A grammatikában a folyamatos múlt egyes nyelvekben létező vagy létezett igeidő-alak. A legáltalánosabban olyan cselekvést, történést, állapotot stb.Egyszerűsítés céljából a továbbiakban ezek helyett csak a cselekvés terminust használjuk. fejez ki, amely folyamatban volt a beszédidőhöz viszonyítva a múlt egy bizonyos időszakában. Egyben a folyamatos igeszemléletet (aspektust) is kifejezi, tehát nincs beleértve, hogy volt egy befejeződési pillanata, gyakran meg az sem, hogy volt egy kezdeti pillanata. A folyamatos múltú ige cselekvése gyakran egyidejű egy másik, ugyancsak múltbeli cselekvéssel, amelynek mintegy hátteréül szolgál, azaz éppen tartott, amikor a másik cselekvés történt.Dubois 2002, 240. o.Grevisse – Goosse 2007, 1091. o.Karakai 2013, 61–62. o.
Kijelentő módban a folyamatos múlt idejű cselekvés nem mindig viszonyul más cselekvéshez. Ekkor lehet leíró vagy elbeszélő funkciója. Máskor szokásosan ismétlődő cselekvést fejez ki.
A folyamatos múlt megvolt már az indoeurópai alapnyelvben, és örökölték az indoeurópai nyelvek. Valamennyi ideig mindegyikben megvolt. A 21. században is megvan például az újlatin nyelvekben és egyes szláv nyelvekben.Jarceva 1990, Имперфе́кт Imperfekt ’Folyamatos múlt’ szócikk. A magyar nyelvben is volt folyamatos múlt (pl. vár vala), még a középmagyar korban is.Haader 2006, 267. o. A 21. századi magyarban általában az igekötő nélküli múlt idejű ige fejezi ki a folyamatos múltat.
Egyes nyelvekben, mint a francia, az olasz vagy a spanyol, van folyamatos múlt idő úgy kijelentő módban, mint kötőmódban. Az utóbbi a magyar nem parancsoló vagy tiltó funkciójú felszólító módnak felel meg. Másokban, mint a román vagy egyes szláv nyelvek, csak kijelentő módban van folyamatos múlt.
A latin nyelvben
Kijelentő módban
A latinban kijelentő módban a folyamatos múlt jele a -bā- szuffixum (egyes személyalakok fonetikai környezetében rövid a-val) a főnévi igenév -re végződés nélküli alakja és a személyragok között.Mondon 2015, 45–46. o. nyomán szerkesztett szakasz. Ezek azonosak a kijelentő mód jelen idejű ragjaival, kivéve az egyes szám első személyét, amely -m.
Szabályos cselekvő igék ragozása:
+ Személy 1. ragozásamāre ’szeretni’ 2. ragozásvidēre ’látni’ 3. ragozásdūcere ’vezetni’ -iō végződéses 3. ragozáscapere ’venni’ 4. ragozássentīre ’érezni’ E. 1. amābam vidēbam dūcēbam capiēbam sentiēbam E. 2. amābās vidēbās dūcēbās capiēbās sentiēbās E. 3. amābat vidēbat dūcēbat capiēbat sentiēbat T. 1. amābāmus vidēbāmus dūcēbāmus capiēbāmus sentiēbāmus T. 2. amābātis vidēbātis dūcēbātis capiēbātis sentiēbātis T. 3. amābant vidēbant dūcēbant capiēbant sentiēbant
Példa mondatban: Herculēs stābulum sordidum pūrgābat ’Hercules a szennyes istállót tisztította’.
Kötőmódban
Kötőmódban is van folyamatos múlt. Úgy alakul, hogy a főnévi igenév meghosszabbított végső -e-s alakjához ugyanazokat a ragokat adják hozzá, mint kijelentő módban. Példák:Mondon 2016, 38. o.
+ Személy 1. ragozás 2. ragozás (docēre ’tanítani’) 3. ragozás -iō végződéses 3. ragozás 4. ragozás (audīre ’hallani’) E. 1. amārem docērem dūcerem caperem audīrem E. 2. amārēs docērēs dūcerēs caperēs audīrēs E. 3. amāret docēret dūceret caperet audīret T. 1. amārēmus docērēmus dūcerēmus caperēmus audīrēmus T. 2. amārētis docērētis dūcerētis caperētis audīrētis T. 3. amārent docērent dūcerent caperent audīrent
A kötőmód folyamatos múltat bizonyos típusú mellékmondatokban használják, például a célhatározóiban, amikor a főmondat állítmánya valamelyik múlt idejű, pl. Nāvigābam ut ad īnsulam venīrem ’Haladtam hajómmal, hogy a szigethez érjek’ (szó szerint ’Hajóztam...’).Mondon 2016, 52. o.
