Quittner János () (kiejtés: ) (Pozsony-Vereknye, 1941. szeptember 27. – 2024. június 21.) szlovákiai magyar táncművész, néptánc-koreográfus, folklorista, a ma Szőttes Kamara Néptáncegyüttes néven működő együttes alapítója, 1983-ig vezetője, rendezője és koreográfusa.
Családja Egy több száz éves pozsonyi család negyedik gyermeke. Nagyapja Quittner Jakab Pál (†1942) magas rangú katonatiszt volt. Nagyanyja Anna von Wiezenberg (†1944).
Anyai ágon nagyapja Párkánynánay Cseresznyés János magas rangú katonatiszt volt (†1941). Nagyanyja, Világi Álló Franciska a csallóközi Nadasdon született (†1943). Nagyszülei mindkét ágon a pozsonyi András temetőben nyugszanak, de sírhelyeiket sajnálatosan a nyolcvanas évek közepén sok magyar és német sírral együtt elsimították.
Édesapját, Quittner Sándort a családi hagyományokhoz híven katonai pályára szánta az apja, így már 16 éves kadétként orosz fogságba esett az I. világháborúban, majd Trianont követően csak tíz év múltán jutott haza, Pozsonyba (†1962). Édesanyja, Párkánynánay Cseresznyés Irén 1978-ban halt meg. Ők a pozsonyi Márton temetőben nyugszanak.
1961-ben, húszévesen feleségül vette Tekauer Rozáliát, akivel a Csallóközi Dal- és Táncegyüttesben ismerkedett meg. Gyermekeik Pozsonyban születtek, 1962-ben Yvett Anna lányuk, 1963-ban fiuk, János Sándor.
Életrajza bélyegkép|jobb|250px|Quittner János Prágában 2012-ben 1947–1952-ben szülőfalujában, Pozsony-Vereknyén végezte az alapiskola első öt osztályát. 1952–1959-ben a pozsonyi Május 1. téri művészeti irányzatú, kilencéves polgári középiskolába járt. Édesapja döntése volt, hogy szlovák iskolába kerüljön, ha már „osztályellenségként” a Beneš-dekrétumok bélyegével kell élnie, csökkentse számára a lehetséges súrlódási felületeket. A művészetre nevelő polgári iskola jegyezte el, akarva-akaratlan, a tánccal, s a hozzá kötődő színpadi művészetekkel.
Már a középiskolában eljárt a pozsonypüspöki táncpróbákra a Felső-csallóközi Népi Együttesbe, majd később Somorjára, a Csallóközi Dal- és Táncegyüttesbe.
1963–1967-ben elvégezte az amatőr koreográfusok és együttesvezetők távtanfolyamát. Ezt szakérettségiként ismerték el az állami népművelési intézmények. Később ugyanebben az intézetben 1969–1983 között állandó óraadó tanár volt.
1964–1973 között több alkalommal táncos-koreográfus ösztöndíjasa volt a Magyar Állami Népi Együttesnek.
1969-ben Pozsonyban a Csemadok néptánc szakelőadójaként létrehozta a Szőttes Kamara Néptáncegyüttest.
1973–1977-ben a pozsonyi Színház- és Zeneművészeti Főiskola (VŠMU) koreográfus-rendező szakán levelező tagozaton tanult, itt szerezte meg diplomáját 1977 decemberében.
1983 márciusában, mivel nem látta biztosítottnak a Szőttes jövőjét, nem tért haza élete első Nyugat-Európai útjáról. Családjával együtt 1983 végén kivándorolt Ausztráliába.
1984-től 87-ig Melbourne-ben gyári rakodómunkásként dolgozott, de már 1984-ben létrehozta az Új Szőttes Néptáncegyüttest és a Melbourne-i Magyar Központ segítségével a gyári munka mellett tánciskolát vezetett. Később óraadó tanárként dolgozott több ausztráliai tánciskolában (Victorian College of The Arts, Priscilla's Character Dance School, Margaret Walker Folk Dance Centre, Blacktown Dancers). 1985-től mindemellett vezette a tanítványai által alapított Melbourne-i "QUJ" Charakter & Folkdance Theater-t. Ausztráliában koreografált nemcsak a magyar, hanem a szlovák, horvát és egy őshonos "abo" táncegyüttesnek is.
1990-ben visszatér Európába. Magyarországon, Dunaszigeten telepszik le. Mivel a Szőttesben nem tartanak igényt tudására, vendégkoreográfusként kezd dolgozni a Szlovák Állami Népi Együttesben (SĽUK). 1991-ben közéleti személyiségek unszolására megpályázza, majd elnyeri az Ifjú Szivek igazgatói posztját, ahol 1993-ig tevékenykedik. 1994-ben Németországban a Szerb Nemzeti Együttesnél dolgozik vendégrendezőként, közben a Magyar Állami Népi Együttes igazgatójának művészeti tanácsadójaként dolgozik.
