A magyarok Közép-Európában, a Kárpát-medencében élő nép. A magyar anyanyelvűek száma a világon maximum 14 millió, ebből kb. 9 millióan élnek Magyarországon, kb. 1,8 millióan a Kárpát-medence egyéb részein, míg a maradék szerte a világban. A magyarok voltak a Magyar Királyság államalkotó és legnagyobb létszámú népe. A királyság felosztása (trianoni békeszerződés, 1920) óta a magyarok egy része nemzeti kisebbséggé vált a Magyarországgal szomszédos országokban.
A tatárjárás alatt a lakosság kb. 40-50%-a halt meg,Katona Tamás (szerk.): A tatárjárás emlékezete, Európa Könyvkiadó (Magyar Helikon osztály), Budapest, 1981, 26. o., míg a török háborúk alatt a magyarlakta központi országrész pusztult el. A magyarok helyére többnyire mások jöttek, illetve telepítettek le. A magyar populáció és nyelv megmenekült az eltűnéstől, ugyanakkor az embertanilag magyarnak nevezett eredeti népcsoport jelentősen átalakult.
A magyar nép elnevezései A nép magát a magyar névvel jelöli. Az ószláv források ugorok vagy ogurok (ugri), a bizánci és korai latin forrásokn uniguri, Ungri néven említették őket (az onogurok után). A középkorban a magyarok latin elnevezése Hungarus, Magyarország neve pedig Hungaria.
A magyarok mai elnevezése más nyelveken: angol: Hungarian, baskír: венгрҙар, мадьярҙар (mad'yar) bolgár: унгар (ungar), cseh: maďar, uher, csuvas: хункăр (hunkăr), észt: ungari, finn: unkarilainen, francia: Hongrois, görög: Ούγγρος (ungrosz), héber: הונגרי (hungari), holland: Hongaar, horvát: Mađar, japán: ハンガリー人 (hangarídzsin), kazak és kirgiz: мажар, majar (mazsar), kínai: 匈牙利人 (hsziung-ja-li-zsen), lengyel: Węgier, lett: ungāri, litván: vengras, német: Ungar, norvég és dán: Ungarer, olasz: ungaro, spanyol és portugál: húngaro, magiar, román: ungur, maghiar, orosz: венгр, мадьяр (vengr, magyar), perzsa és arab: مجر (madzsar), svéd: ungrare, szerb: Мађар, szlovák: maďar, uhor, szlovén: madžar, tádzsik: маҷор, maçor (madzsor), török, azeri, tatár, krími tatár: macar, tatár: маҗар (madzsar), türkmén: majar (madzsar), ukrán: угорець (uhorec), üzbég: mojar (mozsar).
bélyegkép|balra|180px|Romantikus és idealisztikus illusztráció az 1900 körül megjelent Az Osztrák–Magyar Monarchia írásban és képben című műben
A „magyar” név
A magyar nyelv eredete, a magyar népnév nyelvi eredete és a magyar nép genetikai összetétele külön-külön vizsgálandó. A magyar népnév eredetére egyáltalán nincs elfogadott többségi álláspont. Vannak akik két finnugor köznév összetételéből magyarázzák, mások két, nem feltétlenül finnugor népnév összetételéből. Ismét mások idegen szó átvételének tartják. Mindez független attól, hogy a magyar nyelvet a finnugor nyelvek közé sorolják-e vagy sem.
A magyar név legkorábban a 9. századi arab krónikákban fordul elő („madzsar” alakban). Középkori krónikáink szerint a hét honfoglaló törzs (a „hetumoger”) közül a vezető törzs, amelyhez Árpád fejedelem is tartozott, a megyer törzs volt. Ez a törzsnév lehetett a magyar népnév egyik alakja, de vannak ezzel ellentétes álláspontok is.
