Harold Godfrey Lowe (Eglwys Rhos, Wales, 1882. november 21. – Deganwy, Wales, 1944. május 12.) brit tengerész, a Titanic ötödik tisztje. Apja üzletemberi pályát szánt neki, de ő már egészen fiatalon eldöntötte, hogy tengerésznek szerződik, ezért megszökött otthonról. Kezdetben Wales partjai mentén közlekedő szkúnereken talált munkát, először hajósinasként, később már matrózként. Első nyílttengeri útját 1903 és 1904 között kormányos matrózként teljesítette az Cortez nevű hajón. 1910-re megszerzett minden szükséges tiszti bizonyítványt, és 1911-ben csatlakozott a White Star Line-hoz. 1912 áprilisában a társaság akkori legtekintélyesebb luxus óceánjárója, a Titanic ötödik tisztje lett.
Amikor a hajó 1912. április 14-én nekiütközött a jéghegynek, Lowe nem volt szolgálatban, a kabinjában aludt. Miután felébredt, több mentőcsónakot is segített leereszteni. Ez alatt összetűzésbe került a hajótársaság tulajdonosával, J. Bruce Ismay-jel, ami később a sajtóban nagy visszhangot kapott. A süllyedő luxusgőzöst a 14-es mentőcsónakban hagyta el, melynek leeresztése közben a menekülő tömeg megfékezésének érdekében többször is a levegőbe lőtt. Az éjszaka folyamán az irányítása alatt álló mentőcsónakból az embereket átsegítette a többi csónakba, és önkéntesekkel visszament a katasztrófa helyszínére további lehetséges túlélők után kutatni. Ő volt az egyetlen, aki visszatért segíteni, később ezen tettéért több elismerésben is részesült. Azt, hogy hány embert mentett ki a fagyos vízből, a beszámolók ellentmondásossága miatt nem tudni pontosan. A legtöbb bizonyíték négyet említ, ám ebből az egyik utas még a Carpathia érkezése előtt életét vesztette. A Titanic szerencsétlensége után mind az amerikai, mind pedig a brit vizsgálóbizottság előtt tanúskodnia kellett. A sajtóban rengeteget írtak a mentésben vállalt szerepéről, és vallomását is komoly érdeklődés övezte.
A Titanic katasztrófáját követően továbbra is a tengerészetnél szolgált, de csakúgy, mint a hajótörésből megmenekült többi tiszt, soha többé nem lehetett már kereskedelmi hajó parancsnokságának tagja, csak a főtiszti rangig jutott el. Az első világháború alatt a Royal Navy Reserve hadnagya volt. Később, szolgálatainak formális elismeréséül parancsnokká léptették elő.
1913-ban feleségül vette Ellen Marion Whitehouse-t, akitől két gyermeke született: Florence Josephine Edge Lowe 1914-ben és Harold William George Lowe 1916-ban. 1931-ben, nyugdíjazása után visszatért Walesbe, és családjával Deganwyban telepedett le. Élete hátralévő részében a helyi tanács tagja lett, a második világháború idején pedig önkéntes légvédelmi biztosi feladatokat látott el. 61 évesen magas vérnyomásban halt meg 1944. május 12-én.
2012-ben, a katasztrófa századik évfordulóján Barmouth kikötőjében emléktáblát helyeztek el tiszteletére. Szintén ekkor jelent meg Inger Sheil Titanic-kutató tolmácsolásában az életét feldolgozó első életrajzi könyv Titanic Valour: The Life of Fifth Officer Harold Lowe címen.
Fiatalkora és családja bélyegkép|jobbra|275px|Lowe gyerekkora nagy részét a barmouthi Penrallt-házban töltötte. A család Lowe apjának 1928-ban bekövetkezett halála után adta el az épületet 1882. november 21-én született a walesi Eglwys Rhos-ban George és Emma Harriet Lowe (született Quick) nyolc gyermeke közül harmadikként. George Lowe ékszerész és órakészítő, valamint amatőr festő volt. Nem vetette meg az italt, és bár nem tudni, ez hogyan hatott szeretteivel való kapcsolatára, az bizonyos, hogy Harold Lowe egész életében antialkoholista maradt. A család származását tekintve angol volt, az első említésük 1589-ből való, amikor a Lowe család egyszerű farmerként élt az angliai Cheshire-ben. Egy legenda szerint Hódító Vilmos egyik embere, Hugh d'Avranches, Cheshire első grófjának leszármazottai voltak. Lowe élete végéig használta Hugh címerállatát, a farkast, és bár a család angol gyökerekkel rendelkezett, folyékonyan beszélt walesiül.
