A Gazdasági-filozófiai kéziratok 1844-ből (eredetileg németül Ökonomisch-philosophische Manuskripte aus dem Jahre 1844) című írásműKarl Marx: Gazdasági-filozófiai kéziratok 1844-ből. in.: Karl Marx és Friedrich Engels művei (MEM) 42. köt. Kossuth Könyvkiadó, Budapest 1981. 41–155. old. Karl Marx befejezetlen, hiányos kéziratban maradt munkája 1844-ből. Teljes terjedelmében először 1932-ben jelent meg a Marx–Engels Gesamtausgabe I. rész, 3. kötetében. Alapvető funkcionális jellemzője, hogy nem közvetlenül publikálásra készült, hanem csupán munkaanyag, melyet Marx saját használatra írt, s elért gondolati eredményeit részben későbbi műveibe építette bele, részben meghaladta. Egyik legfontosabb jelentősége az utókor számára, hogy nagy mértékben hozzájárult Marx eszmei fejlődésének rekonstruálásához. Publikálása után a marxizmus polgári kritikusainak gyakori hivatkozási forrásává vált, s rendkívül élénk és szerteágazó vita, az úgynevezett „fiatal Marx vita” alakult ki. Ennek lényege, hogy Marx fiatalkori gondolatait használták fel későbbi, érett munkássága során, például A tőke című művében kifejtett tudományos eredményei leértékelésére.T. I. Ojzerman: A marxista filozófia kialakulása. Kossuth Könyvkiadó, Budapest 1978. 285–303. old.Ágh Attila: A marxi történetfilozófia kialakulása. Akadémiai Kiadó, Budapest 1975. [IV. fejezet: A fiatal-Marx-problematika története.] 319–367. old.

Kiadástörténete

A Gazdasági-filozófiai kéziratok „[…] első szövegközlése a Marx–Engels Archívum III. kötetében (Moszkva, 1925., ill. 1927.) jelent meg Előmunkálatok a Szent családhoz címen. Önálló műként, teljes terjedelemben először a MEGA III. kötetében a Szent családdal együtt (Berlin, 1932), ill. ugyanabban az évben a [Siegfried] Landshut és [J. P.] Mayer szerkesztette Der historische Materialismus c. kötetben.”Ágh Attila: A materialista történetfelfogás születése. Kossuth Könyvkiadó, Budapest 1974. 192. old.

Gazdasági-filozófiai kéziratok 1844-ből Előszó Első kézirat

Három hasáb

Ny. I. Lapin megállapítása szerint, Marxot „[…] közgazdasági tanulmányaiban az a cél vezérelte, hogy megértse az osztályok harcának reális alapjait. Ez a törekvés egy életen át elkísérte.”Ny. I. Lapin: i. m.: 260. old. Smith és Engels elméleti felosztásával azonos módon, Marx a jegyzetfüzetet három hasábra osztotta, s az alapvető társadalmi osztályoknak (munkás-, tőkés-, földbirtokos osztály) megfelelően a munka, a tőke, a föld jövedelmének forrásai, azaz a munkabér, a tőke profitja és a földjáradék „párhuzamos” vizsgálatával kezdett hozzá az első kézirathoz. Lapin e felosztásnak módszertani, heurisztikus jelentőséget tulajdonított, mivel mint szövegkritikai vizsgálataival kiderítette, Marx nem balról jobbra, a lineáris sorrendiséget követve, hanem a hasábok közötti ugrálással haladt a kutatásban. Ebben a tekintetben a legfontosabb, hogy Marx „A tőke profitja” hasábbal kezdte az elemzést, s előző jegyzetfüzeteinek szerves folytatásaként, Say-, és főleg Smith-kutatásait felhasználva, megtette az első próbálkozást a tőke gazdaságfilozófiai lényegének definiálásában. Első meghatározásai szerint a tőke „idegen munka termékei feletti magántulajdon”, illetve „kormányzati hatalom a munka és termékei felett”. Majd Smith meghatározását követve: „A tőke felraktározott munka.”Karl Marx: Gazdasági-filozófiai kéziratok 1844-ből. MEM 42. köt. Kossuth Könyvkiadó, Budapest 1981. 57–58. old. Ugyancsak Smithre támaszkodva ragadta meg a tőketulajdon megkülönböztető sajátosságát, a profitot is, s valójában ezzel vette kezdetét az egyes jövedelemtípusok elemzése, összehasonlítása. A profitot kezdettől fogva a munkabérhez való viszonyában vizsgálta, feltárta alapvető megkülönböztető jegyeiket.

