A Koszmosz–613 (oroszul: Космос–613) a szovjet Szojuz 7K–T űrhajó személyzet nélküli kísérleti repülése volt, melynél az űrhajónak hosszú távú repülés során való viselkedését vizsgálták.
Küldetés Gyakorolták az automatikus irányítást, az újszerű manőverező képességet (stabilitás, helyzetmeghatározás, pályaváltoztatás). Automatikus vezérlési módon gazdasági, csillagászati, meteorológiai, földkutatási, halászati és biológiai megfigyeléseket végeztek.
Jellemzői Az űrhajót a Központi Kísérleti Gépgyártási Tervezőiroda (CKBEM) tervezte, és kisebb átalakításokkal emberes programra, teherszállításra, valamint mentésre (leszállásra) is alkalmazható volt.
1973. november 30-án a Bajkonuri űrrepülőtér indítóállomásról Szojuz hordozórakétával (11A511) juttatták Föld körüli, közeli pályára. Az orbitális egység pályája 89,1 perces, 51,6 fokos hajlásszögű, az elliptikus pálya perigeuma 188 kilométer, apogeuma 273 kilométer volt. Hasznos tömege 6570 kilogramm. Összesen 60 napot és 13 percet töltött a világűrben.
1974. január 29-én földi parancsra belépett a légkörbe és hagyományos módon – ejtőernyős leereszkedés – visszatért a Földre.
Kialakították (fel- és leszálláskor) a szkafanderek önálló funkcióit, függetlenítve a parancsnoki egységtől. A szkafander a világűrben tárolóhelyen van rögzítve. Visszaszerelték a napelem-szárnyakat, ami a megnövelt teljesítményű akkumulátorokkal együtt szolgáltatták az energiát. Az űrhajó napelemek nélkül, kémiai akkumulátorokkal 14 napos program végrehajtására volt alkalmas. A kísérleti repülés bizonyította, hogy az átalakított űrhajó, a szükséges modulok fel- illetve leszerelésével többnapos programokhoz is képes biztosítani a feltételeket.
Források
További információk
Elődje:Szojuz–12Szojuz-program1973Utódja:Szojuz–13
Kategória:Szojuz 7K–T Koszmosz 0613 Kategória:1973 az űrkutatásban