Schütz Balázs (Monostorszentgyörgy, 1890. augusztus 7. – Móricföld, 1962. december 15.) erdélyi római katolikus egyházi író.
Életútja
1902–10 között a temesvári piarista főgimnázium növendéke volt. Teológiai tanulmányait Temesvárt és Freiburgban végezte (1915), ahol doktorátust is szerzett. 1915. október 1-jén szentelték pappá s tábori lelkészként szolgált az első világháború idején. 1918-tól káplán Temesvár-Gyárvárosban; 1921–28 között a temesvári papnevelő intézet román nyelvtanára, később Temesvár-Belvárosban káplán és a német reálgimnázium hitoktatója. 1928-tól Karánsebesen plébános, 1931-től esperes-plébános, 1938-tól szörényi főesperes. Írásait a két világháború között az Erdélyi Tudósító közölte.
1951 augusztusában a temesvári egyházmegye valamennyi esperesével egy időben letartóztatták, hazaárulás és kémkedés vádjával elítélték. 1952–53 között Nagyenyeden, majd Ocnele Mari-on raboskodott; tízévi börtönbüntetését és bărăgani száműzetését letöltve érkezett haza.
Kötete
Die Demut, ihr Wesen und ihre Stellung in der Moral nach der Lehre des hl. Thomas von Aquin (Temesvár, 1929).
Források
Kategória:Magyar katolikus papok Kategória:Romániai magyar egyházi személyek Kategória:1890-ben született személyek Kategória:1962-ben elhunyt személyek Kategória:A kommunizmus üldözöttjei Romániában Kategória:Magyar politikai foglyok Romániában Kategória:Bebörtönzött egyházi személyek Kategória:Tábori lelkészek