Edvi Illés Károly (Somogyszil, 1842. június 26. – Budapest, 1919. április 6.) jogi doktor, jog- és váltóügyvéd, királyi ügyész, az MTA levelező tagja (1895), Edvi Illés Pál unokaöccse.

Élete

Edvi Illés Károly 1842. június 26-án született Szilben (Somogy vármegye). Édesapja gazdatiszt volt.

Az elemi iskola végeztével az elsőtől a negyedik osztályig Aszódon járt gimnáziumba, majd ötödik osztályos korától Sopronban tanult és itt is érettségizett az evangélikus líceumban.

1860-ban ősszel a bécsi egyetem jogi karára iratkozik be, 1861. év tavaszán már a pesti egyetemen végzi jogi tanulmányait. 1864-től 1867-ig jogtanító volt Szirákon Degenfeld-Schonburg Lajos és József grófok mellett.

Ügyvédi szakvizsgája letételét követően 1867. évi november hó 28-án Pest-Pilis-Solt vármegye évnegyedes közgyűlésén megyei tb. tiszti alügyésszé nevezik ki, majd az 1868. március 19-én tartott vármegyei közgyűlésen "rendszerinti tiszti alügyésszé" választják. 1869 augusztusáig a megyei központi fenyítő törvényszéknél, később pedig a Szegedre kiküldött megyei fenyítő törvényszéknél, majd az azt felváltó Aradi Törvényszéken képviselte a vádat kora legveszélyesebb köztörvényes bűnügyeiben.

1872 és 1883 között már királyi ügyészként dolgozott Szegeden, Aradon, Budapesten és Pécsett. Ügyészként, a vád képviseletében részt vett gróf Ráday Gedeon királyi biztos és Laucsik Máté vizsgálóbíró mellett a betyárvilág, az alföldi rablóbandák felszámolásában. Ráday Edvi Illést erre a feladatra lényeglátó, higgadt, alapos munkája, kisugárzó egyénisége miatt választotta. A büntetőperek csúcsa 1872-ben a Rózsa Sándor és társai elleni per volt, ahol ügyészként négy ügyvéddel állt szemben. Tapasztalatait Emlékeim a szegedi várból című kéziratában írta le. 1873 után az ügyészi feladatok ellátása mellett büntetőjogi tudását a jogi irodalomban, szakkönyvek írásában és a törvényhozásban is kamatoztatta. 1875–76-ban részt vett az 1878. évi V. törvény, az ún. Csemegi Kódex megalkotásában.

1877-től minden orvosi beavatkozás ellenére, fokozatosan elvesztette szeme világát. 1883-ban emiatt nyugalomba vonult, folytatta azonban ügyvédi és jogi írói tevékenységét. E működése során bontakoztatta ki emlékező és elemző tehetségét, melynek eredményeként a magyar jogtudomány jeles alakjai közé emelkedett. Ettől kezdve írta azokat a meghatározó jogi műveket, amelyek a magyar büntetőjogászok mesterévé tették. Jogi tankönyveiből jogásznemzedékek tanultak. A magyar büntető törvénykönyvnek korának leghivatottabb és legkiválóbb kommentátora volt, már vakon, fejből diktálva fejezte be a többször, több kötetben kiadott magyar büntető törvénykönyv magyarázatát. E művének zsebkiadása a „Kis Illés” egyetlen gyakorló jogász dolgozóasztaláról sem hiányozhatott. Ebben az időszakban több szépirodalmi művet is alkotott, közülük Cifra Juci című háromfelvonásos népszínművét 1884-ben Pécsett, majd 1888-ban a Budai Színkörben mutatták be.

1882-től Pécsett, 1885-től Aradon, 1888-tól Budapesten tartott fenn ügyvédi irodát. Ügyvédként lelkiismeretesen foglalkozott a legkisebb bűnüggyel is. Az ügyek alapos ismerete, a meggyőző érvelés, a választékosan előadott védőbeszéd jellemezték tevékenységét.

