A Koszmosz–391 (DS-P1-I) (GRAU jel: 11F620) (oroszul: Космос 391) a szovjet Koszmosz műhold-sorozat tagja. Technikai műhold, radarállomások etalonja.
Küldetés 1966-tól 1977-ig a radarállomások (felderítés, követés, pályaelemek meghatározása) beállítására használták. Polgári (űrhajózási, csillagászati) és katonai (légvédelmi – szárazföldi, tengeri) radarállomások (eszközök) mérési etalonjaként szolgált.
Jellemzői Dnyipropetrovszk (ukránul: Дніпропетровськ), orosz nevén Dnyepropetrovszk (oroszul: Днепропетровск), Ukrajnában OKB–586 a Déli Gépgyár (Juzsmas) volt a központja több Koszmosz műhold összeszerelésének. Üzemeltetője a moszkvai honvédelmi minisztérium (Министерство обороны).
1971. január 14-én a Pleszeck űrrepülőtérről Koszmosz–2M (63SZ1M) segítségével indították Föld körüli pályára. Az orbitális egység pályája 95,4 perces, 71 fokos hajlásszögű, az elliptikus pálya perigeuma 277 kilométer, apogeuma 828 kilométer volt. Hasznos tömege 400 kilogramm. A sorozat felépítését, szerkezetét, alapvető fedélzeti rendszereit tekintve egységesített, szabványosított tudományos-kutató űreszköz. Formája henger, átmérője 1,2 méter, hossza 1,8 méter. Áramforrása kémiai, illetve a felületét burkoló napelemek energiahasznosításának kombinációja (akkumulátor, napelemes energiaellátás – földárnyékban puffer-akkumulátorokkal).
A Koszmosz–362 űreszköz programját folytatta, 1971-ben az első etalon, technikai műhold.
1971. április 1-jén belépett a légkörbe és megsemmisült.
Források
További információk
Elődje:Koszmosz–390Koszmosz-program 1971Utódja:Koszmosz–392
Koszmosz 0391 Kategória:1971 az űrkutatásban