Jadzsurvéda (Dévanágari: यजुर्वेद) a hinduizmus szent iratai közé tartozik, a Védák része. Az áldozati szertartások közben mondott énekek mellett az áldozati rítusok pontos leírását is tartalmazza. Feltételezett lejegyzési ideje i. e. I. évezred, védikus szanszkrit nyelven íródott. A sruti irodalom része, kinyilatkoztatás, hallomás útján megismert tudás, amelyekről a legendák szerint a risik szereztek tudomást, és az idők folyamán hallomás útján adódott tovább.
A hinduizmus minden ortodox irányzata a védákat öröknek és tévedhetetlennek tartja. A védák szövegéhez a különböző irányzatok különböző értelmezéseket fűznek, ez a hinduizmusban természetes folyamat, máig tart. A védák jelentősége a védikus áldozat, a jadnya elvégzéséhez adott útmutatás, illetve annak alapvető része. A jadnyától, illetve a védáktól az ősi indiaiak szerint minden függ, a világ teremtése is. A gyűjteményeket (szamhitákat) mantráknak is nevezik, amelyek akkor is kifejtik hatásukat, ha a szöveget az előadó nem is érti. Himnuszokat tartalmaznak, a rendkívül bonyolult áldozati szertartások során alkalmazzák őket. A legősibb a Rigvéda. A máig fennmaradt gyűjtemény a Sákala Védaiskola szövege, 1028 himnuszt tartalmaz. A Jadzsurvéda sok, már a Rigvédában is szereplő himnuszt tartalmaz.
A Jadzsurvédának két változata ismert, a Fehér Jadzsurvéda, ez áldozati szövegeket tartalmaz, és a Fekete Jadzsurvéda, ebben az áldozati szövegek kiegészülnek a szertartások, rítusok, vallásos cselekmények leírásával. Liturgikus segédkönyvnek is nevezhető. Minden célra más és más szövegek és szertartások szolgálnak. Csak a pontos és hibátlanul elvégzett rítusok biztosítják a megfelelő eredményt. A rituálé minden részletére kitér, még az áldozatnál használt eszközökhöz is úgy szól, mintha élőlények lennének. Olyan típusú dicsőítő és könyörgő énekek is szerepelnek benne, amelyek a keresztény litániákra hasonlítanak, az egyes szakaszok végén ismételve az istenség nevét, akihez az ének szól, hozzátéve a Szváha (Dicsőség neki) formulát.
A Jadzsurvéda a vallástörténeti kutatásokhoz is sok fontos információt szolgáltat.
Kialakulása A hindu mitológia szerint az ősidőkben, az aranykorban (Szatja-juga, az „igazság kora”) és az ezüstkorban (Tréta-juga) még egy, egységes véda létezett, a bronzkorban, a Dvápara-jugában vált négy részre, ún. szamhitákra. Ettől az időtől fogva tekinthető önálló műnek a Jadzsurvéda is.
A védák kialakulásának vizsgálatát nehezíti, hogy a történeteknél, leírásoknál nem lényegi kérdés, hogy azok mikor történtek, a szövegrészek, himnuszok csoportosítása a jadnya, az áldozat elvégzésénél betöltött szerepük alapján történt. A védák nyelvének és tartalmának vizsgálatából az a következtetés vonható le, hogy keletkezése nem egy időpontra tehető, hanem egy több évezredes folyamat során, későbbi betétek megjelenésével alakult ki. A Rigvédában szereplő csillagászati, éghajlati megfigyelések alapján keletkezése az i. e. 3. évezredre tehető, írásba foglalása kétezer évvel később történt. A Jadzsurvéda lejegyzése ez után következett.
Az áldozati szertartás A szertartások levezetése négy pap feladata. Az első, a hótar a Rigvéda himnuszaiból énekelve hívja az isteneket a szertartásra, a második, az udgátar a Számavéda dallamai közül a szertartásnak éppen megfelelőt énekli. A harmadik, az adhvarju, végzi a szertartás mozzanatait a Jadzsurvéda leírása alapján, a Jadzsurvédában odatartozó varázsigéket mondva, a negyedik, a brahman, az Atharvavéda verseiből idéz, vigyáz a szertartás pontosságára.
Helye az indiai szent iratok között A hinduizmus legrégibb, legalapvetőbb szent iratai a Védák. Ez szűkebb értelemben a négy szamhitát, gyűjteményt jelenti, a Rigvédát, a Számavédát, a Jadzsurvédát és az Atharvavédát Tágabb értelemben a Véda irodalomhoz tartoznak még a Bráhmanák és a szútrák. A Brahmanák, a bölcseleti művek a védák értelmezésével foglalkoznak, a brahmanákhoz kapcsolódnak az áranjakák és az upanisadok is. A szútrák a különféle ismeretek tankönyvei. A szútra szó jelentése fonál, amelyet követve lehet eljutni a tudásig. Jellegzetes kifejezésmódja a tömörség.
A Jadzsurvédának két változata ismert : a Fehér vagy Sukla Jadzsurvéda, más néven Vádzsaszanéjí Szamhita, a Fekete vagy Krisna Jadzsurvéda, más néven Taittiríja Szamhita.
A Jadzsurvédához két brahmana (Taittiríja, Satapatha), két fontosabb áranjaka (Brihadáranjaka, Taittiríja) és három fontosabb upanisad (Taittiríja, Ísa, Katha) tartozik.
Jegyzetek
Források
További információk
Kapcsolódó szócikkek hinduizmus Ind filozófia Indiai irodalom Rigvéda Számavéda Védák
Kategória:Hinduizmus Kategória:Ókori indiai vallási szövegek