Utasi Mária (Vörösmart, 1943. november 11. – Újvidék, 1985. február 20.) jugoszláviai magyar költő. Utasi Csaba (1941-2010) irodalomtörténész húga.
Életpályája Szabadkán tanítóképzőt végzett. Egyetemi tanulmányait az Újvidéki Egyetem magyar nyelv- és irodalom szakon végezte el. Kopácson és Laskón oktatott. 1975-ben az ELTE-n szerzett magyartanári oklevelet. 1979-1985 között Újvidéken az Új Szó című napilapnál dolgozott.
Munkássága Első verseit Baranya ihlette. Szembenézve a fájdalmas baranyai enyészettel nem a megszépítés, hanem az aggódás, a kétségbeesés útjait járta. Az olvasmányélmények hatására írt versek örömétől eljutott a költészet fájdalmáig. Költői eszközeinek letisztulásával a népköltészet hangulatvilágától eljut a pilinszkys tömörségű versig.
Művei Hajnali ravatal (versek, 1970) Égő ezüstben (versek, 1979) Vízmosta jel. Hátrahagyott versek (versek, 1987)
Díjai Sinkó Ervin-díj (1971)
Források Ki kicsoda a magyar irodalomban? Tárogató Könyvek Ki kicsoda a magyar irodalomban? Könyvkuckó Kiadó, Budapest, 1999 Kontra Ferenc: Horvátország magyar irodalma. HunCro, Eszék. (2011)
További információk Magyar életrajzi lexikon Kortárs magyar írók
Kategória:Magyar költők Kategória:1943-ban született személyek Kategória:1985-ben elhunyt személyek