A fizikalizmus az a filozófiai álláspont, amely szerint a világon létező összes tárgy, esemény és tulajdonság fizikai jellegű, vagy valamilyen fizikai tulajdonságra épül rá (filozófiai terminussal: szuperveniál). A fizikalizmus nem tagadja, hogy vannak olyan létezők, amelyek első pillantásra nem tűnnek fizikainak – például a pszichológia, morál vagy vallás körébe tartozó jelenségek – de úgy tartja, hogy valójában ezek is mind valamilyen fizikai tulajdonsággal azonosak, vagy arra épülnek rá. A fizikalizmus tehát egy ontológiailag monista elmélet: minden létezőt egyetlen végső alapra (szubsztanciára) vezet vissza.
A fizikalizmus manapság az elmefilozófia területén, a test-lélek témakörében leginkább népszerű és vitatott téma, mivel itt találjuk a fizikalizmus tézisének legszemléletesebb cáfolatait. Ezek az érvek azt kísérlik meg bebizonyítani, hogy a mentális tartalmak (hitek, vágyak, érzelmek) nem vezethetőek vissza a puszta fizikai folyamatokra. A fizikalizmus szerint azonban ezek is valamilyen agyi-idegrendszeri állapotnak feleltethetőek meg, tehát fizikai létezők.
Fizikalizmus és materializmus
A fizikalizmust sokszor a materializmus szinonimájaként használják, és ez bizonyos kontextusban helyes is. Azonban fontos tudnunk, hogy a két fogalomnak eltérő története van. A materializmus régi filozófiai fogalom, annak a metafizikai tézisnek a kifejezése, hogy a világban egyetlen létező van, az anyag, (matéria) és minden dolog anyagból áll össze, minden jelenség anyagok közötti kölcsönhatás eredménye. A fizikalizmus kifejezést azonban a Bécsi Kör nevű filozófiai csoport tagjai, Otto Neurath és Rudolf Carnap vezették be az 1930-as években.Neurath, O, 1931, ‘Physicalism: The Philosophy of the Vienna Circle’ in R.S. Cohen és M. Neurath (szerk.), Philosophical Papers 1913–1946, Dordrecht: D. Reidel Publishing Company, 1983. 48–51. o. illetve Carnap, R, 1932/33 ‘Psychology in Physical Language’, in A.J. Ayer (szerk.)1959, Logical Positivism, New York: The Free Press, 165–198 o. Az ő meghatározásuk nem metafizikai, hanem lingvisztikai: e szerint minden, az aktuális világról szóló kijelentés szinonim, azaz jelentésében egyenértékű valamely fizikai kijelentéssel. Számukra azért is volt fontos a materializmus illetve a fizikalizmus fogalmának megkülönböztetése, mert előbbinek metafizikai konnotációja van, és a Bécsi Kör teljes mértékben elhatárolódott a metafizikától, amely szerintük értelmetlen, inadekvát filozófiai locsogás. Mára azonban a Bécsi Kör pozitivista doktrínája érvényét vesztette, így kortárs filozófiai diskurzusban a materializmus és a fizikalizmus sokszor szinonim fogalmakként használatosak.
Van egy másik, az imént felvázolttól teljesen független ok a materializmus-fizikalizmus különbségtételre, amely azonban ma is releváns. A materializmus szerint minden létező anyagból áll, illetve anyagi kölcsönhatások eredménye. A fizika azonban megmutatta, hogy ez a tétel nem érvényes: a gravitációs erő például alapvető eleme a fizikai elméletnek, mégsem mondhatjuk róla, hogy hagyományos értelemben véve anyag. Ezen kívül a "fizikalizmus" szó kifejezi az elmélet elkötelezettségét a természettudományok, és azon belül is a fizika iránt. A fentiekből kifolyólag ebben a szócikkben kizárólag a fizikalizmus kifejezést fogjuk használni.
Mit jelent az, hogy valami fizikai?
A fizikalizmus témakörében a legtöbbet vitatott kérdés, hogy maga az elmélet valóban igaz-e, azaz hogy minden jelenség fizikai. Azzal a még alapvetőbb kérdéssel azonban kevesen foglalkoznak, hogy mit jelent egyáltalán, hogy egy tulajdonság fizikai. Pedig ez nem kevésbé fontos: ha nem interpretáljuk megfelelően a „fizikai” terminust, az egész vita megalapozatlan lehet, a résztvevők elbeszélnek egymás mellett. Alapvetően kétféle elmélet van „forgalomban” e téren. Az első a fizikai elméletre támaszkodik a meghatározásban, a második a fizikai tárgyra.