Az osztályok közötti politikai harc gondolata Engels cikkét teljesen átszőtte, és Marxnál is fontos hangsúlyt kapott. A munkabér tanulmányozását az osztályharc tényére való hivatkozással kezdte, bár ezt a kifejezést még nem használta: „A munkabért a tőkés és a munkás közötti ellenséges harc határozza meg.”Karl Marx: Gazdasági-filozófiai kéziratok 1844-ből. MEM 42. köt. Kossuth Könyvkiadó, Budapest 1981. 46. old. – írta. Az elemzés ugyanezen szempontja dominál a földjáradéknál is: „De vegyük szemügyre mármost a földjáradékot, ahogy az a valóságos érintkezésben alakul. A földjáradékot a bérlő és a földtulajdonos közötti harc állapítja meg”. Sőt, Marx továbbment, s tulajdonképpen az általános versengést, a konkurenciaharcot, Thomas Hobbes „mindenki harca mindenki ellen” elvét fejezte ki, s a polgári társadalom alapelvévé nyilvánította: „A nemzetgazdaságtanban mindenütt azt találjuk, hogy az érdekek ellenséges ellentétét, a harcot, a háborút ismerik el a társadalmi szervezet alapzatának.”Karl Marx: Gazdasági-filozófiai kéziratok 1844-ből. MEM 42. köt. Kossuth Könyvkiadó, Budapest 1981. 72. old.

A Földjáradék című fejezet legfontosabb következtetése, hogy a tőkés és földbirtokos osztály konkurenciájából szükségszerűen a tőkések osztálya kerül ki győztesen, s a földbirtokosok osztálya osztályként megszűnik, egy része beolvad a tőkések közé, másik része tönkremegy és deklasszálódik:

„E konkurenciának továbbá az a következménye, hogy a földtulajdon egy nagy része a tőké­sek kezébe jut, és a tőkések így egyúttal földtulajdonosok lesznek, mint ahogy egyáltalában a kisebb földtulajdonosok már csak tőkések. Éppígy a nagy földtulajdon egy része egyúttal iparivá válik.

Az utolsó következmény tehát a tőkés és földtulajdonos közötti különbség feloldódása, úgyhogy tehát egészben véve már csak két osztálya van a népességnek, a munkásosztály és a tőkések osztálya. A földtulajdonnak ez az elüzletelődése, a földtulajdon áruvá változása a régi arisztokrácia végső bukása és a pénzarisztokrácia végső kiteljesedése.”Karl Marx: Gazdasági-filozófiai kéziratok 1844-ből. MEM 42. köt. Kossuth Könyvkiadó, Budapest 1981. 78. old.

Az elidegenült munka

Az elidegenült munka című fejezet kulcsot jelent a mű egészének feltárásához, megértéséhez. Mivel a korabeli polgári közgazdászok a magántulajdon megkérdőjelezhetetlen adottságából indultak ki, mint bizonyításra nem szoruló tényből, Marx a magántulajdon lényegét, keletkezési folyamatát szándékozott megtalálni, s a nemzetgazdaságtan kritikáját a magántulajdon kritikájára alapozni:Ny. I. Lapin: A fiatal Marx. Kossuth Könyvkiadó, Budapest 1980. 275. old.T. I. Ojzerman: A marxista filozófia kialakulása. Kossuth Könyvkiadó, Budapest 1978. 245–246 old.Ágh Attila: A materialista történetfelfogás születése. Kossuth Könyvkiadó, Budapest 1974. 24–25 old.

„Kiindultunk a nemzetgazdaságtan előfeltevéseiből. Elfogadtuk nyelvét és törvényeit. Feltéte­lez­tük a magántulajdont, a munka, tőke és föld, valamint a munkabér, tőkeprofit és földjára­dék szétválasztását, ugyancsak a munka megosztását, a konkurenciát, a csereérték fogalmát stb. Magából a nemzetgazdaságtanból – saját szavaival – mutattuk meg, hogy a munkás áruvá, mégpedig a legnyomorúságosabb áruvá süllyed le, hogy a munkás nyomora fordított arányban áll termelésének hatalmával és nagyságával, hogy a konkurenciának szükségszerű eredménye a tőke kevés kézben való felhalmozódása, tehát a monopólium még félelmetesebb helyre­állítása, hogy végül eltűnik a tőkés és földjáradékos, valamint a földműves és ipari munkás különbsége, és az egész társadalomnak két osztályra: a tulajdonosok és a tulajdonnélküli munkások osztályára kell szétesnie.