Lowe gyermekkora nagy részét Barmouthban töltötte, a helyi iskolában tanult. A kor szokásaihoz és lehetőségeihez képest nagyon jó oktatásban részesült, azonban már fiatal korában megmutatkozott érdeklődése a tengerészet iránt. Tizenhárom évesen ellopta apja csónakját. A viharos időben fél mérföldnyire a szárazföldtől felborult a csónakkal, ám sikerült a partra úsznia. A történetről a helyi újságok is írtak, mint egy „elég kockázatos cselekedet, tekintettel a korára és a viharos időjárásra”. A helyiek szerint eszes volt ugyan, de ha bajkeverésről volt szó, mindig élen járt. Egy feljegyzett anekdota szerint néhány barátjával rossz időben csónakázni mentek, és annyira eltávolodtak a parttól, hogy azt hitték a nézelődők, bajba jutottak. Kimentésükre egy mentőcsónakot küldtek. Amikor a két csónak összeért, Lowe hanyagul csak ennyit vetett oda az értük küldött embereknek: „Merre tartotok?”
Apja egy liverpooli üzletember mellé szánta inaskodni, ám Lowe ezt nem volt hajlandó elfogadni, mint mondta: „Nem akartam senkinek ingyen dolgozni... Azt akartam, hogy fizessék meg a munkámat.” Állítása szerint tizennégy évesen szökött a tengerre, de az iskolai feljegyzések szerint 1897 végén még be volt iratkozva, így valószínű, hogy legalább tizenöt évesen ment el otthonról.
Pályafutása Tengerészeti pályafutásának kezdete Lowe Portmadocba, a legközelebbi fontosabb kikötővárosba ment, ahol egy Wales partjai mentén kereskedő szkúneren talált munkát. Állítása szerint pályafutása kezdetén összesen hét ilyen típusú hajón szolgált. A legelső ismert a Merrion Lass volt, egy két-, maximum háromfős legénységű hajó. Ezen vitorlások a tenger igáslovai voltak, rakományukat gyakran nem kikötőkben, hanem a parton cserélték el közvetlenül a farmerekkel. Lowe nagy valószínűséggel a hajószakács inasaként dolgozott ezeken a vitorlásokon, mivel az ő korabeli fiúknak leggyakrabban ez a munka jutott.
A szkúnereken töltött szolgálatai alatt kezdett hajómodelleket készíteni, ezen hobbiját élete végéig megtartotta. Emellett rajzolt, valamint csont- és fafaragásokat is készített. Büszke volt munkáira, gyakran látta el őket monogramjával. Karrierjének korai szakaszában készült egy tetoválás is az alkarjára, ami egy szívet, és a neve kezdőbetűit ábrázolta. Ezt feltehetően egy tengerésztársa készítette neki.
Lowe 1900. május 28-án kezdte dokumentálni tengerészkarrierjét. Ekkor szerződött Portmadocban egy William Keith nevű, alig hatfős legénységű parti szkúnerre, ezúttal már matrózként. A hajón alig pár hónapig, egészen október 30-ig szolgált, és a legénységi jegyzékbe Harry Lowként írták be. Feltételezhető, hogy ez az álnév még abból az időből maradt meg, amikor elmenekült otthonról, ám tekintettel arra, hogy a legénység nagy része – a kapitányt is beleértve – Barmouth kis, zárt közösségéből származott, mindenki tudhatta valódi nevét. 1901 januárjában szerződött következő útjára a British Queenre. Ekkor kötött barátságot a nála alig idősebb skót Adam Robinsonnal, akivel közös cardiffi címük volt, és akivel együtt csatlakozott a Dél-Amerikába, Chilébe tartó Cortez legénységéhez. Ez volt Lowe első feljegyzett nyílttengeri útja, ráadásul már kormányos matrózként vett részt rajta. A Cortez 1901. október 1-jén érkezett meg a chilei Iquique-be, majd e hónap 27-én indult vissza, Lowe barátja, Robinson nélkül – a kikötőben összesen hét matróz dezertált. A hajó 1902. április 3-án érkezett Rotterdamba, ahonnan Lowe Liverpoolba ment. Liverpool közel volt walesi otthonához, és bármilyen alapvető oka is volt a közte és az apja közötti elidegenedésnek, 1901-re sikerült annyira megoldaniuk a nézeteltérést, hogy Lowe családja címét használta állandó szárazföldi tartózkodási lakóhelyeként.