Elmélet-alapú meghatározás: egy tulajdonság akkor fizikai, ha benne foglaltatik a világ fizikai leírásában, vagy egy ilyen tulajdonságra metafizikailag ráépül.
Ha például a fizikai elmélet arról beszél, hogy egy kockának tömege van, akkor a tömeg egy fizikai tulajdonság. Hasonlóképp, ha egy fizikai leírás a kőnek levés tulajdonságáról beszél, vagy a kő metafizikailag ráépül valamilyen fizikai tulajdonságra, amely a fizikai elméletben szerepel, akkor a kőnek levés egy fizikai tulajdonság. Az elmélet bővebb kifejtését lásd: Smart,Smart, J.J.C., 1978, ‘The Content of Physicalism’, Philosophical Quarterly, 28: 239–41 Lewis,Lewis, D., 1994, ‘Reduction of Mind’, in S. Guttenplan (ed), A Companion to the Philosophy of Mind, Oxford: Blackwell, 412–431. o. Braddon-Mitchell és Jackson,Braddon-Mitchell, D., and Jackson, F., 1996, Philosophy of Mind and Cognition, Oxford: Blackwell illetve Chalmers.Chalmers, D., 1996, The Conscious Mind, New York: Oxford University Press
Tárgy-alapú meghatározás: egy tulajdonság akkor fizikai, ha beletartozik a paradigmatikus fizikai tárgyak (és azok alkotórészeinek) intrinzikus természetének teljes leírásába, vagy egy ilyen tulajdonságra metafizikailag ráépül.
E meghatározás fényében, ha a kövek, fák és égitestek paradigmatikus (mintaszerű), fizikai tárgyak, akkor a kőnek/fának/égitestnek levés egy fizikai tulajdonság. És ha a kiterjedéssel való rendelkezés beletartozik az ilyen tárgyak természetének fizikai leírásába, akkor a kiterjedés egy fizikai tulajdonság. (Bővebben például: JacksonJackson, F., 1998, From Metaphysics to Ethics: A Defense of Conceptual Analysis, Oxford: Clarendon)
Mindkét meghatározást lehet azzal a váddal illetni, hogy körkörösen érvelnek: a „fizikai” terminus meghatározásában a fizikai kifejezést használják, tehát inadekvát módon, saját magával akarnak megmagyarázni egy fogalmat. Egy lehetséges válasz erre a kritikára, hogy a körkörösség csak akkor probléma, ha elvárjuk, hogy ezek a meghatározások a „fizikai” fogalmának egy reduktív analízisét nyújtsák. Ez azonban nem magától értetődő. Lewis is amellett érvel, hogy számos olyan fogalmat használunk, amelyet nem tudunk analizálni.Lewis, D., 1970, ‘How to Define Theoretical Terms’, Journal of Philosophy, 67: 427–46.
A szupervencia fogalma
A szupervencia a filozófia több területén használatos fogalom, amely a fizikalizmus meghatározásában Davidson óta kulcsszerepet szerepet tölt be.Davidson, D. 1970. ‘Mental Events’, in D. Davidson, Essays on Actions and Events, Oxford: Oxford University Press, 207–223 Szuperveniálni azt jelenti, hogy a létezők egy magasabb rétege a létezők egy alapvető rétegére épül rá olyan módon, hogy ha az alapvetőbb rétegben változás következik be, akkor az a magasabb rétegre is hatással van; illetve nem képzelhető el változás a magasabb rétegben a nélkül, hogy ne lett volna változás az alapvető rétegben. A fizikalizmus szerint ez az alapvető réteg a fizikai létezők rétege, és minden más –a mentális, biológiai, társadalmi tulajdonságok- erre épülnek rá, ettől függenek. Jól szemlélteti a szupervenciát a következő tétel:
Ha két lehetséges világ minden fizikai tulajdonságai megegyeznek, akkor a két lehetséges világ minden más tulajdonságai (pszichológiai, biológiai stb.) is meg kell hogy egyezzenek.
Ennek mintájára a következő definícióját adhatjuk a szupervencia-fizikalizmusnak:
A fizikalizmus akkor igaz egy V lehetséges világban, ha bármely lehetséges világ, amely V lehetséges világ fizikai hasonmása, minden más tulajdonságában is V lehetséges világ hasonmása.
