Szász Béla (Kolozsvár, 1872. október 30. – Budapest, 1944. szeptember 29.) erdélyi magyar református lelkész, vallástanár, egyházi író.

Életútja, munkássága

Apja id. Szász Béla költő, műfordító, egyetemi tanár. Középiskoláit szülővárosában a Református Kollégiumban végezte, 1891–95 között teológiát hallgatott Budapesten; 1895–96-ban az edinburgh-i New College hallgatója, itt teológiai magántanári képesítést is szerzett. Hazatérve Szász Ká­roly mellett segédlelkész, majd püspöki titkár Budapesten és Kolozsváron. Közben 1898-tól a kolozsvári egyetemen is tanult. 1901-től magyardécsei lelkész. 1910-től 1940-ig a sepsiszentgyörgyi Mikó-kollégium tanára. Írásait a Református Szemle (1908–1932) közölte.

Írásai

Az egyházi éneklés ereje (Szamosújvár, 1906); A felsőbb ember és az embernek fia (Szamosújvár, 1907); A hitnevelés alapproblémái (Sepsiszentgyörgy, 1912); Br. Bánffy Dezső egyházkerületi főgondnok emlékezete (Sepsiszentgyörgy, 1912); Az öreg zsoltár titka (r., Brassó, 1934).

Források

MÉL

További információk

Szász Béla (1872–1944) református lelkipásztor, teológiai magántanár és vallástanár. Református Szemle, 1977/1. 90–93.

Kategória:Református egyházi személyek Kategória:Magyar pedagógiai szakírók Kategória:Romániai magyar egyházi személyek Kategória:1872-ben született személyek Kategória:1944-ben elhunyt személyek Kategória:Romániai magyar pedagógusok Kategória:Kolozsváriak