A koreai alkoholos italok többféle eljárással készülnek, többségük erjesztett, de találhatóak égetett szeszek is. A leginkább használt alapanyag a rizs, de használnak árpát, kölest, búzát és cirokot is. Léteznek gyümölcsborok is, azonban más népek hagyományaival ellentétben itt általában nem a gyümölcsből erjesztik a bort, hanem a rizsbort ízesítik gyümölcsök, gyökerek (például ginzeng, gyömbér), gyógynövények vagy virágok (például krizantém, barackvirág, fenyővirág) hozzáadásával. Régen gyakoriak voltak a gyógyhatásúnak tulajdonított (mézes, fekete borsos, fokhagymás stb.) borok is. A legismertebb égetett szesz a , amelynek alkoholtartalma 20% körül mozog, míg a rizsboroké általában 6–8%. A sör csak a 20. században került be a koreai italkultúrába.
Az alkoholos italokhoz kapcsolódó szokásrendszerek Koreában nagyon fontos részei a társadalmi érintkezésnek, teljes etikettrendszer épült ki hozzá. Az alkoholos italok mellé számos, kifejezetten ivás közbeni elfogyasztásra szánt ételt kínálnak, melyek összefoglaló neve (안주).
Dél-Korea a világ egyik legnagyobb alkoholpiaca, 2011-ben a 11. helyet foglalta el. A Jinro márkájú szodzsu 2011-ben a világ legtöbbet eladott szeszesital-márkája volt.
Története
Az alkoholos italok minden kultúrában jelen vannak, az első koreai alkoholos italokat valószínűleg gabonafélékből készítették, feltehetően az első időkben megvárták, amíg a gabonaszemek maguktól erjedésnek indulnak, vagy vízbe áztatták őket.
A három királyság kora Az első feljegyzések a három királyság (Silla, és ; i. e. 1. század – i. sz. 7. század) korából származnak. A (동명왕편, „ király legendája”) már beszámol az alkoholfogyasztásról. A kogurjóiak nagy borfőzőA szócikkben a bor kifejezés, amennyiben külön nincs jelölve, rizsborra értendő. mesterek hírében álltak. Egy (인번) nevű i főzőmester (koreaiul 수 수보리, ) a gabonaerjesztés technikáját Japánba is átvitte. Bár a feljegyzések szerint többféle erjesztett italt is fogyasztottak, hogy pontosan mik voltak ezek és hogyan készültek, nem tudni. Az Egyesített Silla idejében (669–935) többféle gabonaital is népszerű volt, az arisztokrácia szívesen fogyasztotta a szűrt változatokat.
-dinasztia (918–1392) bélyegkép|200px|Makkolli, hagyományosan tálalva A -dinasztia korában tovább fejlődtek az erjesztési eljárások és megjelentek az égetett szeszesitalok is. A feljegyzések szerint a legelterjedtebb alapanyag a rizs volt, a hagyományos, illetve a ragacsos változat. A rizsből erjesztett italok közül a legegyszerűbb, és így a köznép által leginkább fogyasztott alkohol a volt. A gőzön főtt rizst vízzel és Aspergillus oryzae-gombakultúrával (누룩, nuruk) összekeverték és erjedni hagyták. Ezt a szűretlen, tejszínű, szénsavas alkoholos italt szívesen fogyasztották a földeken dolgozó parasztok, szomjoltó hatása miatt. Letisztult, kevésbé üledékes változata a (청주) vagy (약주), amely inkább a nemesség italának számított. Ebben az időszakban alakultak ki a többszörös erjesztési technikák is, amikor is a már megerjesztett főzethez újabb adag főtt rizst tettek az íz és az alkoholtartalom fokozása végett, és tovább erjesztették. Ekkor jelentek meg a különleges borváltozatok is, gyümölcsökkel és gyógynövényekkel fűszerezve a rizsbort. A borkészítést jórészt szerzetesek végezték, mivel a templomok akkoriban kocsmaként, vendéglőként is funkcionáltak. A király udvarban külön hivatal felügyelte az áldozati ünnepségeken használt borok készítését.
A t is ebből a korból eredeztetik. Ennek készítési eljárását a mongol származású kínai -dinasztiától lesték el az 1200-as években. Több néven is ismerték: , , és , utóbbi arab eredetére utal. A mellett kettős lepárlással magasabb alkoholtartalmú változatot is készítettek, aminek neve (감홍로), és ma is létezik még. A olyan népszerűségre tett szert a nemesség körében, hogy a túlzott fogyasztás miatt az udvar kénytelen volt luxuscikknek bélyegezni és betiltani.
