudörej, S holttestemen át Fújó paripák Száguldjanak a kivivott diadalra, S ott hagyjanak engemet összetiporva. – Ott szedjék össze elszórt csontomat, Ha jön majd a nagy temetési nap, Hol ünnepélyes, lassu gyász-zenével És fátyolos zászlók kiséretével A hősöket egy közös sírnak adják, Kik érted haltak, szent világszabadság! (Pest, 1846. december)

Jegyzetek

Források Petőfi Sándor forradalmi versei, Egy gondolat bánt engemet... (elemzés) - erettsegi.com A költemény szövege

További információk A rapszódia szövege a MEK-ben Megzenésített Egy gondolat bánt engemet... Varga Miklós előadásában

Kategória:Petőfi Sándor művei