Gdańsk (, , kasubul Gduńsk, németül: Danzig ; latinul: Dantiscum vagy Gedanum, régi magyar neve: Dancka) Lengyelország hatodik legnagyobb városa, egyben legfontosabb kikötője, a Pomerániai vajdaság székhelye. A város a Gdanski-öböl déli szélén, a Balti-tenger partján fekszik, konurbációt alkotva Sopottal, Gdyniával, és több kisebb településsel; ezek a Hármasváros (Trójmiasto) nevű nagyvárosi területet alkotják, mely megközelítőleg 1,5 millió lakost ölel fel. Gdańsk a Motława torkolatánál fekszik, kapcsolódik a Leniwka-hoz, a közeli Visztula folyó deltájának ágához, amely Lengyelország 60 százalékát érinti, és összeköti Gdańskot a lengyel fővárossal, Varsóval. A közeli Gdynia kikötővel együtt Gdańsk egyben iparközpont is.
A város története összetett, a lengyel és a német uralom időszakával, valamint az autonómia vagy az önrendelkezés időszakával mint szabad városállammal. A kora újkorban Gdańsk Lengyelország királyi városa volt. Varsó 18. századi gyors növekedése előtt Lengyelország leggazdagabb és legnagyobb városának tartották. A késő középkorban fontos tengeri kikötő és hajóépítő város volt, a 14. és 15. században pedig a Hanza Szövetség tagja.
A Lengyelország és Németország közötti vitatott régiót „lengyel folyosóként” ismerték. Németország kihasználta a város kétértelmű politikai státuszát, ezzel növelve a feszültséget. A folyamatot Lengyelország inváziója zárta le nemzetiségi tisztogatással.
A nyolcvanas években Gdańsk volt a szolidaritási mozgalom szülőhelye, amely nagy szerepet játszott a kommunista uralom megszüntetésében Lengyelországban, és elősegítette a keleti blokk összeomlását, a berlini fal leomlását és a Varsói Szerződés felbomlását.
Gdańskban található a Gdański Egyetem, a Gdański Műszaki Egyetem, a Nemzeti Múzeum, a Gdański Shakespeare Színház, a Második Világháborús Múzeum, a Lengyel Balti Filharmonikusok és az Európai Szolidaritási Központ. A város ad otthont a Szent Domonkos-vásárnak, mely 1260-óta rendeznek meg a városban, Európa egyik legnagyobb kereskedelmi és kulturális eseményének tekintik. Gdańsk az életminőség, a biztonság és az életszínvonal tekintetében is az országos rangsor első helyén állt egy 2019-es felmérésben.
Története
Hosszú története alatt volt: Gyddanyzc, Kdansk, Gdanzc, Dantzk, Dantzig, Dantzigk, Danzig, Dantiscum, Gedanum, Dancka is. Városként Gyddanyzc urbs néven először 999-ben említi Prágai Szent Adalbert (lengyelül Wojciech) legendájának szerzője, Jan Kanapariusz, aki szerint a szent 997-ben járt itt.
Középkor
A Visztula deltájában már a 7. században kézműves-halászfalu állt, magát a várost 980-ban alapították. Hamarosan a megalakuló Lengyel Királyság része lett, vízparti adottságai miatt „Kelet-Európa Velencéjeként” emlegették. A Pomerániai Hercegség megerősített vára a 10. században épült.
Pomeránia legyőzése után III. Ferdeszájú Boleszláv a Gdański Pomerániát Lengyelországhoz csatolta. Miután II. Nagy Świętopełk (Świętopełk II Wielki) átvette Pomerániában a hatalmat, önállósodásán kezdett. 1242-ben Gdańskot megtámadta a Német Lovagrend, aminek következményeképpen Świętopełk herceg kénytelen volt saját fiát, Mściwojt túszul adni.
IV. Sándor pápa bullája 1260-ban elismerte a város jogát, hogy évente Domonkos napi vásárt tartson. Városi jogokat 1263-ban kapott.
