A szócikk áttekinti a kisebbségbe került magyarság tanulóinak tankönyvellátását 1918-tól a 2000-es évek közepéig.
1918–1948 között
Az önálló romániai magyar tankönyvkiadás 1920 után, kényszerhelyzetben született. A trianoni döntés nyomán Romániához csatolt erdélyi részeken 1920-ban kétféle iskolatípus volt: az állami és a felekezeti (római katolikus, református, unitárius, evangélikus), ezek működését az óvodai és elemi iskolai oktatás és a tanítóképzés szintjén az 1924-ben, a középfokú oktatásra vonatkozóan az 1928-ban megjelent C. Anghelescu-féle oktatási törvények szabályozták. Az e törvények által kialakított helyzeten a nemzeti tendenciájú szigorítás irányába változtatott a Petre Andrei nevéhez kötött 1939-es új tanügyi törvény, amely azonban csak Dél-Erdélyben befolyásolta hosszabb ideig a magyar iskolák helyzetét.
A román nyelv mint tantárgy kötelező oktatását már az 1924-es törvény előírta, az 1928-as törvény értelmében pedig Románia történelmét, földrajzát és alkotmányát is román nyelven kellett oktatni. A törvények megengedő formában lehetővé tették ugyan a magyar nyelvű oktatást az állami iskolákban is, ez azonban a gyakorlatban még a Székelyföldön is a magyar nyelvű állami oktatás fokozatos elsorvasztását, végül teljes felszámolását jelentette.
A törvény előírta azt, hogy a működő magyar iskolákban használatos tankönyveket a román hatóságoknak kellett jóváhagyniuk, különböző rendeletekkel azonban kizárták a külföldi tankönyvek használatát (még a magániskolákban is). Bár a törvények szerint – egészen az iskolahálózat államosításig, 1948-ig – lehetőség volt arra, hogy az iskolák többféle tankönyv közül válasszanak, a kisebbségbe került magyarság és iskolái anyagi helyzetében ez a lehetőség csak igen korlátozottan érvényesült.
Az elemi iskolai tanítás céljául a törvény az alsó osztályok számára az általános műveltség alapjainak elsajátítását tűzte ki, míg a felső osztályokban az általános műveltségi tantárgyak mellett egyre nagyobb teret adtak a hasznos gyakorlati tudnivalók elsajátítására. Ezt a célt tartották szem előtt az 1920 után készült ábécéskönyvek és az azokat követő elemi iskolai tankönyvek szerzői az 1920-as években Péter Károly – Tóth Irma – Mezei Mihály (Magyar olvasókönyv a II., III. és IV. osztályok számára. Kolozsvár, 1920–22); Brunowsky Rezső (II., ill. III. osztályos Képes magyar olvasókönyv. Temesvár, 1922); Caba Ágoston és Nagy Vilmos (II., III. és IV. osztályos Magyar olvasó és nyelvgyakorló könyv. Nagyvárad, 1922); Dávid György és Bencze Gyula (Egységes tankönyv a II–VII. osztályok számára. Kolozsvár, 1926–27); Havadtői Imre és Koncz Lajos (a II., ill. III. osztályok számára összeállított Olvasókönyv. Kolozsvár, 1927). Ezek mellett a minden tantárgyat felölelő egységes tankönyvek mellett megjelent egy-két speciális tankönyv is: Torday Lajos Számolókönyvei a II., III. és IV. osztályok számára (Kolozsvár, 1922–26); Gencsy Ferenc Számtan és mértan (példatárral) a IV. és V. osztályok számára (Kolozsvár, 1927–28), valamint Kiss József rövid román történelem tankönyve, kérdések és feleletek formájában feldolgozva, a Római Katolikus Státus elemi iskolái számára (Gyulafehérvár, 1925). Temesváron az 1920-as években aktív tankönyvszerkesztő volt Marx Tamás tapasztalt tanító.
Az elemi iskolai tankönyvszerzők közül az egyik legtermékenyebb volt Szentpéteri Lajosné Haller Zsuzsa. Ő az elemi iskolák III. osztályosai számára már az 1920-as évek elején összeállított több földrajz tankönyvet (Kolozs, illetve Alsó-Fehér vármegye földrajzáról. Kolozsvár, 1923), természetrajz tankönyvet a IV. osztály számára (Kolozsvár, 1924), számtankönyveket a II–III., ill. IV. osztályok számára (Kolozsvár, 1923–24). 1925-től, Găzdac Mihai-jal társulva pedig összesen 16 tankönyvet dolgozott ki, egészen az elemi iskolák VII. osztályáig, ezek egy kötetben tartalmazták mindazokat az ismereteket (az egészségtanig és felső osztályokban a kereskedelmi könyvvitelig), amelyeknek tanítását a román tantervek előírták. A kor oktatási rendszerébe betekintést nyújt az, hogy a IV. osztály számára összeállított tankönyv magyar olvasmányok, nyelvtan, természet- és gazdaságtan mellett román grammatikát, stilisztikát, földrajzot, történelmet és polgári ismereteket tartalmazott „a legújabb utasítás szerint”. Az is megjegyzendő, hogy a VII. osztályban – ahol az oktatás „szakosodott” – külön tankönyvrész készült a gazdasági jellegű iskoláknak, az ipari iskoláknak és külön tankönyvrész azoknak, amelyek kereskedelmi alapismereteket nyújtottak. Ezek a tankönyvek Kandray Géza és Găzdac Mihai átdolgozásában az 1930-as években is több kiadást értek meg.