Az ugor, onogur, hungarus nevek A legtöbb nép az ugor vagy onogur nevek valamelyikéből származó névvel jelöli a magyarokat. Mindkét név eredete az ogur népnév lehet, amely valószínűleg a Hun Birodalom felbomlása után uralkodó kelet-európai törzsszövetség tagjait jelentette – róluk azonban semmi közelebbit nem tudunk. Talán az ogur szövetség tíz törzse alakíthatta meg a 6. században az onogur törzsszövetséget, az on jelentése ugyanis a török nyelvekben „tíz”. Az on-ogur („tíz ogur” vagy „tíz törzs”) törzsszövetséget valószínűleg a bolgár-törökök és a magyarok közösen hozták létre, ugyanis mindkét népet így nevezték a források. Később azután a név unugor alakjából kialakuló Ungarus, Ungar, Venger formái már csak a magyarokat jelentették. A középkorban a latin ungarus, Ungaria a hungarus, Hungaria alakká változott a nyugati frank, azaz francia írásbeliségben, amelyik természetes módon tett egy néma h-t a magánhangzóval kezdődő népnév elejére. Ezt a latin formát vette át azután a normann, azaz francia vezetésű Anglia angol nyelve. A magyarok a nyugatiak által használt névben nem láttak újdonságot, mivel a pusztai népek közt elterjedt hagyomány volt a hun származás. A magyarok nevét a benne szereplő g betű is minden nyelven megkülönbözteti a hunokétól. A hunok neve: unni, hunni, hunnen, huns, hunnerne, gunni, birodalmuk latin neve pedig Hunnia vagy HunorumPaulus Orosius könyve latin nyelven volt. Magyarország neve: Ungria, Hungary, Ungarn, Ungaria, Hungría, Vengrija. Egyesek összetételként 'hun-gar' tagokra bontják, így a mongol 'gar'=jurta, ház, haza szóval párhuzamosítvahttps://en.wikipedia.org/wiki/Yurt), ez esetben hun-haza lenne az eredmény – mongol nyelven, ami se nem hun, se nem magyar.
Anonymus leírásai szerint a magyarok neve a nyugat-európai nyelvekben Ung várából származik, ahol a magyar honfoglaláskor az első erődítmény alakult.(→Gesta Hungarorum)
Az onogurok és a szűkebb értelemben vett, ugor nyelvű magyarok esetében nemcsak egymásutániságról van szó Etelközben, hanem térbeli közeledésről, a két nép vérszerződés utáni egységéről, aminek emlékét őrizte meg Hunor és Magor legendája. Hunor alakjában valószínűleg az onogurok megszemélyesítését kell látnunk és nem a hunokét. A mondában szereplő Dula alán fejedelem is valószínűleg az onogur uralkodó dinasztia, Kuvrat dinasztiája, a Dulo-klán emlékét őrzi.
A hun-magyar azonosság elméletét az is táplálhatta, hogy már Iordanes 6. századi gót történetíró összevonta a hunok és az onogurok nevét Hungarus alakban, történetileg ez a két nép 5. és 6. századi keveredésének felelhet meg. A bolgár név Németh Gyula által feltételezett jelentése ('keverék')Németh Gyula: A honfoglaló magyarság kialakulása. Budapest 1930. is erre utalhat. A 16. századból ránk maradt, de 7-8. századi hagyományt örökítő ún. Óbolgár Királylista ezen nemzetség eredetét Irnikig és apjáig, Avitoholig, a feltételezhető Attiláig vezeti vissza.
Anonymus leírása szerint Árpád Attila örökében vonult be a Kárpát-medencébe és Óbudára, a hajdani Etzelburgba, 'Attila városába'. Ennél az információnál nagyobb hitelessége van annak a 11. századi adatnak, ami szerint Salamon király korában 'Attila kardját' adományozta a magyar uralkodó a németeknek, mintha élt volna bennük egyfajta hun uralkodóhoz kötődő identitás. Ibn Fadlán arab utazó feljegyezte egy 10. századi Almis nevű volgai bolgár uralkodó nevét; ha az ugor eredetű magyarok és vezetőjük, az övével azonos nevű Álmos, innen, a középkorban Magna Hungariának nevezett területről származtak el, úgy a bolgár uralkodók Attilához kapcsolódó hagyománya a Középső-Volga vidékén hagyományozódott át a későbbi Árpád-házra és a volgai bolgárok egyik törzsére, az eszkilekre, akikben egyesek a korai székely népet látják.
Egyéb elképzelések A magyar őstörténettel kapcsolatban számos vitás kérdés van. Egyes kutatók és források a magyarokat a hunokra vezetik vissza.
A magyar népesség vázlatos története
A honfoglalásig
bélyegkép|A magyarok nyelvészek által feltételezett vándorlása a legközelebbi nyelvrokonoktól való elválásuktól a honfoglalásig
Az ókorban a legelfogadottabb elmélet szerint magyarok ősei Európa keleti szélén, a Káma folyó mellett éltek, de mivel állattenyésztéssel foglalkoztak, valószínű, hogy nyáron északabbra vonultak, fel egészen a Káma forrásvidékéig, télen pedig levonulhattak egész odáig, ahol a Volga a Kaszpi-tengerbe ömlik. Ez az időszakos vándorlás is magyarázhatja a magyar nyelv kettősségét: az északi ugor és déli türk elemek jelenlétét. A mondák szerint a magyar nép ősei Hunor és Magor voltak. Kézai Simon krónikájában Hunor és Magor a Maiótisz (Azovi-tenger) félszigetére (Krím) költöztek. A magyarok ősei is részt vehettek a Hun Birodalom, majd az Avar Birodalom életében.
