Az Interkozmosz–9 (IK-9) szovjet tudományos atmoszférakutató műhold, a szocialista országok közös Interkozmosz űrprogramjának egysége.
Jellemzői 1973. április 19-én a Kapusztyin Jar rakétakísérleti lőtérről a Majak–2 indítóállásából egy Interkozmosz hordozórakéta a Kosmos-2 (11K63) segítségével indították Föld körüli, közeli körpályára. Az orbitális egység pályája 102,1 perces, 48,4 fok hajlásszögű, elliptikus pálya-perigeuma 199 kilométer, apogeuma 1526 kilométer volt. Hasznos tömege 400 kilogramm. Energiaellátását akkumulátorok és napelemek összehangolt egysége biztosította. Feladata, felépítése, tudományos programja megegyezett az Interkozmosz–3, Interkozmosz–5 műholdakéval.
Lengyel szakemberek készítették az IK–9 Kopernik–500, kozmikus sugárzást mérő radiospektrográf műszert. Aktív szolgálati idejét 1973. október 15-én 179.46 nap után fejezte be, a Föld légkörébe érve elégett.
Források
Szászné dr. Tolnai Klára – Dr. Tamási Ferenc: Mesterséges holdak; 1986, Budapest, Zrínyi Katonai Kiadó –
Külső hivatkozások
Elődje:Interkozmosz–8Interkozmosz sorozat1969–1994Utódja:Interkozmosz–10
Interkozmosz 009 Kategória:Atmoszférakutató műholdak Kategória:1973 az űrkutatásban