Menyhay Imre pszichoanalitikus gazdaságpszichológiájának célja a gazdaságpszichológia és a gazdaságszociológia interdiszciplináris szemléletének revíziója, amelyben a nevelés – a szocializáció – az etikai emberré válás játszik kulcsszerepet. A pszichoanalitikus gazdaságpszichológia a psziché és a gazdálkodás összefüggésein keresztül vizsgálja az emberi biológiai organizáció etikai emberré válásának mértékét és további fejlődési lehetőségeit, amelynek fókuszában a személyiség erkölcsi emelkedettsége áll.

A pszichoanalitikus gazdaságpszichológia arra a kérdésre igyekszik választ adni, hogy a gazdaság hogyan befolyásolja a személyiséget, és gazdaság által befolyásolt személyiség hogyan hat vissza a gazdaságra. Ennek a szemléletnek az elsődleges célja nem a direkte profitmaximalizálás lehetőségének keresése a psziché sajátosságainak ismeretében, – nem az emberrel való manipuláció – hanem a személyiségképzés, amely indirekt módon, a személyiség minőségén keresztül hat a gazdálkodás eredményességére. A személyiség minőségét viszont a gazdálkodás alapelvei – a kultúra és ezen belül a gazdálkodásetika – valamint a gazdálkodásban átélt praxis – a társadalmi és gazdasági rendtől függő vezetési és nevelési stílus – lényegesen befolyásolják.Menyhay, Emmerich.: Führung, Erziehung, Neurose. Velag für medizinische Wissenschaften Wilhelm Maudrich, Wien – München – Bern 1985.

Menyhay Imre kutatási motivációi Menyhay Imre pszichoanalitikus gazdaságpszichológia kutatásainak motivációit a következő pontokban lehet összegezni: 1) George Katona és Pierre Louis Reynaudhttps://www.amazon.co.uk/Books/s?ie=UTF8&field-author=P.%20L.%20Reynaud&page=1&rh=n%3A266239%2Cp_27%3AP.%20L.%20Reynaud hangsúlyozták a teóriaképzés fontosságát. 2) Különösen Reynaud kritizálta a gazdaságpszichológia áruház-karakterét, értve alatta a gazdaságpszichológia témákra szakadását. 3) Az empirikus (a megfigyeléseken és statisztikai módszereken alapuló) gazdaságpszichológia és a laboratóriumi ún. kísérleti pszichológia, bár értékes eredményeket képes felmutatni a pillanatnyi profitszerzési lehetőségek állapotáról, de ezek a felmérések egy egységes gazdaságpszichológiai teóriaképzés szempontjából jelentéktelenek.

Az empirikus és laboratóriumi kísérleti pszichológia helyértéke és a teóriaképzés A struktúra, a szisztéma és a társadalmi és gazdasági cél-összeférhetőség Szerinte empirikus tapasztalatok és megfigyelések eredményei azért nem alkalmasak egy egységes gazdaságpszichológiai teória képzésére, mert ezek nem képeznek egy összefogó struktúrát, nem egy átlátható szisztéma részei és nem összegezhetők. Például a piackutatás eredményeit nem lehet általánosítani. A piaci kereslet egy bizonyos áru iránt a helytől, az időtől, a helybéli lakosság anyagi helyzetétől és egyéb körülményektől függ, ezért a kutatások egymástól erősen eltérő eredményekhez is vezethetnek, nem összegezhetők és nem általánosíthatók, a teóriaképzés szempontjából jelentéktelenek. Ez nem azt jelenti, hogy ezek a kutatások értéktelenek lennének, és hogy nincs szükség rájuk. Ellenkezőleg! Nézzük meg ezt közelebbről.