A szupervencia-fizikalizmus nem-reduktív elmélet: reális létezést tulajdonít a fizikaitól eltérő létezőknek (pl.mentális tulajdonságok), de úgy tartja, hogy azok szükségszerűen ráépülnek a fizikai létezők szintjére.
Azonosságelméletek
Mint fentebb már említettük, a test-lélek problémakörében a fizikalista álláspont azt jelenti, hogy mentális állapotaink (hiteink, vágyaink, fájdalmaink stb.) valójában különböző agyállapotoknak feleltethetőek meg. Fontos megjegyezni, hogy az azonosságelmélet nem tagadja a mentális állapotok létét, csupán neurofiziológiai állapotokkal azonosítja azokat. Van azonban olyan álláspont is, amely teljes egészében tagadja, hogy a mentális állapotok reális létezők lennének: ez az eliminativizmus.Lásd pl. Rorty, R., 1979, Philosophy and the Mirror of Nature, illetve Churchland, P. M., 1981/1991, Eliminative Materialism and the Propositional Attitudes, in David M. Rosenthal (ed.) The Nature of Mind, New York, Oxford: Oxford University Press, 601–612. Princeton: Princeton University Press. Az azonosságelméletnek két típusa van.
Példányazonosság-elmélet: minden egyes mentális állapot példány egy meghatározott neurofiziológiai állapot példánnyal azonos. Például a jelenlegi, partikuláris fejfájásom azonos valamely partikuláris agyállapotommal. Formalizálva: Minden az aktuálisan létező, partikuláris X-re (tárgyra, eseményre vagy folyamatra) igaz, hogy van olyan partikuláris, fizikai Y létező, hogy X=Y. Az elmélet kifejtését lásd például: Fodor,Fodor, J.A., 1974, ‘Special Sciences: Or, The Disunity of Science as a Working Hypothesis’, újranyomtatva in Fodor J., 1981, Representations, Cambridge, MA: MIT Press Papineau.Papineau, D., 1996, Philosophical Naturalism, Oxford: Blackwell
Típusazonosság-elmélet: az azonosságelmélet kiterjesztése, erősebb verziója. Minden tulajdonság azonos valamely fizikai tulajdonsággal. Mentális esemény típusok (pl. a fájdalom minden faj minden egyedében, bármely időpontban) azonosak valamely fizikai esemény típussal (pl. a C-rostok tüzelésével az agyban, minden faj minden egyedénél, bármely időpontban). Formalizálva: Minden aktuálisan instanciált F mentális tulajdonságra igaz, hogy van olyan G fizikai tulajdonság, hogy F=G. Ezt az elméletet képviseli például FeiglFeigl, H., 1958, The „Mental” and the „Physical”, in H. Feigl – M. Scriven – G. Maxwell (szerk.) Concepts, Theories and Mind-Body Problem, Minneapolis: Minnesota Studies in the Philosophy of Sciences, Volume 2, 370–497. és Armstrong.Armstrong, David M., 1968, A Materialist Theory of the Mind, London: Routledge
Redukcionista és nem-redukcionista fizikalizmus
A hagyományos fizikalista álláspont redukcionista: e szerint minden mentális, biológiai, társadalmi stb. partikuláré visszavezethető, redukálható valamilyen fizikai partikuláréra. A redukcionizmus fogalma a tudományfilozófiából származik. Azt az aszimmetrikus viszonyt fejezi ki, amikor az egyik elmélet magyarázható a másik segítségével, de ez fordítva nem így van. Vegyük például azt a kémiai példát, hogy a hidrogén vegyértéke egy, az oxigéné kettő. Ezért amikor a vizet elemeire bontjuk, kétszer annyi hidrogén atomot kapunk, mint oxigént. Ezt magyarázhatjuk a vegyérték fogalmával: a vegyérték határozza meg, hogy egy adott kémiai elem milyen más elemekkel vagy azok csoportjával alkothat kötést. De magyarázhatjuk fizikailag is: megvizsgálhatjuk a szóban forgó elemek elektronhéj-szerkezetét és a köztük fellépő erőket, stb. Arról van tehát szó, hogy a kémiai magyarázat visszavezethető, redukálható a fizikaira. És minden más magyarázat is: a redukcionista fizikalizmus azt állítja, hogy minden tudomány lefordítható a fizika tudományának nyelvére, a nem fizikainak tűnő jelenségek is valójában fizikaiak. Az előző részben tárgyalt típusazonosság-elmélet egy redukcionista elmélet, hiszen a mentális tulajdonságokat fizikaiakkal azonosítja.