Szekernyés János (Kajántó, 1941. szeptember 27.) erdélyi magyar helytörténész, műkritikus, irodalom- és művelődéstörténész, újságíró, szerkesztő, felesége Kurkó Irén (1941).
Életútja
Középiskoláit Kolozsváron, az Ady Endre Középiskolában végezte (1959), majd a Babeş–Bolyai Egyetemen szerzett magyar nyelv- és irodalom szakos tanári oklevelet (1964). Egy évet Nagyiratoson tanított; 1965–68 között a temesvári Szabad Szónak volt a belső munkatársa, 1968–74 között az Előre bánsági területi tudósítója, kulturális rovatának vezetője, 1974–91 között A Hét bánsági szerkesztője, 1991–92-ben az Erdélyi Tudósító temesvári munkatársa. 1992–93-ban a temesvári Csiky Gergely Állami Magyar Színház irodalmi titkára, majd megbízott igazgatója; nyugdíjba vonulásáig (2004) az Agenda temesvári sajtótröszt újságíró munkatársa. 1992-től a Romániai Képzőművészek Szövetsége temesvári szervezetének, 2002-től a Romániai Képzőművészek Szövetsége temesvári fiókjának elnöke.
Munkássága
Első cikke az Igazságban jelent meg (1960); továbbiak a Korunk, Új Élet, Ifjúmunkás, Művelődés, Falvak Dolgozó Népe, Brassói Lapok, Szabad Szó, Vörös Lobogó, Temesvári Új Szó, Heti Új Szó, Irodalmi Jelen, Európai Utas, Szeged, stb. hasábjain. Rendszeresen foglalkozik a Bánság irodalomtörténeti, helytörténeti, művészeti vonatkozásaival; az Ezredvég című temesvári irodalmi és művészeti lap alapító főszerkesztője (1990–93/1998). Tucatnyi képzőművészeti katalógust szerkesztett s látott el előszóval.
A Romániai Magyar Irodalmi Lexikonnak kezdettől fogva temesvári munkatársa, bánsági szócikkei többségének szerzője. Módszeresen gyümölcsöztette alapos helytörténeti kutatásait: a temesvári Szabad Szóban már 1967-ben cikksorozatot közölt a régi Temesvárról; a Bartók-dolgozatok című tanulmánykötetben (Bukarest, 1981) Bartók bánsági kapcsolataihoz szolgált újabb adalékokkal, az Utunk Kodályhoz című kötetben (Bukarest, 1984) a zeneszerző bánsági kapcsolatait tárta fel. Helytörténeti kutatásai eredményeit összegezve szerkesztette a temesvári Rádió magyar nyelvű adásában éveken át a „Temesvári séták” címmel sugárzott műsort, a Heti Új Szóban pedig 1994-től kéthetenkénti rendszerességgel közöl írásokat a Bega-parti város múltjáról „Temesvár kövei” összefoglaló rovatcím alatt.
Több évtizedes helytörténeti kutatásainak eredményeit érlelte kötetekké a Temesvár kövei. Krétarajzok a Józsefvárosból (Temesvár, 1998); Bartók Béla és a Bánság (Temesvár, 2006). A temesvári Nyugati Egyetem kiadójánál, Alexandru Ruja egyetemi tanár szerkesztésében megjelent Dicţionar al scriitorilor din Banat című terjedelmes lexikon (Temesvár, 2005) magyar irodalomra vonatkozó szócikkeinek szerzője, koordinátora és szerkesztője.