A franciában
Kijelentő módban
A francia nyelvben kijelentő módban az első és a harmadik ragozási osztályú igék folyamatos múltjának alapja a kijelentő mód jelen idő többes szám első személy rag nélküli alakja. A második ragozású igék esetében az alap az igető és a hozzáadott -iss- szuffixum. Ezeket a alapokat az igeidő jellegzetes személyragjai követik. Példák:Delatour 2004, 122–123. o.
+ Személy 1. ragozásnous chantons ’énekelünk’ 2. ragozásnous finissons ’befejezünk’ 3. ragozásnous voulons ’akarunk’ E. 1. je chantais je finissais je voulais E. 2. tu chantais tu finissais tu voulais E. 3. il/elle chantait il/elle finissait il/elle voulait T. 1. nous chantions nous finissions nous voulions T. 2. vous chantiez vous finissiez vous vouliez T. 3. ils/elles chantaient ils/elles finissaient ils/elles voulaient
Megjegyzések: A francia helyesírás főleg a hagyományőrzés elvét követi, ezért négy rag egyformán hangzik. Ez szükségessé teszi azt, hogy az alanyt csaknem mindig külön szó fejezze ki. A francia nyelv két grammatikai nemet fejez ki: a hímnemet és a nőnemet. Így a személyes névmásnak harmadik személyben két alakja van: il(s) (hn.) és elle(s) (nn.).
A folyamatos múlt mindegyik igenemben megvan: A fenti példák cselekvő igék. A visszaható igék esetében a visszaható névmások társulnak az igéhez (pl. je me lavais ’mosakodtam’).Karakai 2013, 82. o. Ilyenek a kölcsönösséget kifejező igék is, valamint olyan cselekvő vagy szenvedő igék, amelyeknek csak az alakja visszaható.Karakai 2013, 75. o. A szenvedő igék folyamatos múltú alakja összetett. Segédigéje a létige folyamatos múltú alakja, második összetevője pedig a lexikai jelentésű ige múlt idejű melléknévi igeneve, pl. L’objet était soigneusement enveloppé ’A tárgy gondosan be volt csomagolva’.Karakai 2013, 52. o.
A folyamatos múlt alapfunkciói az alábbiak: Egy másik múlt idejű ige háttereként szolgál: Je partais quand Pierre s’est réveillé ’Éppen indultam, amikor Pierre felébredt’. Bizonyos mellékmondat-típusokban, ha a főmondat állítmánya valamelyik múlt idejű, az igeidő-egyeztetés egyik szabálya szerint a magyar kijelentő mód jelen időnek felel meg: Elle m’a dit que la porte était fermée ’Azt mondta, hogy az ajtó zárva van’. A múltban szokásosan ismétlődő cselekvést fejez ki: Le soir, je rentrais à pied ’Este általában gyalog mentem haza’. Leírásra vagy elbeszélésre használatos: Du haut de la colline, on apercevait un petit village dont les toits brillaient au soleil ’A hegy tetejéről egy kicsi falu volt látható, amelynk a háztetői a napfényben csillogtak.
Ennek a folyamatos múltnak nem jellegzetes használatai is vannak, amelyekben a magyar feltételes mód jelen időnek felel meg: olyan szerkezetekben, amelyekben a feltételes si-nek nevezett kötőszó használatos: feltételes mellékmondatban: Si j’avais le temps, j’irais au cinéma ’Ha lenne időm, moziba mennék’; egyéb típusú mellékmondatokban: Madame Rodier s'habille comme si elle avait vingt ans ’Rodier asszony úgy öltözködik, mintha húszéves lenne’; Même si tout le monde était d'accord pour protéger l'environnement, beaucoup de gens ne respecteraient pas la réglementation ’Akkor is, ha mindenki egyetértene a környezet megvédésének kérdésében, sokan nem tartanák be a szabályokat’;Delatour 2004, 271. o. kérés enyhítése: Excusez-moi de vous déranger ; je voulais vous demander un renseignement ’Elnézést a zavarásért; érdeklődni szeretnék valamiről’ kívánság vagy sajnálat kifejezése: Ah ! si j'étais plus jeune ! ’Ó! Ha fiatalabb lennék!’
Kötőmódban
Ebben az igemódban az egyszerű múlt egyes szám első személyű alakjának írott, de nem kiejtett betűje nélküli alak szolgál a folyamatos múlt alapjául. Ehhez az -ss- szuffixum járul (kivéve E/3-ban), és a személyragok. A que kötőszó is mindig előtte áll, mint a mód jele általában. Példák:Delatour 2004, 136. o.