Pesti tevékenysége során országos tekintélyre tett szert. Részt vett a bűnvádi perrendtartás kódexének előkészítő munkálataiban, megírta Balogh Jenő és Vargha Ferenc társaságában a büntető perjog három kötetes nagy kommentárját, a kihágási büntetőtörvénykönyv magyarázatát. Kiadta zsebkönyveit, nagy számban írta a főként a büntetőjog körébe vágó dolgozatait, melyek a Magyar Igazságügyben, a Magyar Jogászegylet Évkönyvében, a Büntető Jog Tárában, Jogtudományi Közlönyben, Jogban, Jogi Szemlében, az Ügyvédek Lapjában stb. jelentek meg. Büntetőjogi és közjogi témákban 1889 és 1916 között a Budapesti Hírlap állandó vezércikkírója volt, a legbonyolultabb jogi kérdést is világos, mindenki számára érthető módon fejtette ki. A 20. század elején szerkesztette a Jogállam című folyóiratot. Jogi szakirodalmi munkássága elismeréseként 1903-ban a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjává választotta, székfoglalóját a parlamenti szólásszabadságról tartotta.

Szaktudása és kitűnő stilizáló munkája miatt közel húsz éven át folyamatosan részt vett a kodifikációs munkákban. 1913 és 1915 között Bernolák Nándorral, Finkey Ferenccel és Angyal Pállal együtt kidolgozták a büntető törvénykönyv tervezetét.

1918-ban királyi udvari tanácsosi címet kapott.

1919. április 6-án halt meg. A Tanácsköztársaság idején csak csendes temetése lehetett, méltatások csak a diktatúra bukása után jelenhettek meg róla. Gyomai Zsigmond gyászbeszédében azt írta a neves jogászról: „hősi életet élt”.

Családja bélyegkép|jobbra|180px|A verbói Szluha család köznemesi címere Kétszer nősült. Első neje, dombrádi Nagy Emília, 1885-ben hunyt el. Három leányuk született – Margit, Dalma és Magda. Egyetlen fiúgyermeke Szilárd, hathetes korában meghalt. (1881-ben). Második neje verbói Szluha Mária volt.

