Sebesi Samu (írói álneve: Tüske Pál; Rugonfalva, 1859. január 20. – Kolozsvár, 1930. március 25.) erdélyi magyar író, újságíró.

Életútja, munkássága

Középiskoláit a székelykeresztúri Unitárius Gimnáziumban, a kolozsvári és a székelyudvarhelyi Református Kollégiumban végezte, Székelyudvar­helyen érettségizett. 1880-ban újságíró lett az Ellenzéknél, s közben beiratkozott a kolozsvári egyetemre, ahol egy évig volt tanárjelölt, két évig orvostanhallgató. Próbálkozott a színészettel is: Váradi Ferenc színtársulatával töltött idejének élményeit A kóbor színi világból c. novellaciklusában dolgozta fel. 1893-tól árvaszéki levéltáros, 1899-től bíró Kolozsváron. 1885-ben rövid ideig a Magyar Polgárban közölt cikkeket, majd visszatért az Ellenzékhez, de jelentek meg írásai Az Én Újságom, Aradi Közlöny, Debrecen, Erdélyi Lapok, Függetlenség, Hazánk, Magyarország, Ország-Világ hasábjain is. 1891-től az Erdélyi Irodalmi Társaság (EIT) tagja.

Az Ellenzékben Tüske Pál néven közölt tárcanovellái tették ismertté nevét. Témáit legszívesebben a Nyárád és a Küküllő vidékének mindennapi falusi életéből s a „nagyon apró kisvárosok” embereinek világából vette, ezek – írja Kovács Dezső: „…egy bölcs, humortól egyensúlyozott lélek természetesen kerekedő meséiben jelennek meg. Ez üde mesékben, makulátlanul tiszta magyar nyelv muzsikáján Erdély lelke szól” (Pásztortűz, 1928/4).

Bartha Miklós közbenjárására a kolozsvári Nemzeti Színházhoz került, ahol kis szerepeket kapott, s itt döntötte el, hogy színműíró lesz. 1889-ben megnyerte az Ellenzék tárcapályázatát, 1892-ben pedig a Korcsmárosné lányával a kolozsvári Nemzeti Színház pályadíját. Színpadi műveiben azonban inkább színpadtechnikai ismeretei, mint a jellemformálás segítették. Kovács Dezső úgy látta, hogy „…már tapogatózott azon az úton, amelyen a falusi élet reális rajzához érkezett el később Gárdonyi Géza és Móricz Zsigmond” (Ellenzék, 1892).

Sírja a Házsongárdi temetőben található (II. A.), műemléki védettség alatt áll: CJ-IV-m-B-07839.048.

Színművei

Páros szöktetés (operettszöveg, Simon Károly megzenésítésében, 1889); Bájital (egyfelvonásos bohózat, 1892); Korcsmárosné lánya (népszínmű, 1893); Bűnhődés (népszínmű, 1900); A gyermek bolondja (népies vígjáték, 1913); A babonások (falusi bohózat, Kolozsvár, 1932. Erdélyi Magyar Könyvtár).

Novelláskötetei

Toll (1890); Mindenféle (1893); Asszonyok (1895); Apró történetek (1901); Szegény emberek (1914); Szép a Nyikó s a vidéke és más novellák (Kolozsvár, 1928. A Magyar Nép Könyvtára).

Prózája

Rica : regény. ( 1930. Erdélyi Magyar Könyvtár). Fáklya gyúl az éjben (folytatásos regény), Keleti Újság (Kolozsvár), I-XXXIII, 1929. nov. 27. -1930. jan. 24. Bartha Miklós összegyűjtött munkái (Budapest, 1908–12) számára megírta a politikus-publicista életrajzát is.

Jegyzetek

Források

További információk

Borbély István: Sebesi Samu. Pásztortűz, 1921/7. Borbély István: Erdélyi magyar szépprózaírók és költők. Kolozsvár, 1921. Kovács Dezső: Sebesi Samu. Pásztortűz, 1928/4. Walter Gyula: Sebesi Samu 40 éves jubileuma. Pásztortűz, 1929/3. Várady Aurél: Sebesi Samu halála. Pásztortűz, 1930/7 (Hankó János rajzával). Szentgyörgyi István: Sebesi Samu halála. Keleti Újság, 1930/68. nl: Sebesi Samu: Rica. Erdélyi Szemle, 1931/9–10. b. gy.: Szép a Nyikó s a vidéke. Ellenzék, 1936. március 28.

Kategória:Magyar írók Kategória:Magyar drámaírók Kategória:Magyar levéltárosok Kategória:Magyar újságírók Kategória:1859-ben született személyek Kategória:1930-ban elhunyt személyek Kategória:A Házsongárdi temetőben eltemetett személyek