Robert Merle (Tébessa, 1908. augusztus 28. – Grosrouvre, Franciaország, 2004. március 27.) francia író.
Az akkor még francia gyarmat Algériában született. A párizsi Sorbonne-on szerzett képesítést angol irodalomból. Rövid ideig harcolt a második világháborúban és három évet töltött német hadifogságban. Szabadulása után egyetemen tanított és megírta első regényét, a háborús élményeit feldolgozó Két nap az életet, amely megkapta a legrangosabb francia irodalmi elismerést, a Goncourt-díjat. Az 1950-es és 1960-as években ismert, baloldali elkötelezettségű íróvá vált, könyvet írt Fidel Castróról és az algériai forradalom vezéréről, Ahmed Ben Belláról. Világszerte elismertséget szerzett politikai-fantasztikus regényeivel, amelyekben kora politikai és társadalmi problémáit mutatta be sci-fi díszletekben; ezek közé tartozik az Állati elmék, a Malevil vagy a Védett férfiak. Tizenhárom kötetes történelmi regénysorozata, a Francia história, Magyarországon is az egyik legtöbbet olvasott francia íróvá tette.
Gyerekkora, tanulmányai Robert Merle 1908. augusztus 28-án született az akkor francia gyarmat Algéria Tébessa városában. Apja, Félix Merle a gyarmatokon meggazdagodott lókereskedő fia volt, akit újraházasodó özvegy édesanyja örökségéből kisemmizett. Félix belépett az idegenlégióba és miután kiválóan megtanult arabul, katonai tolmácsként alkalmazták. Tisztté léptették elő, idővel a századosi rangig vitte és kiváló szolgálatát Gyarmati Éremmel és Becsületrenddel jutalmazták. 1902-ben, 32 évesen Constantine-ban ismerkedett meg a 19 éves Eugénie Ollagniével, akit még abban az évben feleségül vett. A lány családja 1860-ban települt át Auvergne-ből Algériába, ő már a gyarmaton született. Eugénie anyja a constantine-i prefektúra attaséjával csalta a férjét és a lány ebből az afférból születettP. Merle 2011, 21. o.
A házaspárnak három gyereke született: Roger 1904-ben, Christiane 1907-ben és Robert 1908-ban. Robert kora gyerekkorát különböző algériai városokban (Laghouat, M'Sila, Djelfa) töltötte, ahová apját vezényelték. Az első világháború kitörése után, 1915 februárjában hazarendelték őket Franciaországba és – bár törökül nem tudott – Félix Merle-t tolmácsként beosztották a Dardanellákon harcoló francia alakulatokhoz. Ott tífuszt kapott, betegen hazaszállították, majd 1915 szeptemberében egy marseille-i katonai kórházban meghalt. A tragédia egész életében elkíséri Robert-t, több regénye (Két nap az élet, Malevil, Francia história) főhősének apja (vagy apafigurája) korán eltávozik.P. Merle 2011, 30. o.
Eugénie Algírba költözött, ahol csekélyke hadiözvegyi nyugdíjából, igen szűkös körülmények között nevelte gyerekeit. A szegénységből való kitörésre a tanulást látta a legjobb módszernek, így a gyerekek a fizetős polgári gimnáziumba jártak (amit hadiárvák esetében az állam finanszírozott). 1918 végén, a háború végeztével előbb Marseille-be majd Párizsba költöznek, ahol anyjuk gépírónői állást talált. Eugénie Roger-t bentlakó katonaiskolába, Christiane-t a becsületrend leányneveldéjébe, Robert-t pedig a neves Condorcet líceumba küldte. Idősebb testvéreivel szemben Robert kiválóan tanult, ám amikor egy diákszerelem miatt jegyei leromlottak, anyja átíratta a bentlakásos Michelet líceumba.P. Merle 2011, 41. o. 1924 telén Robert imádott nővére, Christiane streptococcus-fertőzést kapott, ami szívizomgyulladást okozott és a lány 1925 tavaszán meghalt. A gyász elől a tanulásba menekült, országos tanulmányi versenyen kitüntetést kapott, 1926-ban pedig kiváló minősítéssel érettségizett.P. Merle 2011, 52. o. Tanárai biztatására az elitképző École normale supérieure-t célozza meg, de előtte elvégezte a Louis-le-Grand líceum kétéves egyetemi előkészítő tanfolyamát. 1926 nyarán angoltudása fejlesztése céljából magántanári munkát keresett Angliában és egy kétgyermekes özvegyasszony, a londoni Elsie Kurby vette fel. Elsie lett Merle első komoly szerelme, az egész nyarat (majd az utána következő évek szünidőit) együtt töltötték. Hiába végezte azonban kiváló eredménnyel az előkészítőt, a szigorú egyetemi felvételin megbukott. Ezután internátusi felügyelőtanárként tartotta el magát, miközben a Sorbonne-on elvégezte a – középiskolai oktatásra jogosító – licenciátusi képzést filozófiából, majd megcélozta az angoltanári képesítést. Ennek feltétele volt, hogy egy évet angol nyelvterületen töltsön. Mivel Angliában – Elsie-hez közel – nem talált megfelelő állást, az Egyesült Államokba utazott, ahol Cleveland egyik középiskolája alkalmazta tanárként. Közben elkezdett németül tanulni, aminek egy évtizeddel később jó hasznát vette. Hazatérése után, 1931-ben az angoltanári szakvizsgán elsőre elbukott, de a következő évben már első helyen végzett.P. Merle 2011, 63. o. 1933-ban bátyja, a 29 éves Roger szívroham következtében elhunyt.
