Julius Wiesner (Tschechen, 1838. január 20. – Bécs, 1916. október 9.) osztrák botanikus.
Élete
A bécsi tudományegyetem fizikai és fiziológiai intézetében és a műegyetem kémiai műtermében szakjának, a fiziológiai növénytannak irányt szabva, 1861-ben a műegyetemen magán- és 1868-ban nyilvános tanár lett. 1870-ben a mariabrunni erdészeti akadémiára ment át, de már 1873-ban a bécsi tudományegyetemen a növényanatómia és fiziológia tanszékét rendes minőségben foglalta el; de a műegyetemen az áruismeretből 1880-ig adott elő. 1898-99-ben a bécsi egyetem rektora volt. Kutatóúton járt többek között Egyiptomban, Indiában, Javán, Szumátrán, az Északi-sarkon és Észak-Amerikában.
Fő munkássága a kísérletes növényfiziológia, kivált a fény növényélettani hatásainak földerítését célozza. A kereskedelmi árucikkek valódiságának kimutatásában megkapó eredményeket ért el.
Emlékezete
Bécs 22. kerületében (Donaustadt) 1953-ban utcát neveztek el róla.
Főbb munkái
Einleitung in die technische Mikroskopie (Bécs, 1867) Die technisch verwendeten Gummiarten, Harze und Balsame (Erlangen, 1869) Mikroskopische Untersuchungen (Stuttgart, 1872) Die Rohstoffe des Pflanzenreichs (Lipcse, 1873) Die Entstehung des Chlorophylls in der Pflanze (Bécs, 1877) Die heliotropischen Erscheinungen im Pflanzenreich (2 rész, uo. 1879-80) Das Bewegungsvermögen der Pflanzen (uo. 1881) Elemente der wissenschaftlichen Botanik (3. kiad., uo. 1891) Die mikroskopische Untersuchung des Papiers (uo. 1887) Organisation der vegetabilischen Zellwand (1886) Ombrophile und ombrophobe Pflanzen (Sitzungsb. d. Ak., Bécs, 1893)
Jegyzetek
Források
Österreich Lexikon
Kategória:Osztrák botanikusok Kategória:1838-ban született személyek Kategória:1916-ban elhunyt személyek Kategória:Osztrák rektorok