Az 1930-as évek folyamán a romániai oktatási rendszerre vonatkozó új rendelkezések új tankönyvek kidolgozását tették szükségessé. Ekkor készülnek el a Lőrinczi Ferenc – Bedelean Diomed – Ősz Sándor – Ferenczi Gábor – esetenként Káli Sándorral, ill. G. Stannal kiegészült – szerzőcsoport tankönyvei az elemi iskolák II. osztályától a VII-ig. Ez az alsó osztályokban számtant és román nyelvet, természetrajzot és Románia földrajzát is tartalmazó tankönyvsor 1933–39 között több kiadásban is napvilágot látott. A felső, V–VII. osztályok számára Tudományok könyve összefoglaló címmel Déri Gyula, Földes Zoltán, Gencsy Ferenc, Krebsz Henrik, Paál Elek, Simon Sándor és Szilágyi Márton állítottak össze azonos címet viselő, de önálló lapszámozású román nyelv és román történelem, számtan–mértan, természettudományi ismeretek, földrajz, gazdasági ismeretek, kereskedelmi és könyvviteli ismeretek, egészségtan, társadalmi műveltség és alkotmánytan tankönyveket (némelyik számtankönyvnek az újbóli kiadásánál az átdolgozásban közreműködött Mohalyi Gábor is).
A román nyelv elsajátítása, különösen az 1920-as években, tanítónak-tanárnak-diáknak egyformán nagy problémát okozott. A tanítóknak román nyelvvizsgát is kellett tenniük, és csak annak sikere esetén taníthattak. Erre készültek el 1924-ben két székelyudvarhelyi tanító: Gyerkes Mihály és Buna Anna tankönyvei (Román irodalomtörténet, Román nyelvtan, Román alkotmánytan, A román nép és Románia története, Románia földrajza). Ugyanebben az időben jelent meg Székelykeresztúron a Vizsgázók könyve (1924), amelyben Kósa János és Szabó János foglalta össze Románia történelmét, földrajzát és az alkotmánytani ismereteket. Az akkori érdeklődést kívánta kielégíteni Ioan Lupaş A román nemzet története rövid előadásban (Kolozsvár, 1920), valamint Aguletti Istoria românilor c. művének Szőcs Géza készítette magyar nyelvű átdolgozása (Kolozsvár, 1920).
A középiskolai tankönyvek száma és választéka sokkal kisebb volt. Matematikából Deák Ferenc IV., V., ill. VI. osztályos gimnáziumi algebra, síkmértan és trigonometria tankönyvei (Kolozsvár, 1933–36), Mester Mihály I., II. és III. (Kolozsvár, 1931), Dóczy Ferenc II. és III. osztályos gimnazisták számára írt számtan (Kolozsvár, 1936–37) és geometria tankönyvei (Kolozsvár, 1937), Gergely Jenő VI. osztály számára írt algebrája (Kolozsvár, 1937) említhetők. Deák Ferenc középiskolai használatra Logaritmustáblát is állított össze (Kolozsvár, 1935). Ugyanő volt a szerzője a VII. osztályos csillagászattan tankönyvnek is (Kolozsvár, 1931).
A középiskolai fizika tankönyvek közül az elsőt Csefó Sándor írta (Kísérleti fizika közép- és polgári iskolák számára. Kolozsvár, 1924). Ugyanő jelentetett meg részben egyedül (Kísérleti fizika. III. osztály. Kolozsvár, 1937), részben Deák Ferenccel (Kísérleti fizika. Hőtan. V. osztály. Kolozsvár, 1937) közösen több fizika tankönyvet. Mellettük Heinrich László és László Tihamér jelentkezett a III. osztály számára írt fizika tankönyvvel (Fizika. III. osztály. Kolozsvár, 1939). Kémiából az első gimnáziumi tankönyv szerzője Balogh Ernő volt (Kémia és ásványtan. IV. osztály. Kolozsvár, 1924), ezt követték ugyancsak a geológus Balogh Ernő (Kolozsvár, 1930. és 1937) és Deák Ferenc szervetlen és szerves kémia tankönyvei (Kolozsvár, 1931. és 1936). A két háború között megjelent négy geológia tankönyv is (a gimnáziumok III. és VIII. osztályai számára), ezeket Balogh Ernő írta (Kolozsvár, 1924, 1930, 1935, 1939).
