Balogtamási () község Szlovákiában, a Besztercebányai kerületben, a Rimaszombati járásban.
Fekvése Rimaszombattól 13 km-re keletre, a Losonci-medence északi részén, a Balog-patak jobb partján fekszik.
Története Kialakulása a 12. század második felére tehető, írásos források csak a 15. század elején említik először. A középkorban vámszedőhely volt, lakossága a kezdetektől magyar. Magva már a várispánság idején kialakulhatott, teljes kialakulása az adománybirtokos Balog-nemzetség idejére tehető. A török hódoltság alatt lakosságszáma lecsökkent, csak 1652-ben érte el az 1551-es szintet (ekkor Wesselényi-birtok). Lakossága a 16. században református hitre tért. 1682-ben a lengyel-litván seregek felégették a falut. Ezt követően a kuruc-labanc harcok és az 1710-es pestisjárvány miatt lakosságának nagy része elmenekült, 1715-20-ban már csak 5 család élt itt. Lakossága csak az 1740-es pestisjárvány után tért vissza. Ekkoriban a Koháry (később Coburg) család birtoka.
A 18. század végén Vályi András így ír róla: „TAMÁSI. Magyar falu Gömör Várm. földes Ura Gr. Koháry Uraság, lakosai több félék, fekszik Dobóczhoz közel, mellynek filiája; határja jól termő, 2/8 részét a’ záporok járják, piatza Rimaszombatban."
A 19. század közepén Fényes Elek eképpen írja le: „Tamási, magyar falu, Gömör és Kis-Honth egyesült vmegyékben, Rimaszombathoz keletre 1 1/2 mfd. 5 kath. 340 ref. lak. Ref. szentegyház. F. u. h. Coburg."
1851-ben 350 református és 5 katolikus lakója volt.
Gömör-Kishont vármegye monográfiájában pedig ezt olvashatjuk róla: „Tamási, balogvölgyi magyar kisközség, 72 házzal és 282 ev. ref. vallású lakossal. 1423-ban e községet már a mai nevén mint vámhelyet említik. 1427-ben az Uza család a földesura. 1460-ban két Tamási nevű község merül föl mint Balogvár tartozéka. Később a Koháryak, majd ezek révén a Coburg herczegi család lett a birtokosa, mely ma is bírja. Református temploma 1820-ban épült. A község postája Felsőbátka, távírója és vasúti állomása Rimaszombat."
A trianoni diktátumig Gömör-Kishont vármegye Feledi járásához tartozott, ezután a csehszlovák állam része lett; mezőgazdasági jellegét ezután is megőrizte. 1938 és 1945 között újra Magyarországhoz tartozott.
Népessége
1910-ben 298-an, túlnyomórészt magyar anyanyelvűek lakták.
2001-ben 209 lakosából 155 magyar és 29 szlovák volt.
2011-ben 192 lakosából 137 magyar és 36 szlovák volt.
2021-ben 205 lakosából 169 (+4) magyar, 4 (+53) cigány, 25 (+3) szlovák, 2 egyéb és 5 ismeretlen nemzetiségű volt.ma7.sk
Nevezetességek Református temploma 1820-ban épült klasszicista stílusban.
Képtár
Református templom
További információk
Hivatalos oldal Községinfó E-obce.sk
Források Ila Bálint: Gömör megye (3. kötet), Akadémiai kiadó, Budapest, 1969
Jegyzetek
Balogtamasi Kategória:Gömör és Kis-Hont vármegye települései