Eljegyzés

Az eljegyzés a házasságra való ígéret. Eredetileg nem két egyenrangú fél kölcsönös elköteleződéséről szólt, hanem családok közötti megállapodásról és a nő „lefoglalásának” szimbolikus aktusáról. Az eljegyzés fontos szerepet töltött be az előre elrendezett házasságokban, és nem volt ritka, hogy a szülők évekkel azelőtt eljegyeztették a gyereküket, hogy a gyerek és annak jegyese elég idősek lett volna a házasságkötéshez. Ez egyes elmaradott országokban még mindig így van.

Az eljegyzés házasság „előszobájának” is tekintethető, azonban a házasságkötésnek nem feltétele az eljegyzés. Nincs semmilyen jogi, sem pedig a mindennapok szintjén való szerepe; a törvények nem is értelmezik a „jegyességet”. Így ha egy pár tagjai „jegyben járnak”, valójában továbbra is szimplán csak párkapcsolatban élnek. Ha a jegyes pár tagjai menyasszonyukként vagy vőlegényükként hivatkoznak a párjukra, valójában akkor is egyszerűen csak a párjukról beszélnek.

Bár napjainkig sem tűnt el teljesen az eljegyzés szokása, szerepe azonban jelentősen visszaszorult. Kritkusok szemében egy felesleges és idejétmúlt szokás, amely a patriarchális társadalmi berendezkedésből maradt ránk.

Eljegyzés

Az eljegyzés története

Az eljegyzés a házasságkötésre tett kölcsönös ígéret, amelyet tekinhető akár a házasság előkészítő szakaszának is. Korábban nagyobb jelentőséggel bírt, napjainkban azonban már nem tölt be meghatározó szerepet. Házasság eljegyzés nélkül is köthető. Ha mégis történik eljegyzés, akkor eljegyzési szertartás keretében a jegyesek általában jegyajándékot adnak egymásnak. Ezek különfélék lehetnek, pl. okirat, ajándék, gyűrű. Leggyakrabban vagy jegygyűrűt adnak egymásnak, ami általában kettő darab egyforma, nemesfémből készült karikagyűrű, de néhány esetben csak a férfi ad gyűrűt a nőnek. Ez a hagyomány az angolszász kultúrkörből ered, az ilyen gyűrű általában ékkövet, leggyakrabban gyémántot tartalmaz, és kísérőgyűrűnek hívják.

A kézkérés szerepe

A kézkérés olyan szokás, amely során az egyik fél megkéri a párja kezét házasodás szándékával. Elfogadása rendszerint az eljegyzés kezdetét jelzi. Többnyire a férfi szokta megkérni a nő kezét, ilyenkor gyakran a lánykérés szót használják a kézkérésre. Azonban nemcsak a férfi kérheti meg a nő kezét, hanem a nő is megteheti ezt a férfi irányába. Ilyenkor azonban nem használjuk a lánykérés szót, hanem a nemileg semleges kézkérés kifejezést érdemes használni. Utóbbi kifejezés ugyanakkor abban az esetben is használható, ha a férfi kéri meg a nő kezét. Közvélemény-kutatások szerint az emberek többsége elfogadhatónak tartja, ha a nő kezdeményezi a házasságot, és több ország néphagyománya is ismeri ezt a lehetőséget.

A házasságkötésnek ugyanakkor nem feltétele sem a lánykérés, sem az eljegyzés. Egyre több pár úgy dönt, hogy a házasság kérdését nyíltan megbeszélik, közösen mérlegelik jövőbeli terveiket, majd kölcsönös egyetértés után kezdik el szervezni az esküvőt. Felmérések szerint a legtöbb házasságot kötő pár valójában ilyen beszélgetések során jut közös döntésre, és legfeljebb később következik egy jelképes lánykérés, vagy az is teljesen elmarad. Ez a megközelítés azt hangsúlyozza, hogy a házasság két egyenrangú fél közös elhatározása.

A meglepetésszerű lánykéréssel kapcsolatban több kritika is megfogalmazódik. Az egyik probléma, hogy a megkért félnek néhány másodperc alatt kell válaszolnia egy az életének egyik legjelentősebb döntését érintő kérdésre. Szintén kritikák érik azt, hogy a kialakult társadalmi forgatókönyv többnyire csak az igen vagy nem választ tekinti elfogadhatónak, melybe nem férnek bele olyan árnyalt válaszok, hogy több időre van szükségük a döntéshez, szeretnék előbb megbeszélni a közös jövő részleteit, rendezni az anyagi helyzetüket, vagy valamilyen fontos élethelyzetet lezárni, mielőtt elköteleződnek. Emellett ugyancsak kritika tárgya, hogy maga a helyzet is jelentős érzelmi nyomást teremthet, hiszen a megkért fél könnyen úgy érezheti, hogy a párjának elvárásai miatt nehéz nemet mondania vagy bizonytalanságát kifejeznie.

Különösen kritkus a nyilvános lánykérés megítélése, amikor a férfi nyilvános helyen, pl. étteremben, rendezvényhelyszínen vagy közterületen, illetve családtagok, barátok vagy idegenek jelenlétében, hatásvadász magamutogatás keretei között kéri meg a párja kezét. A kritikusok szerint a közönség jelenléte társas nyomást gyakorolhat a megkért félre, ami megnehezítheti a valódi érzéseinek kifejezését. A közösségi média tovább erősítheti ezt a hatást, hiszen az esemény gyakran széles nyilvánosságot kap. Szociálpszichológiai kutatások szerint a nyilvánosság jelenléte növeli annak a kockázatát, hogy a megkért fél nem őszintén mond „igent”, miközben a később is tartós beleegyezést eredményező kézkérések többsége zárt, intim környezetben történik.

A ma elfogadott szemlélet szerint a tartós házasság alapja nem egy látványos és váratlan gesztus, hanem a felek közötti bizalom, kommunikáció és kölcsönös döntéshozatal. A kézkérés nem szükséges feltétele a házasságkötésnek. A párok számára megfelelőbb megoldást jelent, ha nyugodt körülmények között, külső nyomás nélkül, egyenrangú partnerként beszélik meg a házasság kérdését, és közösen hozzák meg életük egyik legjelentősebb döntését.

Kapcsolódó szócikkek Esküvő Házasság Kézkérés

Jegyzetek

Források István, Verebényi (szerk.): Áldások könyve. (2012) Szent István Társulat. Budapest. Magyar Néprajzi Lexikon. (1977-1982) Akadémiai Kiadó. Budapest. . Révai Nagy Lexikona. VI. (1912) Révai Testvérek Irodalmi Intézet Részvénytársaság. Budapest. pp.393. . Biblia. () Szent István Társulat. Budapest. .

Kategória:Házasság