1902. május 20-án csatlakozott a Balasore legénységéhez. Ez visszalépésnek számított karrierjében, mivel itt ismét csak matrózként szolgált. A hajó május 22-én indult Fokvárosba, ahová decemberben érkezett meg. Az út 1903. január 27-én ért véget Antwerpenben. Lowe ezek után ismét kormányos matrózként talált munkát, 1903 márciusában az Ausztráliába tartó Ormsaryn. A hajó ez év januárjában készült el, és ez volt az első útja. Lowe 1904. május 27-én végzett szolgálataival Rotterdamban. A tizennégy hónapos út volt addigi leghosszabb tengeri útja, és egyben ekkor vállalt utoljára munkát vitorláson.
1904-ben csatlakozott a Royal Navy Reserve-hez (RNR), a Brit Királyi Haditengerészet tartalékos flottájához. Május 27. és augusztus 6. között vett részt a kiképzésen. Az első gőzös, amin ezek után munkát talált, a Blue Funnel Line ötezer tonnás, Jávára tartó Prometheusa lett. A hajó hazafelé Amszterdamban egy szűk csatornában összeütközött a nála jóval nagyobb Pectannal. Az ügyben vizsgálat indult, így a legénységet beidézték a Board of Trade (brit Kereskedelmi Bizottság) által vezetett vizsgálatra. Lowe ekkor vett részt először tanúként a Board of Trade nyomozásán, vallomása azonban nem maradt fenn. Az ügy végül a Prometheus egyértelmű felelősségének megállapításával zárult. A következő hajó, amin szolgált a szintén Blue Funnel Line színeit viselő Telemachus volt. A gőzös legénységének tagja volt néhány kínai is, a társaság Európában az elsők között szerződtetett kínai matrózokat gőzöseire. Lowe ezen kollégáiról később elismerően nyilatkozott, akiket becsületes és szorgalmas embereknek ismert meg. Egy anekdota szerint amikor egy kínai lezuhant a fedélzetről, Lowe, aki ekkor a hajónapló szerint vérmérgezésben szenvedett, tétovázás nélkül utána ugrott és a víz fölött tartotta, amíg meg nem érkezett a segítség. A Telemachus Ázsia mentén hajózott egészen Vancouverig, majd 1905 októberében tért vissza Liverpoolba. Lowe ekkor járt először Észak-Amerikában.
A tiszti rang megszerzése Ahhoz, hogy előreléphessen a ranglétrán, és tiszt lehessen, Lowe-nak először a másodtiszti bizonyítványt kellett megszereznie. Az ehhez szükséges vizsgát 23 évesen, 1906 januárjában próbálta meg először, ekkor még sikertelenül. Ennek következtében újabb hat hónapot kellett eltöltenie a tengeren, mielőtt ismét próbálkozhatott volna. A fél évig tartó kényszerű gyakorlatot az SS Justin és SS Fabian hajókon töltötte, kormányos matrózként. 1906. augusztus 20-án, másodszorra, sikeresen teljesítette a vizsgát. Legelső tiszti állását az SS Ardeola fedélzetén szerezte, aminek hirtelen távozó harmadik tisztje helyére lépett. A viszonylag rövid szolgálata alatt a kapitány úgy jellemezte őt, hogy „a különböző kötelezettségeit figyelmesen elvégző tiszt, mindig szolgálatkész és szigorúan józan.” Ezek után az Elder Dempster Lines-szal kötött szerződést, akik a nyugat-afrikai hajózást uralták. Lowe összesen hat gőzösön szolgált 1906 és 1911 között, először negyedik, majd harmadik, végül második tisztként. Feltehetően második útján találkozott először a szokással, hogy a tengerészek egzotikus állatokat hoznak magukkal a fedélzetre, amik egyfajta társaságként szolgálnak a hosszú út alatt. Az afrikai példányokat Európában eladták, és ez kiegészítő bevételt is jelentett az alacsonyabb rangú tiszteknek. Több útján maga is szállított állatokat a saját kabinjában, amiket később a német hagenbecki állatkertnek adott el. Lowe a feltérképezetlen afrikai vizeken, ahol a hajók a kapitány és tisztek szakképzettségére voltak utalva, új tapasztalatokra tett szert a navigálásban, illetve ekkor dolgozott először olyan hajón, ami utasokat is szállított a rakomány mellett.
Az afrikai vizeken töltött szolgálat alatt a tengerészeket a malária veszélye is fenyegette. Lowe negyedik afrikai hajóútján meg is betegedett, a gőzöst 1909 végén kétszer is karanténba kellett helyezni a malária és himlő miatt. Megbetegedésének következményeként öregkorában maláriája szórványosan többször is visszatért.