Érv

A magyar értelmező szótár szerint az érv valamely állítás, tétel bizonyítására, cáfolására felhalmozott körülmény, tény vagy megállapítás. A filozófiai és a logikai értelmezés szerint az érv kijelentés vagy kijelentések olyan sorozatából áll, amelyen keresztül, kísérletet teszünk arra, hogy növeljük egy állítás elfogadhatóságát. Arisztotelész „Topika” című művében a következőképpen fogalmaz: „Az érv (szillogizmus) olyan beszéd, amelyben bizonyos dolgokat feltéve valami más, tőlük különböző dolog következik belőlük és általuk.”

Szerkezet Az érv általános szerkezete: premissza+konklúzió=érv. Tehát, rendelkezik premisszákkal, amelyek alátámasztanak egy másik állítást, ami a konklúzió. Érvek szempontjából tehát csak a kijelentő mondatok lényegesek, amelyeket két fő csoportra oszthatunk.

A konklúzió, az a kijelentés, amit alá akarunk támasztani és megalapozni egy vagy több premissza által, tehát egy bizonyítandó tétel. A premissza pedig olyan kijelentés, amellyel alá akarjuk támasztani a konklúziót, ezt már nem kell bizonyítani, illetve ebből lehet több is egy következtetés során. A következtetés a premissza, premisszák és a konklúzió közötti viszonyra vonatkozik.

Kijelentések jellemzői Az érvekben előforduló kijelentéseknek két fontos és megemlítendő jellemzőjük van. Az első jellemző az ellentmondás-mentesség, ami azt jelenti, hogy egyetlen kijelentés sem lehet egyszerre igaz és hamis, csak a kettő közül valamelyik. A második pedig kizárt harmadik elve, ami szerint csak és kizárólag ez a két igazságérték létezik, tehát egy kijelentésnek igaznak vagy hamisnak kell lennie, nincs olyan, hogy semleges.

Tiszta érv Az érvet tisztának nevezhetjük akkor, ha úgy éri el a konklúziót, hogy nem vet fel további kérdéseket, ha a premisszák olyanok, hogy kikényszerítik a konklúziót és maguk is konklúziók, illetve ha kihagyunk olyan lépéseket, amelyeket általában, szilárdan el szokás fogadni.

Hibás érv Az érvet hibásnak nevezhetjük négy esetben:

Amikor elér egy konklúziót, de valójában mégsem egészen így van (téves érv). Amikor elér egy konklúziót, de nem a kívántat (ez történik a lehetetlenre való visszavezetés esetén). Amikor eléri a konklúziót, de nem azon a módon, amely a vizsgálatot meg kellene, hogy illesse (pl. nem orvosi érvet, orvosinak tekintenek). Amikor a konklúzióhoz hamis premisszákon keresztül jut el, ilyenkor a konklúzió lehet akár igaz is, ugyanis hamis premisszákból is lehet igaz konklúzióra jutni.

Érvek típusai Arisztotelész felosztása szerint háromféle érvet különböztetünk meg:

1. Demonstráció (megmutatás): ha a premisszák, amelyekből kiindul elsődlegesek, azaz nem valami más, hanem saját maguk által, bizonyítás nélkül fogadjuk el őket, általános igazságok. 2. Dialektikus érv: ha valószínű véleményekből indul ki, azaz a legjelesebb és legelőkelőbb filozófusok (bölcsek) mindegyike vagy többsége elfogadja. 3. Vitás (erisztikus) érv: ha olyan premisszákból indul ki, melyek látszólag valószínűek, ám valójában nem azok, tehát csak látszatra érvel.

Érvelés

Érvelés alatt, az érvel igével kifejezett cselekvést, műveletet értjük, azt a tényt, hogy valaki érveket hoz fel, tehát érvel, egy álláspont mellett vagy ellen. Érveléseink gyakran dialógus formában, vita keretei között zajlanak le, de érvelhetünk monológokban is.

Érvelési helyzetek 1. Racionális vita, amely az érvelési tevékenység mintaesete, alapvető érvelési helyzet. 2. Írott beszéd, amely a vita egy speciális esete, itt írás közben készül fel a szerző az olvasó ellenvetéseire. 3. Szónoki monológ, ami szintén egy speciális érvelési helyzet, vita, amelyben a rétor felkészült beszédében a hallgató vélhető ellenvetéseire is reagál. 4. Belső dialógus amikor saját magunkban készítünk, gondolunk el érveléseket.

Források Zemplén Gábor-Kutrovátz Gábor, Érvelés-tanulmányok. Margitay Tihamér, Az érvelés mestersége. Arisztotelész: Topika

Kategória:Logika Kategória:Retorika Kategória:Kommunikáció