György Endre (Huszt, 1848. március 18. – Budapest, 1927. január 15.) magyar politikus, földművelésügyi miniszter, közgazdasági író, az MTA tagja (levelező: 1879, rendes: 1919). György Aladár testvére.
Életrajza
György József megyei orvos és Lator Borbála fia. Középiskolai tanulmányait szülővárosában, azután a jogot Debrecenben és a pesti egyetemen végezte, ahol 1869-ben a statisztikai tanfolyamot is hallgatta. Ez időben az országgyűlési ifjuságnak tagja volt. Az önkéntesi évét is ekkor töltötte le, majd 1870-ben a közmunka- és közlekedési minisztériumba lépett, ahol különösen a vasúti osztályban csakhamar tekintélyre tett szert. Több ízben küldték ki tanulmányútra Európa különböző országaiba. Sok ideig tartózkodott Angliában, Oroszországban, de északon és keleten is megfordult.
1872. szeptember 4-én Pesten, a Kálvin téri református templomban feleségül vette a nála 11 évvel idősebb Szentpály Klementint, Buday Lőrinc özvegyét.A pest-Kálvin téri ref. egyházközség házassági anyakönyve, 100/1872. folyószám. 1878-ban sógora Szentpály Jenő visszaléptekor országgyűlési képviselővé választották a halmi (Ugocsa vármegye) kerületben, s azután újból egy félév kihagyásával (amikor 1884-ben a később öngyilkosságot elkövető Gyengő Lászlót választották meg) e kerületet, 1887-től 1890-ig pedig Bereg vármegye, Munkács kerületét képviselte. 1879. május 22-én a Magyar Tudományos Akadémia megválasztotta levelező tagjává. Mint vasúti szakember, különösen a vicinális vasutak létesítése körül (nagy-becskerek-nagy-kikindai, marosvásárhely-szászrégeni, debrecen-hajdúnánási, debrecen-nagylétai stb.) szerzett érdemeket; mint nemzetgazda a népbankok, szövetkezetek, különösen a pest megyeiek ügyében fáradozott sokat. Mint egyházi férfi, a máramaros-ugocsa vármegyei református egyházmegye, a tiszántúli református egyházkerület és a konvent állandó tagja volt. Az akadémia nemzetgazdasági bizottságának több évig volt titkára.
A Balkán-félszigeten hatszor tartózkodott hosszabb ideig és alaposan ismerte e tartományok viszonyait. Tagja volt a közlekedésügyi tanácsnak, a statisztikai tanácsnak, valamint a tarifabizottságnak. Az országgyűlésen többször szólalt fel önállóan pl. a pest-zimonyi vasút, az ipartörvény revíziója kérdésében. Később a szövetkezeti bank igazgatója, a debrecen-hajdunánási, marosvásárhely-szászrégeni és több vasút igazgatótanácsosa, illetve a National Railway Associationnek is tagja lett. 1891. augusztus 6-án Munkács díszpolgárává választották. 1905. június 18-a és október 18-a között földművelésügyi miniszter volt a Fejérváry-kormányban, 1919-től az MTA nemzetgazdasági bizottságának titkáraként működött.
Fontosabb művei György Ödön hátrahagyott munkái. Kiadják testvérei, György Aladár és György Endre. (Pest, 1869) Az angol törvények a szegényekről. (Budapesti Szemle, 1873) Angol államférfiak és szónokok a jelenkorból, élet- és jellemrajzokban. Szónoklati mutatványokkal. Összeáll. (Budapest, 1874) György Endre jelentése az angol vasúti törvényhozás történetéről. I–III. köt. 1–6. füzet. (Budapest, 1874) Egy olasz államférfi a magyar rablókról. (Budapesti Szemle, 1875) A helyi közigazgatás Angol- és Francziaországban. 1–2. (Budapesti Szemle, 1876) Keletre magyar. Magyarország közgazdasági érdekei és teendői Kelet felé. (Budapest, 1876) A különbözési árszabályok jogosultsága és hatása (Budapest, 1876) A cash-credit-rendszer a skót bankoknál. Akadémiai székfoglaló. (Elhangzott: 1880. márc. 8. megjelent, kivonatosan: Akadémiai Értesítő, 1880) Gattajai Gorove István emlékezete. Gyűjtemény irodalmi és szónoklati hagyatékaiból. Gy. E. emlékbeszédével. (Budapest, 1882) A dunagőzhajózási társaság és a magyar érdekek (Budapest, 1883) A kisbirtoki hitelszervezet hiányai. Előadói munkálat az 1885. okt. havában Budapesten tartandó gazdasági congressus alkalmával. (Budapest, 1885) A helyzet és a Szapáry-kormány. Spudaios álnéven. (Budapest, 1892) Társadalmi harmónia. (A Magyar Gazda Szövetség kiadványai. 59. Budapest, 1902) A középbirtokos hitele és a szövetkezeti raktár kérdése. (Budapest, 1902) Szeretet a faluban. (Budapest, 1904) Közgazdasági tanulmányok. (Budapest, 1905) Escott Thomas Hay Sweet: A mai Anglia Ford. (Budapest, 1905) Munkásügyek. (Magyarok Északon. Az Országos Magyar Gazdasági Egyesület 1910. évi jún. havában Dániában és Svédországban rendezett gazdasági tanulmányúton szerzett tapasztalatok ismertetés írásban és képben. Budapest, 1910) A munkáskérdés lényege. (Budapesti Szemle, 1916) A moldvai csángókról. (Budapesti Szemle, 1916) A zsidókérdés Magyarországon. A Huszadik Század körkérdése. Többekkel. (Huszadik Század, 1917) Ruszka-Krajna politikai jelentősége. Többekkel. (Budapest, 1919) Nemzetközi szövetkezeti politika. (Budapest, 1921) Széchenyi István közlekedési politikája. (Budapesti Szemle, 1924 és Kultúra és tudomány. 46. Széchenyi eszmevilága. III. köt. Budapest, 1924) A szociális viszonyok Angliában és az Újvilágban. (Magyar Nemzeti Szövetség Könyvtára. Szociálpolitikai sorozat. 1–4. Budapest, 1925) Jegyzetek
Források
Пагиря В. В., Федів Є. Т. Творці історії Мукачева. — Ужгород : ТДВ «Патент», 2011. — 120 с., іл. ).
Kategória:Husztiak Kategória:Munkácsiak Kategória:Országgyűlési képviselők (1887–1892) Kategória:1848-ban született személyek Kategória:1927-ben elhunyt személyek Kategória:Magyarország földművelésügyi miniszterei Kategória:MTA-tagok Kategória:Munkács díszpolgárai Kategória:Országgyűlési képviselők (1878–1881) Kategória:Országgyűlési képviselők (1881–1884) Kategória:Országgyűlési képviselők (1884–1887)