1995-ben visszatér Ausztráliába, tovább folytatja munkáját a "QUJ" Charakter & Folkdance Theater-ben és elkezdi szervezni, rendezni a C.U.B. Malthause Theater-ben az István, a király rockopera ausztrál verzióját. 1996 végén újra visszatér Európába, ahol rendez Németországban (Alvó lovagok), forgatókönyvet ír és megrendezi a Rege és üzenet című műsort a Gombaszögi Kulturális Napokra, valamint megírja, megrendezi a dunaszigeti „Tündérrózsa” Hagyományőrző Egyesületnek a Tüzet gyújtunk, szeretetet osztunk című táncszínházi produkciót.
1998-ban két évre újra a déli félteke lesz az otthona. Rendez, forgatókönyveket ír, és vezeti a QUJ Táncszínházat.
2000-ben visszatér Dunaszigetre, ahol megírja a forgatókönyvét, majd megrendezi a millenniumi falunapot A tűznek nem szabad kialudni címmel. A következő év termése a Magyarok találkozója a Duna két partjáról, majd 2002-ben újra a gombaszögi műsor a feladat. A zenés színház témája Mosonmagyaróváron kel életre, ahol megrendezi a Muzsikáló dívák című műsort. A következő években újra Ausztrália, majd Magyarország Quittner János otthona.
2006-ban Melbourne-ben megrendezi a város egyik főterén az 1956-os forradalom évfordulójára a Pro Patria, Pro Libertate című rockballadát, majd 2009-ben bemutatják a Magyar Központban a Megfeszített című rockoperát. A bemutató után visszatér Európába. Barátai, tisztelői Dunaszerdahelyen rendeznek számára műsort hetvenedik születésnapjára.
2006-ban 65 évesen Csáky Pál miniszterelnök-helyettes a Szlovák Köztársaság Ezüstplakettjével tünteti ki.
2006-ban Melbourne-ben megrendezi a város egyik főterén az 1956-os forradalom évfordulójára a Pro Patria, Pro Libertate című rockballadát, majd 2009-ben bemutatják a Magyar Központban a Megfeszített című rockoperát. A bemutató után visszatér Európába. Barátai, tisztelői Dunaszerdahelyen rendeznek számára műsort hetvenedik születésnapjára.
2011-ben Rudolf Chmel miniszterelnök-helyettes a Szlovák Köztársaság Aranyplakettjét adományozza a hetvenéves Quittner Jánosnak, a Szőttes Kamara Néptáncegyüttes alapítójának, koreográfus-rendezőnek a néptáncmozgalom és a kultúra terén kifejtett több évtizedes tevékenysége elismeréséül.
2011-ben jelent meg a Microgramma kiadónál Haraszti Gyula szerkesztésében „A mozgás mestersége” című könyv, valamint elkészült a „Vereknyétől Melbourne-ig” című film.
Quittner János alkotásai 1962-től Koreográfiák 1962–65 között, a vereknyei, majd a pozsonypüspökivel egyesült Kis Duna Táncegyüttesben Huszártánc (Molnár István nyomán) Csárdás és Friss Cigánytánc Kubrai tréfás (Eleonóra Kubalová nyomán) Cifrázás; Válaný (gyetvai páros tánc) Odzemok és Zbojník Mulatságban Leánytáncok Regrutabúcsúsztató (Horváth S. Rezső nyomán) Múltunk és a ma (Válogatott páros táncok) Verbunkos (Takács András, Kossuth-verbunk nyomán) Kapuzók és játékok Gömöri kopogó Szálkai mulatság (Horváth S. Rezső nyomán) Bodrogközi konyhatánc Erdélyi férfitánc Morvaskoslovacko-i táncok (Verbunk és Hojdaná) Gopak (Ukrán tánc) Kopanicei táncok Botoló és csárdás
1965–69 a dunaszerdahelyi Csallóközi Dal- és Táncegyüttesben Legényvásár (zene: Ág Tibor) Megjöttek már a cigányok (zene: Ág Tibor) Pórul járt büszke legény (zene: Ág Tibor) Csata előtt (zene: Ág Tibor) Székely verbunkok nyomában (zene: Ág Tibor) Kelet-szlovákiai karikázó (zene: Ág Tibor) Polka dallamok (Horváth S. Rezsővel; zene: Klebercz Sándor) Strasák v zelí – Madárijesztő (Horváth S. Rezsővel) Kapuvári verbunk (zene: Ág Tibor) Botoló és csárdás (zene: Ág Tibor) Csárdás és friss (zene: Banyák István) Böjti játékok és táncok (zene: Ág Tibor) Karikázók (zene: Ág Tibor) Bihari emlék (zene: Banyák István) Párban (zene: Banyák István) Gömöri hangulatok (zene: Ág Tibor) Csallóközi lakodalmi képek (zene: Ág Tibor) Bodrogközi variációk (zene: Ág Tibor) Forgatós és friss (zene: Ág Tibor) Siratók (zene: Klebercz Sándor) Ismeretlen átok (Sztravinszkij-zene és Ady-vers) Kit botolnak (zene: Klebercz Sándor) Néz a szemembe (zene: Klebercz Sándor) Sikoltás a mába (zene: Klebercz Sándor)