Növénytanból az első – alsó osztályok számára írt – középiskolai tankönyv szerzője Nyárády Erazmus Gyula volt (Növénytan biológiai alapon. Kolozsvár, 1922), ezt követte néhány év múlva a Boga Lajosé (Kolozsvár, 1926). A felső osztályok számára Husz Ödön jelentetett meg növénytan tankönyvet (Kolozsvár, 1930). A középiskolai állattan tankönyvek szerzői Kiss Piroska (Kolozsvár, 1924), Tulogdy János (Kolozsvár, 1925), Gelei József és Husz Ödön (Kolozsvár, 1927); a VI. osztályos botanika tankönyvet berei Soó Rezső írta (Kolozsvár, 1926).
Magyar nyelvből és irodalomból a gimnáziumokban Bilinszky Lajos, György Lajos, Kiss Ernő, Kováts S. János és Muth Gyula tankönyveit használták. Bilinszky Lajos a III. osztály számára stilisztika (Dicsőszentmárton, 1922) és poétika (Dicsőszentmárton, 1922), György Lajos stilisztika és poétika tankönyvet (Kolozsvár, 1936), a költői és a prózai műfajok elméletét taglaló (uo. 1937) és irodalomtörténet tankönyveket írt (a VII., ill. VIII. osztályok számára, Kolozsvár, 1937 és 1938). Kováts S. János felső kereskedelmi iskolák II. osztálya számára adta ki A költői írásművek ismertetése (Kolozsvár, 1924) c. tankönyvét, Muth Gyula az iparostanonc-iskolák számára állított össze olvasókönyvet (Nagyvárad, 1921).
A latin nyelv magyar iskolák számára készült tankönyveit Márkos Albert (Latin mondattan és olvasókönyv. V. és VI. osztály. Kolozsvár, 1924), majd id. Kántor Lajos (Latin nyelvkönyv. III. osztály, Kolozsvár, 1930; IV. osztály, Kolozsvár, 1935) írták.
A történelemtanításban az 1920-as évek elején még Románia történetét is magyarul taníthatták az iskolákban. A főhatalomváltozás után meg is jelent néhány ilyen célt szolgáló középiskolai tankönyv: V. Candrea és P. Dejeu (Nagyvárad, 1920), V. Candrea és Kováts S. János (Kolozsvár, 1922).
A magyar nemzet történetét középiskolában a világtörténet tantárgy keretébe foglalva tanították. E tárgy tankönyveinek első szerzői Bíró Vencel és Patay József voltak: a középiskolák felső osztályai számára írott világtörténet tankönyveik 1922-ben jelentek meg. Ugyanekkor írta és adta ki egyetemes történelem tankönyvének I. részét Buday Árpád is (Kolozsvár, 1922). Később az I–II–III. osztályban Bilinszky Lajos könyveiből tanították az ókor, a középkor és az újkor történetét (Kolozsvár, 1934–36), majd Biró Sándoréból az ókort (Kolozsvár, 1937), két, Denderle József neve alatt kiadott könyvből a közép- és újkort, ill. a jelenkort (Kolozsvár, 1937; mindkettő a Biró–Patay-féle 1922-es kötet átdolgozása volt).
A bécsi döntést követő négy évben az észak-erdélyi iskolákban – felekezetileg tagoltan – a magyarországi tankönyveket használták. Dél-Erdélyben viszont a Romániában korábban engedélyezett tankönyvek voltak továbbra is forgalomban, mellettük azonban (illetve pótlásukra) az egyházak összefogásával, a nagyenyedi Bethlen Nyomdában sikerült még néhány általános és középiskolai tankönyvet, szöveggyűjteményt megjelentetni: az I. osztályos Ábécét, a II. osztályos Olvasókönyvet, egy általános tankönyvet az elemi iskolák II. osztálya részére (Bedelean Diomed és Csefó Sándor szerkesztésében, 1942-ben, ill. 1943-ban), Szentmiklósi Ferenc és Vita Zsigmond Magyar nyelv tankönyvét (a gimnáziumok I. osztálya számára) és Magyar nyelvtan tankönyvét (utóbbit a gimnáziumok I–II. és az elemi iskolák V–VII. osztályai számára). Emellett kiadták Imre Lajos és Maksay Albert, ill. Gönczy Lajos Valláskönyvét (mindkettőt Juhász Albert átdolgozásában, 1943), és a III–IV. osztályos dél-erdélyi valláskönyvet, Nagy József átdolgozásában (1944).