Kötetei
Jecza Péter szobormetaforái (Bukarest, 1981. Kriterion Galéria) Temesvár kövei. Krétarajzok a Józsefvárosból (Temesvár, 1998) Temesvár reformátussága (Temesvár, 2000) A temesvári Millenniumi templom (Temesvár, 2001) Székely László (magyar–román–angol nyelvű album, Kolozsvár, 2002) Notre-Dame zárda és templom (Temesvár, 2002) Jecza Péter (Marosvásárhely, 2003) Maderspach (Jancsó Árpáddal, Temesvár, 2004) „Az igaz élet a legszebb imádság”. Szabolcskától – Szabolcskáról (Temesvár, 2005) A temesvári Szent György Székesegyház. Szent Gellért öröksége (Temesvár, 2005) A temesvár-erzsébetvárosi Jézus Szíve-templom (Temesvár, 2006) Bartók Béla és a Bánság (Tenesvár, 2006) Gallas Nándor (Marosvásárhely, 2007) A temesvár–józsefvárosi Mária születése plébániatemplom (Temesvár, 2008) A magyarság emlékjelei a Bánságban; Hang Art, Temesvár, 2013 Temesvár kövei. Préselt virágszirmok az Erzsébetvárosból; Művelődés, Kolozsvár, 2023 Temesvár kövei. Rézkarcok a Gyárvárosból; Művelődés, Kolozsvár, 2024
Gondozásában jelent meg Markovits Rodion Szibériai garnizon című regénye (Kolozsvár, 2007) és Páholyból című publicisztikai gyűjteménye (Bukarest, 1971), Károly Sándor két önéletrajzi regénye (Mosolygó esztendők – Kalandos évek. Bukarest, 1979) és Endre Károly Örök megújhodás című publicisztikai kötete (Bukarest, 1988) a Romániai Magyar Írók sorozatban; utószavával Negoiţă Lăptoiu Magda Ziman című művészmonográfiája (Temesvár, 2006).
Társasági tagság
Romániai Képzőművészeti Szövetség Temesvári Ormos Zsigmond Irodalmi Társaság Erdélyi Múzeum-Egyesület (EME)
Díjak, elismerések
A Királyhágómelléki református egyházkerület a Pro Ecclesia-díjjal jutalmazta, Temes Megye Önkormányzata Pro Cultura Timisiensis-díjjal tüntette ki, ezenkívül megkapta a temesvári római katolikus püspökség Szent Gellért-emlékérmét.
Források
Romániai magyar ki kicsoda : 1997. Nagyvárad, 1996. Szekernyés János szócikkét lásd 556. p.
További információk Jancsó Árpád: Egy százéves könyv folytatása. Heti Új Szó, 2000. november 2. Beke György: Bartók szülőföldjén. Barangolások Erdélyben. 4. kötet. Budapest, 2002 Kurkó Irén: Műkritikus a temesvári képzőművészek szövetségének élén. Szekernyés János új feladatok előtt. Nyugati Jelen 2002. március 23. Pataki Zoltán: Emlékalbumban megörökített életmű. Székely László Temesvárnak alkotott. Heti Új Szó 2002. október 22. Darvay Nagy Adrienne: Állandóban változékonyan. Marosvásárhely, 2003 A Szent György-székesegyház krónikája. Nyugati Jelen 2005. július 12. A legurbánusabb város – beszélgetés Szekernyés János temesvári íróval, művészettörténésszel. Európai Utas 2006/1. Márton Éva: Újabb adalékok a Bartók-életműhöz. Krónika 2006. május 2. Boér Jenő: Szekernyés Jánost kitüntették. Művelődés, 2007/4. Mészáros Ildikó: Budapest–Temesvár: képzőművészeti kapcsolatok gyorsvasútján. Beszélgetés Szekernyés Jánossal, a Romániai Képzőművészek Szövetsége temesvári szervezetének elnökével. Heti Új Szó, 2008. május 2. A hely tudósa. Emlékkönyv Szekernyés János nyolcvanadik születésnapjára; szerk. Bodó Barna, Borsi-Kálmán Béla, Szabó Zsolt; Művelődés, Kolozsvár, 2021
Kategória:1941-ben született személyek Kategória:Élő személyek Kategória:Magyar újságírók Kategória:Romániai magyar helytörténészek Kategória:Romániai magyar művészettörténészek Kategória:Magyar művelődéstörténészek Kategória:Színigazgatók Kategória:Kajántóiak Kategória:A kolozsvári református kollégium diákjai