Ebben a korszakban ismerkedett meg Korea a mongolok segítségével a kumisszal (마유주, ), illetve a szőlőből készített nyugati borokkal, amelyek Kínán keresztül jutottak el hozzájuk. A nemesség a kínai égetett szeszeket is szívesen fogyasztotta.
-dinasztia (1392–1897) bélyegkép|200px|Ivászat a -dinasztiában. (신윤복) festménye, 1800-as évek Hogy az alkohol mennyire népszerű volt és társadalmilag milyen fontos szerepet töltött be már ebben a korban is, jól mutatja az 1670 körül született (음식디미방), a „példamutató” háziasszonynak tartott andongi asszony receptes könyve, amelynek 146 receptjéből 54 alkoholos italé. A király által összeállíttatott gyógynövényes tanulmányoknak köszönhetően elterjedtek a gyógynövényes borok. Készítettek bort ginzeng, fenyőfélék tűlevelei, fenyőágak, fenyővirágpor, bambuszlevél felhasználásával is, összesen több mint 60 fajta gyógynövényes bort jegyeztek fel. Ezek némelyikéhez egyetlen növényt használtak fel, másokhoz több gyógynövényt kombináltak.
Népszerűek lettek a „virágborok” is, amelyeket virágszirmokkal (azálea, rózsa, szilvafa virága, pásztortáska, cseresznyefa virága, kamélia) ízesítettek. A virágokat vászonzsákba tették és borba áztatták. Felhasználtak gyümölcsöket és olajos magvakat is (tangerin, gránátalma, citrusfélék, vadalma, szőlő, fenyőmag, dió).
A konfucianizmusnak köszönhetően az italáldozat fontos része volt az ősök előtti tisztelgés (제사 ) rituáléjának, így minden háznál mindig volt (rizs)bor. A jómódú családok szezonális borokat is tartottak, ezek fajtája és mennyisége is mutatta a család társadalmi státusát. A bor igen fontos kelléke volt a vendéglátásnak, a jó házigazda sosem hagyta a vendéget ital nélkül.
A japán uralom korszaka (1910–1945) Amikor az 1876-os japán–koreai egyezményt aláírták, Korea kikötői megnyíltak a külföldi kereskedelem előtt, ekkor hoztak be először szakét és japán söröket. A japán uralom alatt vezették be az alkoholos italok adóját, ami a bevétel fontos forrását képezte. A házi főzést megtiltották, csak államilag felállított főzdékben készült alkoholos italokat lehetett vásárolni. Emiatt a házi készítés szinte teljesen feledésbe merült, a technikák nagy részével együtt, és a koreai rizsborok megsínylették a szaké tömeges importját. 1934-ben a japán Kirin és Sapporo cégek létrehozták az első sörfőzdéket a Koreai-félszigeten.
A modern Korea bélyegkép|200px| (박재서) kézműves főző mester Andong ja 1952-ben a gabonaféléket melaszra cserélték, a t 1962-től édesburgonyából kezdték el készíteni. 1965-ben a „tiszta” párlatot betiltották, ma már azonban újra forgalomban van. A szodzsut általában hígítják, ami az alkoholadó-törvény szerint azt jelenti, hogy az egyszeri lepárlású alkoholtartalom nem haladhatja meg a teljes alkoholtartalom 20%-át, a többi pedig folyamatos desztillációval készül. 1974 óta importált tápiókát is felhasználnak. 1971-ig a rizshiány miatt az alkoholokat tilos volt ebből az alapanyagól gyártani, más gabonaféléket voltak kénytelenek használni.
Az 1970-es években megkezdődött a nyugati típusú alkoholos italok (bor, sör, whisky, gin, vodka, brandy) nagyüzemű gyártása is. 1985-ben a dél-koreai kormány számos hagyományos rizsbort és égetett szeszt (például az andongi t, a t) védett termékké nyilvánított, 1994 óta pedig a Mezőgazdasági és Halászati Minisztérium a hagyományos italok tapasztalt kézműves készítőinek mesterségüket igazoló és elismerő okiratot adományoz, a tradíciók megőrzése érdekében.
Észak-Koreában is hasonló alkoholos italok kaphatóak, mint délen, azonban a lakosság nagy része nem engedheti meg magának a gyártott italokat, csak ünnepek alkalmával jutnak ilyenhez, és inkább otthon főznek szeszt, elérhető alapanyagokból, például kukoricából vagy makkból. Észak-Koreának saját sörmárkája is van Taedonggang (대동강), (룡성), illetve (락원) néven, valamint többféle t is gyártanak, azonban az itteni italok exportja nehézkes, egyrészt a kiépítetlen, rossz infrastruktúra, másrészt pedig a kereskedelmi tilalmak miatt.