1965–69 az érsekújvári Napsugár Táncegyüttes Virtuskodók* Bodrogközben* Kéméndi esték* (Szombat Mariannal együtt)
1965–69 a Dunaszerdahelyi járás csoportjainál, és a járási továbbképző szemináriumain Tavaszvárás (nyékvárkonyi Csemadok tánccsoport, 1965) Elnépiesedett polgári táncok (nyékvárkonyi Csemadok tánccsoport, 1966) Berzétei verbunk és csárdás (a dunaszerdahelyi magyar gimnáziumban működő utánpótló tánckar, 1965) Vásárúti táncok (Vásárúti Hagyományőrző Együttes) Bársony verbunk és páros táncok (a dunaszerdahelyi magyar gimnáziumban működő utánpótló tánckar, 1965) Zsérei csárdás (a dunaszerdahelyi szlovák gimnáziumban működő utánpótló tánckar, 1966) Gyermekjátékok I. (Dunaszerdahelyi járási továbbképző szeminárium, 1965) Csárdás és friss (Dunaszerdahelyi járási továbbképző szeminárium, 1965) Gyermekjátékok II. (Dunaszerdahelyi járási továbbképző szeminárium, 1966) Kis-Duna menti gyermekjátékok (pozsonyeperjesi magyar alapiskola gyermek tánccsoportja, 1967) Felső-Csallóköz táncai (Dunaszerdahelyi járási továbbképző szeminárium, 1966) Gyermekjátékok III. (Dunaszerdahelyi járási továbbképző szeminárium, 1967) Mátyusföld táncai (Dunaszerdahelyi járási továbbképző szeminárium, 1967) Gyermekjátékok IV. (Dunaszerdahelyi járási továbbképző szeminárium, 1968) Vásárúti táncrend (Dunaszerdahelyi járási továbbképző szeminárium, 1968) Vámosfalusi Bársony verbunk és csárdás (Dunaszerdahelyi járási továbbképző szeminárium, 1968) Magyarbődi táncok (magyarbődi hagyományőrző együttes, 1969) Kéméndi táncok (Dunaszerdahelyi járási továbbképző szeminárium, 1969) Csallóközi aprók tánca (Dunaszerdahelyi járási továbbképző szeminárium, 1969) Magyarbődi karikázó (Dunaszerdahelyi járási továbbképző szeminárium, 1969) Csárdás, verbunk és friss (Csallóközi Dal- és Táncünnepély, 4 együttessel, 1969)
1959–1972 Slovkoncert és KDK haknizó számok Csárdás rondó Cigány kettős Verbunkos Kard tánc Odzemok; suchom Csárdás csapás Polka a skákaná Csillog-villog Keringők szárnyán Marosszéki Pontozó Botoló és csárdás Bihari h-moll klasszikus verbunkos Az A-dúr csárdás nyomán Részletek a II. Magyar rapszódiából Középkori táncok Cigány szerelem Tangó világában Átok világában Álom világában Csavargó Suplater und lander Cifrovačka a válaný Verbunk a treščak
1969–82 a Szőttes Népművészeti Csoportban a „Tűznek nem szabad kialudni”, és „Mezőkapuban” című műsorokban Három erdélyi tánc (zene: Ág Tibor) Csallóközi hangulatok (zene: Ág Tibor) Alkony (zene: Ág Tibor) Így járta a nagyapám is... (zene: Ág Tibor) Cigány duó Lassú legényes Cigány botoló Verbunk és treščak (Kvočák József nyomán) Fordulj, botom, fordulj! (zene: Ág Tibor) Karikázunk, karikázunk Bodrogközi szvit (Takács András nyomán) Verbunk és csárdás Pontozó Ketten; Pontozó a „Kaszák éneke” című műsorban (45 perces műsor IX képben Gyurcsó István verseire)
A „‘74-ben szőttük” című műsorban (1973–74) Egy a sok közül (12 perces kép); (zene: Papp Sándor) Változatok egy bodrogközi motívumra (zene: Ág Tibor) Gömöri képek (24 perces kép); (zene: Ág Tibor) Od Myjavi (Štefan Zimával); (zene: Jozef Farkaš) Mátyusföld táncok (Takács Andrással); (zene: Németh-Samorínszky István) Három erdélyi tánc (I. átdolgozás); (zene: Ág Tibor) Györgyfalvi legényes (Rábai Miklós által engedélyezett átdolgozás 4 férfira) Katonakísérő (zene: Ág Tibor)a „Szerelmek, és nászok” (néptáncszínház VIII. képben, 1976) Katonakiérő és vérnász (22 perces kép); (zene: Ág Tibor) Tavasz (12 perces kép); (zene: Ág Tibor) Sas szerelem (9 perces kép, Frimmel Michallal közösen) Játékos szerelem (8 perces kép, Frimmel Michallal közösen) Pusztai szerelem (11 perces kép, Balogh Mártonnal); (zene: Berki László) Kedden, Medvesálján (10 perces kép); (zene: Ág Tibor) Csütörtökön Kéménden (12 perces kép); (zene: Ág Tibor) Szombaton Ipolyvidéken – Lakodalmi képek (24 perces kép);(zene: Ág Tibor)
a „Tavasz Trilógia” (tánceposz, 1978)