Miután Brandenburg 1271-ben elfoglalta a várost, II. Pomerániai Mściwój Bolesław Pobożny segítségével megszerezte Gdańskot. 1282-ben a kępnói egyezmény értelmében Nagy-Lengyelország fennhatósága alá került a Gdański Pomeránia. 1306-ban Lokietek Ulászló a kujáviai fejedelmet, Kázmért nevezte ki gdański helytartónak, a vár élére pedig Boguszát (Bogussa). A polgárok azonban nem fogadták el egyik helytartó kinevezését sem, hanem fellázadtak ellenük. Segítségül hívták a brandenburgi fejedelmet, aki 1309-ben bevonult Kelet-Pomerániába. A védőfalak nélküli várost a lengyelek feladták, de a várat Bogusza bíró tartotta. A gdański dominikánusok tanácsára segítségül hívták ellenük a Német Lovagrendet. A rend csapatainak közeledtére a brandenburgi sereg nem vállalta az ütközetet, inkább elvonult, de helyette a lovagrend folytatta az ostromot. Először a város, majd a vár egy része került kezükbe, majd amikor élelem utánpótláshoz jutottak, bevették a még lengyel kézben levő falakat és az őrséget is lekaszabolták. A keresztesek nagy vérfürdőt rendeztek a város lakói között, ami miatt panasszal éltek V. Kelemen pápánál, aki az ügy kivizsgálására bizottságot hívott össze. 1343-ban békét kötöttek a keresztesekkel, aminek eredményeképpen Nagy Kázmér lemondott Gdańskról. 1346-ban Heinrich Dusemer, a keresztesek nagymestere oklevelet adott ki, amely megsemmisítette a lübecki törvény szerinti városi jogokat és felváltotta a chełmnói törvénnyel.
1410-ben a gdański tanács elismerte II. Jagelló Ulászló uralmát. Gdańsk különböző előjogokat kapott, például megkapta a környező településeket. Egy évvel később a toruńi egyezmény értelmében feloldotta Gdańskot a neki tett eskü alól. Gdańskot utolérte a keresztesek megtorlása. 1440-ben Gdańsk csatlakozott a Porosz Szövetséghez. 1454-ben, 145 év után véget ért a keresztesek uralma Gdańsk felett. Ugyanebben az évben IV. Jagelló Kázmér király hozzácsatolta Gdańskot Lengyelországhoz, egyúttal azt a privilégiumot adományozva, hogy saját pénzt verhessen (ugyanezt a privilégiumot Toruń is megkapta). Gdańskot felmentették a part menti törvények érvényessége alól, és a porosz földek képviselői részt vehettek a lengyel királyválasztáson.
Gdańsk 1455-ben lépett be a Lengyelország és a Német Lovagrend közötti tizenhárom éves háborúba. A gdańskiak behódoltak Jagelló Kázmérnak, és a város ún. „nagy privilégium”-ot kapott, melyben biztosították az ellenőrzés nélküli áruszállítást a Visztulán Lengyelországból, Litvániából és Oroszországból, és más privilégiumokat, amelyeket a város a háborúban való részvételért kapott.
Az 1466-ban megkötött második toruńi béke biztosította a Gdański Pomeránia és Warmia Lengyelországban maradását.
1467-ben a király eltörölte a helytartói hivatalt és a Korona mintájára a capitaneus Prussiae Generalis címet alapította. Megalapította a Pomerániai vajdaságot, melyben létrehozta a várispánok (lengyelül kasztelan), kamarások és bírók hivatalát, ezek együttesen alkották az ún. porosz tanácsot, amelynek tagjai közé tartoztak Gdańsk, Elbląg és Toruń képviselői is. Ezeknek a városoknak az élére a király sztarosztákat is nevezett ki.
Újkor
1525-ben zavargások törtek ki a városban Eberhard Ferber polgármester ellen, és megdöntötték a régi magisztrátust. 1526-ban Öreg Zsigmond király Gdańskba utazott, leverte a zendülőket, kiterjesztette saját városi megbízottjának jogosítványait, akinek így nagyobb hatóköre lett, mint a polgármesternek. Gdańsk protestáns várossá lett. Egységesítették a pénzeket is.
1577-ben Báthory István lengyel király megerősítette a város privilégiumait. 1627-ben a közeli Oliwa mellett tengeri csata zajlott le. 1660-ban az oliwai békével lezárult a svéd–lengyel háború. 1700–1721 között a nagy északi háború idején Gdańskot többször fenyegették idegen hadseregek.
A lengyel örökösödési háborúban Gdańsk Leszczyński Szaniszló király mellé állt, így a város Lengyelországban az orosz intervencióval szembeni ellenállás legfőbb pontjává lett. 1734-ben elfoglalták az orosz csapatok, miután az ágyútűz részben romba döntötte.
Poroszország 1772-ben elfoglalta néhány birtokát, valamint az Új Kikötőt. Lengyelország első felosztása Poroszország számára lehetővé tette a Gdańsk feletti ellenőrzést egyrészről Toruń határától Gdańsk határáig a Visztulán, másrészről az Új Kikötő elfoglalásával. 1793-ban a poroszok megszállták Gdańskot.