A nemzetgazdaságtan a magántulajdon tényéből indul ki. Nem magyarázza meg nekünk ezt a tényt. A magántulajdon anyagi folyamatát, amelyet az a valóságban végigcsinál, általános, elvont formulákba foglalja, amelyek azután neki törvényekként számítanak. Nem ragadja meg fogalmilag ezeket a törvényeket, azaz nem mutatja ki, miképpen származnak a magántulajdon lényegéből. A nemzetgazdaságtan nem ad felvilágosítást tőke és munka, tőke és föld megosz­tá­sának alapjáról. Amikor pl. meghatározza a munkabér viszonyát a tőke profitjához, a tőké­sek érdeke számít neki végső alapként; azaz felteszi, amit ki kell fejtenie. Éppígy kerül bele mindenütt a konkurencia. Külső körülményekből magyarázzák. Hogy ezek a külső, látszólag véletlen körülmények mennyiben csak egy szükségszerű fejlődés kifejezései, arról a nemzet­gazdaságtan semmit sem mond. Láttuk, hogy maga a csere is véletlen tényként jelenik meg számára. Az egyedüli kerekek, amelyeket a nemzetgazdász mozgásba hoz, a kapzsiság és a kapzsik közötti háború, a konkurencia.

Éppen mert a nemzetgazdaságtan nem ragadja meg fogalmilag a mozgás összefüggését, azért állhatott megint szembe pl. a konkurencia tana a monopólium tanával, az iparszabadság tana a korporáció tanával, a földbirtok megosztásának tana a nagy földtulajdon tanával, mert a kon­kurenciát, az iparszabadságot, a földbirtok-megosztást a monopóliumnak, a korporáció­nak és a feudális tulajdonnak csak véletlen, szándékos, erőszakos, nem pedig szükségszerű, elkerülhetetlen, természetes következményeiként fejtették ki és ragadták meg fogalmilag.

Most tehát fogalmilag meg kell ragadnunk azt a lényegi összefüggést, amely a magántulajdon, a kapzsiság, a munka, tőke és földtulajdon szétválasztása, csere és konkurencia, az emberek értéke és elértéktelenedése, monopólium és konkurencia stb., ezen egész elidegenülés, és a pénzrendszer között fennáll.”Karl Marx: Gazdasági-filozófiai kéziratok 1844-ből. MEM 42. köt. 82–83. old.

Marx elemzését a materiális valóság egy mindennapi, közönséges tényével, a munka árutermelésként való tételezésével kezdte, melyben a munkás tevékenysége tárgyakat hoz létre. Ezt azonnal viszonyította az emberi lényeget alkotó munka hipotetikus fogalmához, melynek egyik legfontosabb vonása, hogy tárgyiasító tevékenység. Tehát kezdettől fogva együtt vizsgálta, egymással szembe állította a nem elidegenült és az elidegenült munka fogalmát, s ez utóbbit a tőkés gazdasági-politikai körülmények között végzett bérmunkával azonosította:

„Mi egy nemzetgazdasági, jelenvaló tényből indulunk ki.

A munkás annál szegényebb lesz, minél több gazdagságot termel, minél inkább növekszik termelése hatalomban és terjedelemben. A munkás annál olcsóbb áruvá lesz, minél több árut hoz létre. A dolgok világának értékesedésével egyenes arányban nő az emberek világának elértéktelenedése. A munka nemcsak árukat termel; önmagát és a munkást is mint árut termeli, mégpedig abban a viszonyban, amelyben egyáltalában árukat termel.

Ez a tény nem fejez ki egyebet, mint ezt: A tárgy, amelyet a munka termel, a munka terméke, mint idegen lényeg, mint a termelőtől független hatalom lép vele szembe. A munka terméke az a munka, amely egy tárgyban rögzítette, dologivá tette magát, a munka tárgyiasulása. A munka megvalósulása a munka tárgyiasulása. A munkának ez a megvalósulása a nemzetgaz­dasági állapotban mint a munkás megvalótlanulása, a tárgyiasulás mint a tárgy elvesztése és a tárgy igájában való szolgaság, az elsajátítás mint elidegenülés, mint külsővé-idegenné válás jelenik meg.

A munka megvalósulása olyannyira megvalótlanulásként jelenik meg, hogy a munkás egészen az éhhalálig valótlanul. A tárgyiasulás olyannyira a tárgy elvesztéseként jelenik meg, hogy a munkás meg van fosztva a legszükségesebb tárgyaktól, nemcsak az élethez szüksége­sektől, hanem a munkatárgyaktól is. Sőt maga a munka tárggyá válik, amelyet a munkás csak a legnagyobb erőfeszítéssel és a legszabálytalanabb megszakításokkal tud hatalmába keríteni. A tárgy elsajátítása olyannyira elidegenülésként jelenik meg, hogy minél több tárgyat termel a munkás, annál kevesebbel bírhat, s annál inkább termékének, a tőkének uralma alá kerül.