Megismerve a középiskolai tanárok hajszolt életét, Merle azt a célt tűzte ki, hogy egyetemi tanár legyen, akiknek Franciaországban magas fizetés mellett csak heti három órát kellett adniuk; a fennmaradt időben pedig könyveket akart írni. Ennek a célnak az eléréséhez egy legalább ezer oldalas doktori értekezést kellett írnia. Témájául Oscar Wilde-ot választotta. Addig is 1933-ban tanári állást vállalt Pontoise bentlakásos középiskolájában ahol beleszeretett az egyik végzős diáklányba, Edmée Thiriet-be, akit 1934. június 7-én feleségül vett. Közben töltötte kötelező katonai szolgálatát (az esküvőre eltávozást kapott), majd leszerelése után, 1934 októberétől előbb Bordeaux, majd Marseille egyik középiskolájában tanított. Itt született kislányuk, Élisabeth. Dél-Franciaországból azonban igen nehézkesen tudta tartani a kapcsolatot doktori konzulensével, ezért 1936-ban a Párizs melletti Neuilly gimnáziumában vállalt állást. Egyik itteni kollégája Jean-Paul Sartre volt.P. Merle 2011, 71. o.
A hadifogság bélyegkép|170px|A Két nap az élet első, eredeti kiadása
1939 szeptemberében kitört a második világháború, Franciaország hadat üzent Németországnak. Merle-t behívták és nyelvtudása miatt az angol expedíciós hadtesthez osztották be összekötőként. 1940 májusában a francia és angol hadsereget bekerítő németek elől Dunkerque-be hátrált. Engedélyt kapott, hogy felszálljon egy kimenekítő angol hajóra, de amíg összeszedte bajtársait, a hajó elment. Egy tiszttársa szerint Merle több sebesültet is kimentett a vízből, akik a németek által elsüllyesztett hajókról próbáltak partra jutni.P. Merle 2011, 78. o. Néhány nappal később, június 4-én fogságba esett. Hadifogolyként Dortmundba vitték, ahol egy bútorgyárban kellett dolgoznia. 1941 márciusában egy német kantinoslány segítségével megszökött, de a francia határon elfogták. Börtönbe került, majd nehéz fizikai munkára osztották be. 1941 augusztusától a fogolytábor kórházában volt tolmács. 1942 szeptemberében átszállították a kelet-poroszországi Königsberg mellé, ahol a stablacki táborban összegyűjtötték az egyetemi végzettségű, a többieket túl gyakran megszervező hadifoglyokat. 1943 júniusában egészségügyi okokra hivatkozva szabadon engedték. Hároméves fogsága alatt az előtte is gondokkal küszködő házassága teljesen megromlott, felesége megcsalta. Hazatérése után elváltak, kislánya Edméehez került, aki feleségül ment korábbi szeretőjéhez. Merle Párizsba költözött és folytatta korábbi tanári munkáját és tovább írta disszertációját. Ekkor fogott bele első regényébe, a Két nap az életbe, amelyben saját háborús tapasztalatait, a dunkerque-i menekülést írta meg. A könyv főhőse, Maillat gyakorlatilag Merle-lel azonos (őrmester rendfokozatú angol tolmács) és a cselekmény saját élményeit követi (bár az író azt nem volt hajlandó elárulni, hogy annak a jelenetnek is van-e valóságalapja, amikor a főszereplő megerőszakol egy lányt). A hadifogság miatt megromlott egészsége miatt hosszú betegszabadságra ment, 1944 októberében pedig az angol irodalom tanáraként (még nem professzorként) felvették Rennes egyetemére.P. Merle 2011, 108. o.