19. század
1807-ben, miután Bonaparte Napóleon elfoglalta a várost, megkezdődött az első szabad városi korszak, megalakult a Danzigi Köztársaság. A bécsi kongresszus 1815-ben új határokat jelölt ki, Danzig porosz uralom alá került. 1852-ben kiépült az első vasútvonal, mely a várost Dirschauval és Bromberggel kötötte össze, 1870-ben megnyílt a stettini vonal is. 1873-ban helyezték üzembe az első lóvasutat, amely Oliwáig ment.
20. század
bélyegkép|jobbra|250px|Sztrájk a Lenin Hajógyárban 1980 augusztusában 1920-tól a versailles-i békeszerződés értelmében Danzig Szabad Város néven különleges státust kapott. 1925-ben a szabad város területén lengyel egyházmegyét alapítottak.
1939. szeptember 1-jén a Schleswig-Holstein csatahajó a Westerplattéra leadott sortüzével, kezdődött a második világháború. 1945. március 30-án a szovjet és lengyel csapatok által elfoglalt várost Lengyelországhoz csatolták. Miután a németek feladták a várost, annak 80 %-át elpusztították a különösen a történelmi városmag rombolására összpontosító szovjetek. A megsemmisített műemlékeket 1960-ra hozták helyre. Az 1950-es és 1960-as években újjáépítették a háborúban elpusztult történelmi óvárost. Eközben háború előtti, hagyományosan német jellegét kevéssé vették figyelembe. A rekonstrukció sokkal inkább politikai szándékú volt; a várost kulturálisan és építészetileg is „meg akarták tisztítani”.
Gdańsk a Lengyel Népköztársaság egyik legjelentősebb hajózási és ipari központjává vált. A Szovjetunió a kikötő, valamint három nagy hajógyár fejlesztésével próbálta erősíteni a balti régióban betöltött szerepét.
1970 decemberében a Lenin Hajógyárban sztrájk kezdődött. A milícia és a hadsereg fegyvert fogott a tüntető munkások ellen, sebesültek és halottak maradtak a támadás után. A pártház épülete előtti népgyűlés után felgyújtották a székházat.
1980. augusztus 31-én aláírták az augusztusi egyezményt, amely lezárta a tiltakozások és sztrájkok hullámait. Az egyezmény garantálta többek között az első szabad szakszervezetek megalakulását. Ezeket az eseményeket tartják a kelet-európai kommunista rendszer összeomlása kezdetének. Egy évvel később lezajlott a Szolidaritás Független Szakszervezet (Solidarność) szakszervezet első országos kongresszusa.
1983-ban a gdański Lech Wałęsa Nobel-békedíjat kapott. 1987-ben II. János Pál pápa meglátogatta a várost. 1994. november 24-én a Gdański Hajógyár csarnokában tartott koncert közben tűz ütött ki, amelyben 7 ember meghalt és 300 megsérült. 1995. április 17-én gázrobbanás történt, és egy lakóház összeomlott, ami 22 ember halálát okozta.
1997-ben ünnepelték Gdańsk 1000. évfordulóját.
21. század
2002. szeptember 2-án az Európai Tanács tiszteletbeli lobogója hivatalosan átadásra került a gdański hatóságok számára. A díj elismerést jelentett a városnak a külföldi partnervárosok közötti kapcsolatok fejlesztésében, és egyfajta jutalom is volt a Gdansk által az európai egység ötletének előmozdításában elért eredményekért.
2008-ban megalakult a Gdański Shakespeare Színház, a színházépítés 2014-ben fejeződött be.
Gazdasága
A városban jelentős a hajógyártás, a petrolkémiai és vegyipar, valamint az élelmiszer-feldolgozás.
A csúcstechnológiai ágazatok, mint például az elektronika, a távközlés, az informatika, a kozmetika és a gyógyszerek gyártása növekvő tendenciát mutat. Az ásványi feldolgozás szintén fontos részét képezi a helyi gazdaságnak, hiszen a világon megtalálható borostyánnak a nagy része a Balti-tenger mentén található.
A Pomerániai vajdaság, beleértve Gdańskot nyáron jelentős turisztikai célpont, hiszen a lengyelek és más európai turisták milliói nyaralnak a Balti-tenger partján.
Közlekedése
Közúti közlekedése
Gdańsk fontos európai közúti közlekedési útvonalak metszéspontjában található (E28, E75 és E77). A Gdanski kikötőnél kezdődik a 91-es országút, ehhez kapcsolódik a 7. számú országút és az S6 és S7-es gyorsforgalmi utak. A 89-es számú országút a városon áthalad, továbbá az úthálózat gerincét hat községi jelentőségű út alkotja (218, 221, 222, 468, 472 és 501).Fontos tranzitút a várost elkerülő autópálya körgyűrűje, amely az A1-es autópálya Gdyniáig tartó kiterjesztése. A déli elkerülő út Varsó irányába teremt kapcsolatot.