+ Személy 1. ragozásje parlai ’beszéltem’ 2. ragozásje finis ’befejeztem’ -u- jellegzetes magánhangzójú 3. ragozásje voulus ’akartam’ -i- jellegzetes magánhangzójú 3. ragozásje vis ’láttam’ E. 1. que je parlasse que je finisse que je voulusse que je visse E. 2. que tu parlasses que tu finisses que tu voulusses que tu visses E. 3. qu'il/elle parlât qu'il/elle finît qu'il/elle voulût qu'il/elle vît T. 1. que nous parlassions que nous finissions que nous voulussions que nous vissions T. 2. que vous parlassiez que vous finissiez que vous voulussiez que vous vissiez T. 3. qu'ils/elles parlassent qu'ils/elles finissent qu'ils/elles voulussent qu'ils/elles vissent
Ezt az alakot a 21. században csak a választékos nyelvi regiszter írott formájában használják, főleg a hagyományos szépirodalom nyelvében, és csaknem kizárólag egyes szám harmadik személyben. Régebben is csak az igeidő-egyeztetés egyik szabálya szerint használták, pl. « Il prenait mille précautions pour que sa femme ne soupçonnât pas ce nouvel amour » ’Ezer óvintézkedést tett, hogy a felesége még csak ne is gyaníthassa ezt az új szerelmet’ (Marcel Proust).Karakai 2013, 74. o. A szokásos regiszterben úgymond nem tartják be ezt a szabályt, és a kötőmód jelen idejét használják.
A spanyolban
Kijelentő módban
A spanyol kijelentő mód folyamatos múltjának alakjában megmaradt az első ragozási osztályban a latin -ba- szuffixum, de a többi osztályban ehelyett az -í- szuffixum van. A szabályos ragozású igék esetében alapja a főnévi igenév -ar, -er, illetve -ir végződés nélküli alakja. Példák:Kattán-Ibarra – Pountain 2003, 60–61. o.
+ Személy 1. ragozáscantar ’énekelni’ 2. ragozáscomer ’enni’ 3. ragozáspartir ’elmenni’ E. 1. cantaba comía partía E. 2. cantabas comías partías E. 3. cantaba comía partía T. 1. cantábamos comíamos partíamos T. 2. cantabais comíais partíais T. 3. cantaban comían partían
A spanyol kijelentő mód folyamatos múlt alakjának specifikus használatai ugyanazok, mint a francia megfelelő igealakéi:Kattán-Ibarra et Pountain, 74–75. o. egy másik cselekvés háttere: Sole tocaba el piano cuando su hermana entró en el salón ’Sole zongorázott, amikor a nővére belépett a szalonba’; szokásosan ismétlődő cselekvés: Nos veíamos todas las semanas ’Minden héten találkoztunk’; leíró vagy elbeszélő funkció: Estaba enfermo ’Beteg voltam’ vagy ’Beteg volt’.
A magyar feltételes mód jelen idő megfelelőjeként nem specifikus használatokban: egyszerű mondatban: Yo que tú lo hacía ’A te helyedben megtenném’; a bizalmas regiszterben, feltételes mellékmondat főmondatában, feltételes mód jelen idő helyett, miközben a mellékmondat állítmánya feltételes mód jelen időben áll: Si me ofrecieran el puesto lo aceptaba ’Ha felajánlanák nekem az állást, elfogadnám’.Kattán-Ibarra – Pountain 2003, 301. o.
Kötőmódban
Ebben a módban a folyamatos múlt alakjának alapja az egyszerű múlt többes szám harmadik személy -ron nélküli alakja. Két paradigmája van:
1. paradigma:
+ Személy 1. ragozáscantaron ’énekeltek’ 2. ragozáscomieron ’ettek’ 3. ragozáspartieron ’elmentek’ E. 1. cantara comiera partiera E. 2. cantaras comieras partieras E. 3. cantara comiera partiera T. 1. cantáramos comiéramos partiéramos T. 2. cantarais comierais partierais T. 3. cantaran comieran partieran
2. paradigma:
+ E. 1. cantase comiese partiese E. 2. cantases comieses partieses E. 3. cantase comiese partiese T. 1. cantásemos comiésemos partiésemos T. 2. cantáseis comieseis partieseis T. 3. cantasen comiesen partiesen
A spanyol nyelvben ezt az igealakot mellékmondatokban használják, mint a franciában, de nem a francia megfelelője funkcióival. Feltételes mód jelen idejű igéhez is viszonyulhat, és akkor nem helyezi a cselekvést a múltba: utóidejűség kifejezése valamelyik múlt idejű alapigéhez viszonyítva: Esperaba que llamara/llamase pronto ’Azt reméltem, hogy hamarosan felhív’;Da Silva – Pereira-Tresmontant 1998, 296. o. feltételes si kötőszós mellékmondatokban:Da Silva – Pereira-Tresmontant 1998, 216–217. o. Si vinieras/vinieses conmigo, te lo contaría todo ’Ha velem jönnél, mindent elmesélnék neked’; Aunque vinieras conmigo, no te diría nada ’Még ha velem jönnél, akkor se mondanék neked semmit’; Usted actuó como si no supiera nada ’Maga/Ön úgy cselekedett, mintha nem tudna semmit’.
Az olaszban
Kijelentő módban