Behatárolt érvényességű piaci tájékozódás fontos szerepet játszik a gazdaság tervezhetősége és a lehetséges profit mértékének felmérése szempontjából, de se a teóriaképzéshez, se a gazdálkodás minőségének emeléséhez – a gazdálkodók személyiségének és etikai beállítódásának változásosához – aligha járul hozzá, mert nem ez célja. Ezzel szemben a pszichoanalitikus gazdaságpszichológia a gazdálkodás eredményességét elsősorban nem közvetlenül a profitszerzésen keresztül kívánja szolgálni, hanem a személyiség fejlesztésén keresztül, amely egy nemesebb gazdálkodásetikával serkenti a gazdasági folyamatokat, úgy, hogy a társadalmi és gazdasági cél-összeférhetőség drasztikusan nem sérüljön és közben a gazdaságpszichológia teóriájának a körvonali kirajzolódhassanak. Talcott Parsons a társadalmi és gazdasági cél-összeférhetőség fontosságát a következőképpen fejezi ki: „Ha egy normatív (társadalmi, gazdasági) szisztéma konzisztens akar lenni, akkor azon felül, hogy tagjai bár meglehetősen tág határokon belül különböző célokat tűznek ki maguk elé, ezeknek a céloknak a megvalósítása során nem léphetnek fel olyan viselkedési minták, amelyek egymás létjogosultságát kizárják. Egy normaszisztéma, amely egy interakció stabilitását hathatósan kívánja szolgálni, kénytelen a szisztémán belül egymásra ható szisztémaelemek által követendő célokat is meghatározni, legalábbis annyiban, hogy a célok összeegyeztethetősége ne legyen kizárt.”Menyhay, Emmerich (Imre): Pädagogische Innovation im Lichte der allgemeinen Theorie des Handelns von Talcott Parsons. In: Menyhay, Emmerich (Imre): (16. Band der wissenschaftlichen Reihe) Kreativ-innovatives Denken und pädagogische Einsichten. (149–158.) Sammelband. Heraugegeber: Walter Schöller, Universität Klagenfurt. Frankfurt am Main – Bern – New York – Paris 1990.Parsons, Talcott: Einige Grundzüge der allgemeinen Theorie des Handelns. In: Moderne Amerikanische Soziologie. Hrsg. Hartmann, Heinz. Ferdinand Enke Verlag, Stuttgart 1967. (153–172.) 157. o. A társadalmi és gazdasági cél-összeférhetőség szabálya arra enged következtetni, hogy a korlátlan kapitalizmus, az egyéni érdekektől vezérelt piaci mechanizmusok állítólag önszabályzó ereje nem képes a társadalmi és gazdasági cél-összeférhetőséget állami korlátozás nélkül biztosítani.

Szerinte egy egységes teóriaképzéshez – akármilyen tudományágban – a vizsgálandó diszciplína struktúrájának (szerkezetének) és szisztémájának (működésének stabilitása) szükséges. A gazdaságnak van struktúrája: a gazdálkodó szektorok, a vállalatok, a vállalatok szervezeti felépítése nem kerülhető meg. A szisztéma körvonalai is felismerhetők: a gazdálkodás nem átmeneti jelenség. Amióta az ember megjelent a földön, azóta gazdálkodik. A gazdálkodás szisztémájának alapelvei is megfoghatók: a gazdasági racionalizmus, a gazdasági maximalizáció és ezzel szorosan egybefonódva az egyéni érdek szolgálata, a profitra törekvés és a birtoklási vágy. Ezek hátterében húzódik meg a szükséglet-kielégítési szándék. Freud munkássága alapján, tudjuk, hogy a pszichének is van struktúrája: 1) a hajtóerők, a kozmológiai állandó megnyilvánulása az élőlényekben az életre törés és életfenntartás érdekében, amit Freud – mivel mibenlétét nem tudta meghatározni – Es-nek, magyarul Ez-nek vagy Az-nak nevezett. Kosztolányi Dezső a harmincas években fordította magyarra Freud 1923-ban megjelent munkáját Das Ich und das Es' címmel és az Es-t „ősvalami”-nek fordította (Az Én és az Ősvalami) 2) Az Es-ből fejlődött ki az Én (Ego), amelynek az Es-ből való kiválását a környezet veszélyei és kihívásai provokáltak ki. 3) A Felettes Én (a Super-ego) az Én nem tudatos része, amelyben a kondicionált szociokulturális értékek a megengedett és tiltott viselkedések szigorú jelzőiként funkcionálnak, olyannyira, hogy a homo sapienssel veleszületett humánumot is képes háttérbe szorítani.