bélyegkép|balra|200px|Ilyen összetett íjakkal tartották rettegésben Európát a magyarok A 6. század közepén a kitörő Krakatau tűzhányó 3 évig katasztrofális hatással volt az éghajlatra, és Európa északi és keleti részén, illetve Közép-Ázsiában hatalmas, északról délre, és keletről nyugatra irányuló népvándorlást indított meg. („A Nap elsötétedett és tizennyolc hónapon át sötétség uralta a Földet” – írta Epheszoszi János az 535. év eseményeiről.David Keys: Katasztrófa – Hogyan változtatta meg egyetlen természeti csapás a világtörténelmet? )
Valószínű, hogy az elpusztult legelők miatt voltak kénytelenek a magyarok is délre húzódni, olyan területekre, amelyeket az időszakos vándorlásaik során már egyébként ismertek. Az új szállásterületre, amely valószínűleg a Don alsó folyásától a Fekete-tenger (Maiótisz) mocsaras partvidékéig terjedt, Levédia néven hivatkoznak a történészek. Az átköltözéshez szervezeti keretre volt szükség. Talán már ekkor megszületett a hét vezér szövetsége, a vérszerződés.
Levédiában körülbelül 300 évig élhettek a magyarok, újabb népekkel kerültek kapcsolatba. A kazárok fennhatósága alatt, majd a feltehetően bolgártörök szövetségben alapított Onogur Birodalom időszakában megerősödött a türk hatás. Ezenkívül keveredtek az ókori szkítáktól származó szomszédos keresztény alánokkal. A kettős honfoglalás elmélete szerint a magyarok első nagy csoportja ebben az időszakban (670 körül) vándorolhatott be a Kárpát-medencébe.
Valamikor a 9. század elején újabb népmozgás indult meg keletről, és e mozgás élét képező besenyők elől újból fel kellett kerekedni és nyugat felé vonulni. Az új szállásterület az Etelköz volt, ahol őseink kb. 80 évet időztek. Mivel a besenyő nyomás nem hagyott alább, 895-ben elkezdődött a bevonulás a Kárpát-medencébe, a Kárpátok hágóin át, több irányból. Feltételezések szerint ekkor a székelyek már a Kárpát-medencében voltak, és ők fogadták a bevonuló Árpád fejedelmet. A monda szerint Álmos fejedelem anyja álmában látta meg az új hazát (Emese álma, turul monda). A honfoglalás Álmos fejedelem idejében kezdődött, de Árpád fejedelem fejezte be sikeresen.
A honfoglalástól 1526-ig
bélyegkép|300px|A magyarok számának változása a honfoglalás és 1980 között
A honfoglalók számát általában 400 000 körülire becsülik, beleértve az Etelközben csatlakozó kabarokat is. A honfoglaló magyarok és a velük szövetséges törzsek szabad jogállású rétegéből fejlődött ki a későbbi magyar nemesség (latinul natio Hungarica).
A Kárpát-medencében talált őslakosok sem lehettek sokkal többen, mint a honfoglalók. A területen legnagyobb számban valószínűleg avarok és szlávok laktak. (A kettős honfoglalás elmélete szerint az avarok egy része, az úgynevezett késő avarok vagy „griffes-indás nép” valójában 670 körül érkezett magyarajkú székelyek voltak.) Elképzelhető hogy ezen kívül még más népek is éltek az országban, a Dunántúlon esetleg a rómaiaktól származó latin nyelvű (olaszi) városi lakosság, a Tisza vidékén pedig germán nyelvű gepidák. A 10. századból jóformán semmilyen írásbeli forrás nem maradt, ezért a magyarok közé beolvadó népekről szinte semmilyen ismerettel nem rendelkezünk. Az egyetlen támpont a magyar nyelv, jövevényszavaink, földrajzi neveink és helységneveink. Nyelvünkben a legfőbb idegen nyelvi hatást ekkoriban a türk és alán (indoiráni) szavak mellett a szláv jövevényszavak jelentik. Helységneveink főleg magyar és szláv eredetűek, egyéb földrajzi neveink között pedig egyaránt találunk magyar, szláv és latin eredetűeket (szláv eredetű például a Balaton, Börzsöny, Nógrád, latin eredetű a Duna, Dráva, Szerémség).
bélyegkép|jobbra|300px|Két magyar nemes, Allain Manesson Mallet színezett metszetén
A magyarok kalandozó hadjáratok sorozatát folytatták egész Európában. A sikereknek csak az augsburgi vereség vetett véget 955-ben. A magyarok kárpát-medencei uralmát végül a kor legfőbb uralkodói, a pápa, a német-római császár és a bizánci császár is elismerték. István szoros szövetséget kötött az első kettővel és nyugati típusú keresztény királyságot alapított. Az országba ettől kezdve sok nyugat-európai nemes és városlakó is költözött, akik összekeveredtek a magyarokkal.