Művei

Edvi Illés Károly digitalizált művei az Országgyűlési Könyvtárban. A kihágásokról szóló magyar büntető-törvények és az azokra vonatkozó eljárási szabályok magyarázata. Budapest: Singer és Wolfner, 1882. 559 p. A büntettekről, vétségekről és kihágásokról szóló magyar büntető-törvénykönyvek magyarázata: tekintettel az azokra vonatkozó életbeléptetési és egyéb törvényekre és rendeletekre, s a legfőbb ítélőszéknek döntvényeire. Budapest : Zilahy Sámuel, 1882-1889. 1-3. kötet 1. kötet 311 p. 2. kötet 539 p. 3. kötet 616 p. A büntetőtörvénykönyv magyarázata. Budapest : Révai: 1894. 1-3. kötet 1. kötet 452 p. 2. kötet 581 p. 3. kötet 605 p. A magyar büntetőtörvények zsebkönyve. Budapest: Révai, 1895. 410 p. A bűnvádi perrendtartás zsebkönyve. Budapest: Grill, 1900. 483 p. Az anyagi büntetőtörvények és a sajtótörvény : az összes melléktörvényekkel és rendeletekkel s a felső bíróságok határozataival kiegészítve. Budapest: Grill, 1901. 836 p. Büntető törvénykönyv a bűntettekről és vétségekről : kiegészítve az összes melléktörvényekkel és rendeletekkel s a felső bíróságok határozataival. Budapest: Grill, 1901. 721 p. A magyar büntetőtörvények zsebkönyve. Budapest: Révai, 1901. 469 p. Büntetőtörvény a kihágásokról, az uzsora-törvény és egyéb melléktörvények és a sajtótörvény a felsőbíróságok határozataival kiegészítve. Budapest: Grill, 1901. 115 p. A bűntettekről és vétségekről szóló magyar büntető törvények magyarázata (I–II., Bp., 1905). Az anyagi büntető törvények és a sajtótörvény : az összes melléktörvényekkel és rendeletekkel s a felső bíróságok határozataival kiegészítve. Budapest: Grill, 1907. 807 p. Parlamenti szólásszabadság : székfoglaló értekezés: olvastatott a Magyar Tud. Akadémia II. osztályának 1903. jún. 15-én tartott ülésén. Budapest: Magyar Tudományos Akadémia, 1903. 20 p. Büntetőjog és bűnvádi eljárás. Budapest : Grill: 1905-1906. 1-2. kötet 1. kötet 760 p. 2. kötet 615 p. A bűnvádi perrendtartás zsebkönyve. Budapest: Grill, 1906. 518 p. A büntetőnovella zsebkönyve : 1908: XXXVI. t.c.Budapest: Révai, 1908. 176 p. A büntetőnovella zsebkönyve : 1908: XXXVI. t.c.: kiegészítve a végrehajtási és életbeléptetési rendeletekkel. Budapest: Révai, 1910. 347 p. A bűnvádi perrendtartás magyarázata (I–IV. 1898–1900). Második kiadás (1909). A magyar büntetőtörvénykönyv magyarázata. Budapest : Révai: 1909. 1-3. kötet 1. kötet 599 p. 2. kötet 727 p. 3. kötet 688 p. A rendőri büntetőbíróság zsebkönyve. Budapest: Révai, 1911. 554 p. A rendőri büntetőbíróság zsebkönyve. Budapest: Révai, 1912. 554 p. A bűntettekről és vétségekről alkotandó magyar büntetőtörvénykönyv általános részének tervezete. Budapest: Wessely és Horváth, 1914. 57 p. A magyar sajtótörvény zsebkönyve : kiegészítve az életbeléptetési és végrehajtási rendelettel. Budapest: Révai, 1914. 138 p. Az anyagi büntető törvények és a sajtótörvény : a büntető novellával, az összes melléktörvényekkel, rendeletekkel, utasításokkal és a felsőbíróságok határozataival kiegészítve . Budapest: Grill, 1915. 869 p. Szépirodalom:

Leona, dráma (Széplaki Jancsi Sándorral közösen) Falusi iskola, vígjáték A király reggelije vígjáték Cifra Juci népszínmű, (dalokkal 3 felvonásban, zenéje Langer Viktortól, pécsi bemutató után 1888. július 13-án a budai színkörben is előadták)

Jegyzetek

Források

Edvi Illés Károly életrajza. Országgyűlési Könyvtár - Magyar Jogi Portál. A Magyar Tudományos Akadémia tagjai (1825–2002). I. kötet, Budapest: MTA Társadalomkutató Központ, 2003.p. 284–285. Angyal Pál: Edvi Illés Károly l. tag emlékezete. Bp., 1929. 34 p. (A Magyar Tudományos Akadémia elhunyt tagjai fölött tartott emlékbeszédek, XX. kötet, 14. szám)  Edvi Illés Károly. Budapesti Hírlap, 1919. XXXIX. évf. 77. sz. (október 3.) p. 5. Edvi Illés Károly. In: Szendrei Géza: Híres emberek, régi ügyészek. Budapest: Rejtjel, 2008. p. 143–145. Gyomai Zsigmond gyászbeszéde Edvi Illés Károly ravatalánál. In: Edvi Illés Károly emlékezete. Budapest, 1919.

Nánási László : 175 éve született Edvi Illés Károly. = Magyar jog, 2017. LXIV. évf. 9. szám, p. 581-582 Nánási László: Emlékezés Edvi Illés Károlyra (1842-1919), a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjára. https://mta.hu/ix-osztaly/jubileumi-megemlekezesek-106146

Kategória:Magyar jogászok Kategória:Magyar írók Kategória:MTA-tagok Kategória:1842-ben született személyek Kategória:1919-ben elhunyt személyek Kategória:Edvi Illés család