A pszichének van szisztémája is. Az Én kifejlődése az Es-ből minden embernél ugyanazon törvényszerűség alapján megy végbe. Az individuális (ontogenetikus) Én-fejlődést az evolúciós (filogenetikus) fejlődés előzi meg, amely az Én-kiteljesedéséhez szükséges agystruktúrákat létre hozta. Minden ember Én-erejét – karakterének legfontosabb ismertetőjegyét – a genetikus hajlamok mellett a vezetési és nevelési stílusok határozzák meg. Az ember szociális lény, pszichéje a differenciálódásra és integrációra van utalva. Minden embert ugyanazon hajtóerők mozgatnak. Freud a szexualitást, az éhséget tartotta a legfontosabbaknak, amelyet a halál – az elmúlás felé sodródás ereje – egészít ki és tart egyensúlyban. A szexualitás gondoskodik a faj, az éhség pedig az egyed fenntartásáról, és mind kettőben az agresszió – a rámenősség – a birtoklás, illetve a bekebelezés a cél. Mindkettőben az egoizmus, egy-egy elemi erővel ható szükséglet örömteli kielégítése fedezhető fel. A halál – az elmúlás – az evolúció motorja, amelyben a három alapvető általánosítható hajtóerő játszik szerepet: Az elmúlás is agresszív, nem kérdez, hogy akarod-e vagy sem. Leigáz, totálisan birtokába ejt, hogy helyet teremtsen egy újabb létezési kísérletnek, amely a már az elért evolúciós szint génstruktúrájára épül fel abban a reményben, hogy a rá következő génstruktúra egy fejlettebb élőlény felépítésére képes, amely közelebb áll a tökéletességhez, mint az előző. Ilyen értelemben beszélünk a gének egoizmusáról. A freudi hajtóerők mögött meghúzódó agresszió, egoizmus és a birtoklás komplexumát aeb-komplexumnak nevezi.

Kísérleti és empirikus gazdaságpszichológia jelentősége Garai László fogalmazása szerint a gazdaságpszichológia „pszichikus jelenségeknek a tudománya, amelyek nem egyszerűen kísérnek gazdasági folyamatokat, hanem – rontó vagy javító – hatótényezőként részt is vesznek bennük. A gazdaság történéseinek felismerése vagy fel nem ismerése, derűlátó vagy borúlátó értelmezése, bizalom kölcsönzése vagy megvonása, pszichológiai teljesítmény, amelyből olyan gazdasági magatartás fakadhat, mely viszont már a reálgazdaságnak lehet kárára vagy hasznára.”Garai László: Identitásgazdaságtan – Gazdaságpszichológia másképpen. Budapest: Tas Kft, 2003. 10. old. Az érzelmek oldaláról megközelítve a gazdaságpszichológiát az érdekli, hogy az érzelmek hogyan befolyásolják a gazdaságot és a gazdaság hogyan az érzelmeket. Itt olyan pszichikus folyamatokról és állapotokról van szó, mint elismerés, szimpátia, antipátia, szociális vonzalom, szeretet, szerelem, harag, bosszú, öröm és bánat, stb., amelyek nem mérhető irracionális jelenségek. Érzelmekkel nem lehet úgy gazdálkodni, mint a vállalati álló vagy forgó eszközökkel, de jelenlétüket az érzelmek következményei jelzik.

Az érzelmek begyűrűzése – felerősödése – képes egy vállalat vagy egy népgazdaság tevékenységét megbénítani, de képes teljesítménynövelésre is. Az érzelmek hatását a gazdasági folyamatokra mi sem jellemzi jobban, mint az, hogy válságok idején a recesszió legsúlyosabb szakaszát pszichikus mélypontnak nevezzük. Az empirikus és kísérleti gazdaságpszichológia problémája a teóriaképzéssel kapcsolatban az, hogy ezeket a pszichológiai irányzatokat nem az érzelmek és a gazdálkodás kölcsönhatásai érdeklik.

Induljunk ki abból, hogy kísérleti pszichológiának (és szociológiának is) két fajtáját ismerjük. Az egyik a viselkedés megfigyelése előre megtervezett körülmények között, a másik pedig a laboratóriumi kísérletezés. A laboratóriumokban technikai berendezésekkel „csupán” ingerek által kiváltott idegreakciókat lehet mérni, de a pszichikus állapotokat és folyamatokat már nem. Ebből a szempontból a laboratóriumi kísérletezés – úgy, mint ahogy ezt Münsterberg alkalmazta – nem nevezhető pszichológiának, mert ezekben az esetekben technikai berendezésekkel ingerekre való reakciókat mérik.http://legacy.earlham.edu/~dominel/personalbiography.htm A kutatásnak ezt a fajtáját fiziológiának nevezzük. Ez nem jelenti azt, hogy a gazdaságpszichológia vagy éppen a pszichoanalitikus gazdaságpszichológia nem használja a fiziológia eredményeit gazdaságpszichológiai jelenségek alátámasztására vagy cáfolására. A gazdaságpszichológia egy interdiszciplináris tudomány, amelyben a fiziológián kívül minden más olyan tudományos diszciplínának helye van, amely a gazdaságpszichológia megbízhatóságát növelni képes. A pszichoanalitikus gazdaságpszichológia értékeli és erősen fel is használja a kísérleti és empirikus kutatások eredményeit, de tartózkodik attól, hogy ezeket pszichológiának nevezze, mert nem az.