Irodalmi pályájának kezdete bélyegkép|170px|Rudolf Höß, az auschwitzi haláltábor parancsnoka, aki a Mesterségem a halál főszereplőjét ihlette Merle eközben folytatta doktori értekezésének írását és emellett témavezetőjének javaslatára (inkább utasítására) lefordította John Webster 17. századi drámáját, A fehér ördögöt, valamint Erskine Caldwell Utazó ügynök c. kisregényét. 1948-ban sikeresen megvédte disszertációját és végre megkapta a professzori katedrát. 1947-ben színtársulatot szervezett az egyetemen, ennek során ismerkedett meg az egyik diáklánnyal, Yvonne-nal, akit 1949. január 17-én feleségül vett. 1949 tavaszán megjelent a Két nap az élet, amely azonnal nagy feltűnést keltett nyers realizmusával, a háború borzalmainak kendőzetlen ábrázolásával. A kritikusok szemére hányták Merle-nek a katonák beszédmódjának túlzottan naturalista visszaadását, és volt olyan pap, aki megtiltotta községében a könyv árusítását, de a botrány csak növelte a regény ismertségét. 1949 őszén Merle megkapta a legrangosabb francia irodalmi kitüntetést, a Goncourt-díjat, amelynek bírálóbizottsága külön figyelmet fordított az új tehetségek felkarolására.P. Merle 2011, 120. o.
1950-ben megjelent A fehér ördög alapján írt Flamineo, valamint a Sziszifusz és a halál c. színműve. Ugyanebben az évben elolvasta Gustave Gilbert A diktatúra pszichológiája c. könyvét, amelyet az amerikai pszichológus a nürnbergi per során a náci háborús bűnösökkel folytatott beszélgetései alapján írt. A téma felkavarta az írót és elhatározta, hogy megpróbálja bemutatni a nemzetiszocialista rendszer működtetőinek mozgatórugóit. Új regényének, a Mesterségem a halálnak főszereplője az auschwitzi tábor igazgatója, Rudolf Höß (a könyvben Rudolf Lang), akinek legfőbb motivációja a kötelességtudat és a felülről érkező parancs végrehajtása. Merle első szám első személyben írta meg a könyvet, végigköveti, hogyan jut el Lang odáig, hogy a futószalagon történő gyilkolásnak csak a technikai nehézségei érdeklik; hogyan válik szörnyeteggé, anélkül hogy észrevenné. Merle idős korában az 1952-ben megjelent Mesterségem a halált tartotta a legtöbbre: „Ha rágondolok, úgy érzem, hogy véghezvittem valami fontosat”, nyilatkozta 2003-ban.P. Merle 2011, 125. o. A közönség és a kritika azonban fanyalogva fogadta a regényt és a politikai környezet sem volt megfelelő, mert a hidegháború közepén Németországot igyekeztek visszaintegrálni a nyugat-európai országok közösségébe. Jóval később, a 60-as évek végén és a 70-es évek elején vált a könyv a koncentrációs táborokról szóló irodalom egyik klasszikusává és későbbi kiadásai jóval nagyobb példányszámban fogytak.
Politikai állásfoglalásai Közben sorra születtek gyerekei: 1951-ben Françoise, 1953-ban Philippe, majd Pierre és Olivier. Újrafordította Swift Gulliver utazásait, átdolgozta korábbi drámáját (Új Sziszifusz) és egyre inkább belebonyolódott a politikába. 1953-1955 között ő volt A németkérdés békés rendezésére alakult rennes-i bizottság elnöke. A bizottság Németország újrafelfegyverzése és a Nyugat-Európai Védelmi Közösség megalakítása ellen küzdött; úgy vélték, hogy militarizálódás csak a kelet-nyugati feszültség növekedéséhez és újabb háborúhoz vezet. Merle az 50-es évek elején belépett az Új baloldal mozgalomba. 1956-ban egy volt hadifogolytársa (akivel rossz viszonyban volt, miután leleplezte annak egy hazugságát) azt állította, hogy Merle kollaborált a németekkel és feljelentette a francia foglyokat. A párt belső konfliktusokat kezelő bizottsága megállapította, hogy a vádak megalapozatlanok, de Merle ragaszkodott ahhoz, hogy vádlója vonja vissza állításait. Az Új baloldal vezetősége nem támogatta ebben, ezért az író 1957 márciusában kilépett a szervezetből.P. Merle 2011, 140. o.