Szokások és asztali etikett
bélyegkép|200px|Phodzsangmacsha bélyegkép|200px|Asztali etikett italtöltéskor Dél-Koreában a nyugaton szokásos bárok és éttermek mellett alkoholtípusra specializálódott helyiségek is léteznek, mint például a hagyományos koreai kocsma, a (민속주점), ahol jórészt t és t (a hoz hasonló ital, benne rizsszemekkel), a ben (소주집) pedig t szolgálnak fel. A (노래방), azaz a privát karaokeszoba és a (단란주점) is kínál alkoholos italokat, utóbbi férfiak által frekventált hely, ahol hoszteszlányok szórakoztatják a vendégeket a hoz hasonlóan privát karaokeszobákban. Népszerűek még az utcai bódék is (포장마차, ), ahol éjjel-nappal lehet az utcai ételek mellé alkoholt kérni. A koreaiak soha nem isznak alkoholt kísérő ételek () nélkül, amihez külön terítési szokások tartoznak (주안상, ).
A koreaiaknál az ivás a szocializálódás részét képezi, az egy munkahelyen dolgozók legalább havonta egyszer elmennek együtt inni (회식, ). Az ivást a koreaiak arra használják fel, hogy jobban megismerjék a munkatársakat, vagy az üzleti partnert, ilyenkor a hangulat is közvetlenebb. Az ilyen közös ivásokat (오차) néven emlegetik, aminek jelentése „öt kör”. Az első kör (일차, ) vacsorával kezdődik, amihez t isznak. A második körben (이차, ) más vendéglátóhelyen társaságában sört vagy whiskyt fogyasztanak, a harmadik körben megint más helyen sört vagy t, a negyedik körben ba mennek, ahol újabb italok és fogyasztása kötelező, az ötödik kör pedig valamilyen táncos szórakozóhely.
Az alkoholfogyasztásnál is fontos szerepet játszik a tiszteleti rendszer, ami életkorra és a munkahelyen betöltött pozícióra vonatkozik. Az ivás, illetve vacsora során az előkelő hely (a tűzhely közelében, vagy fal mellett rálátással a bejáratra) a legidősebb illetve legmagasabb pozíciójú személyt illeti meg. A pozíció mindig nagyobb tiszteleti fokozatú, mint az életkor. Koreában az első pohár alkoholt visszautasítani illetlenség, és akár durva sértésnek is hathat, ami tönkreteheti az est hangulatát, ezért akkor is illik elfogadni, ha valaki egyébként nem iszik alkoholt. A szokások szerint a kis poharakba töltött alkoholt egyszerre, egy hörpintéssel kell elfogyasztani, és senkinek nem lehet üres a pohara, mindig újratöltik és mindenki másnak tölt, magának sohasem. Ha valakinek italt töltenek, a poharat két kézzel kell tartani, vagy ha egy kézzel, akkor a másik kéznek a könyöknél kell elhelyezkednie. Ennek a szokásnak valószínűleg az az oka, hogy régen hosszú, széles ujjú köpenyt viseltek, ami máskülönben belelógott volna az ételbe illetve italba. Idősebbek poharába tölteni is két kézzel illik, csak a szeniorok engedhetik meg maguknak, hogy egy kézzel töltsenek. A fiatalabbak, illetve rangban alacsonyabbak az idősebbektől, illetve rangban magasabbaktól kissé elfordulva hörpintik fel az italt. Régebben a poharat egymással is megosztották a tisztelet és a barátság jeléül, manapság azonban már nem divatos, főképp egészségügyi okokból. A nőknek a modern Koreában már nem illik italt tölteni másoknak, bár baráti társaságban megengedett.
Típusok
bélyegkép|200px|대포 () márkájú Az erjesztett italoknak két fő típusa van Koreában, a (약주) vagy (청주) és a (탁주) vagy ismertebb nevén (막걸리). A és a ''' ugyanolyan eljárással készül, a t azonban megszűrik.
Az égetett szeszek legismertebb képviselője a , amit desztillálásával készítenek.
A rizsborokat gyógynövényekkel kombinálva t (약용주), gyümölcsökkel kombinálva t (과일주), virágokkal kombinálva viráglikőröket (가향주, ) készítenek.
A (약주) vagy (청주) készítésekor gőzön főtt, lehűtött rizshez Aspergillus oryzae-kultúrát tesznek és vízzel összekeverik, majd 10–20 napon keresztül 20–25 °C-os hőmérsékleten erjesztik. Az edénybe bambuszból font szűrőt (용수, ) helyeznek, és ebben gyűjtik össze a tiszta italt. Készülhet árpából és búzából is.