A blanquizmus Louis Auguste Blanqui nevéhez köthető kommunista irányzat. Különös hangsúlyt fektetett a forradalom stratégiájának kidolgozására, melyben központi szerepet kapott az államhatalom megragadása egy jól szervezett, fegyveres összeesküvő csoport révén, s diktatúra bevezetése.
Főbb jellemzői
„Legnagyobb eredménye a hatalom forradalmi megragadásának elmélete volt. Ebben a gyors államcsíny fontosságát hangsúlyozta, melyet elszánt összeesküvők kis csapatának kell végrehajtania, akik azután diktatórikus módszerekkel szilárdítják meg hatalmukat.”Politikai filozófiák enciklopédiája. Kossuth Könyvkiadó, 1995. 43. old.
A blanquisták a proletariátus tömegmozgalmainak, a tömegpártnak és az elméletnek a jelentőségét lebecsülték. Harcot folytattak a proudhonizmus, majd később a bakunyinizmus ellen, s számos alkalommal szövetségre léptek a marxizmus híveivel.Munkásmozgalom-történeti Lexikon. Kossuth Könyvkiadó 1976. 78. old.
„A Kommün után többnyire emigrációban levő blanquisták 1881-ben szerveződnek újra CRC (Comité Révolutionnaire Central) néven, Blanqui halála után Eduard Vaillant vezetésével. Vaillant a forradalmi, felkelő szektából (a híres „blanquizmus”) egy nyitott párttá alakította a mozgalmat, mely egyre inkább elfogadta a legális eszközöket. A blanquisták lényeges kérdésekben különböztek a guesde-istáktól, számukra ugyanis maga a teória nem sokat jelentett, a blanquista doktrínát néhány fogalomban össze lehet foglalni: közvetlen demokrácia, ateizmus, a Kommün és más forradalmi hagyományok, internacionalizmus, osztályharc, forradalmiság. A blanquisták a teoretikus vitákra úgy tekintettek, mint a munkásmozgalom megosztottságának legfőbb okára: a blanquizmus nagyon is gyakorlati jellegű mozgalom volt (mely a Kommün után már nem merült ki a „puccsizmusban”), jóval kevésbé doktriner, mint a guesde-izmus.”
„A blanquisták később nagyobb figyelmet szenteltek a munkásosztálynak, de továbbra is az összeesküvés hívei maradtak, s lebecsülték a tömegmozgalmat. 1898-ban megalakították a Forradalmi Szocialista Pártot, mely később az SFIO egyik alkotóeleme lett.”
Engels a blanquizmusról
„Blanqui lényegében politikai forradalmár, azonban csak érzelmében, csak a nép szenvedéseivel való rokonszenvében szocialista, de sem szocialista elmélete, sem pedig határozott gyakorlati javaslatai nincsenek a szociális bajok orvoslására. Politikai tevékenységében lényegileg a »tett embere« volt, aki hitt abban, hogy egy kicsiny, jól szervezett kisebbség, amely a kellő pillanatban forradalmi rajtaütést kísérel meg, néhány első siker révén képes magával ragadni a néptömeget és ily módon győztes forradalmat végbevinni. […] Abból, hogy Blanqui felfogása szerint minden forradalom egy kicsiny forradalmi kisebbség rajtaütése, természetszerűen következik a diktatúra szükségessége a siker után: magától értetődően nem az egész forradalmi osztálynak, a proletariátusnak a diktatúrája, hanem azoké a keveseké, akik a rajtaütést véghezvitték, s akik maguk is eleve már egyvalakinek vagy néhány személynek a diktatúrája alatt vannak megszervezve.”Friedrich Engels: A Kommün blanquista menekültjeinek programja. Marx Engels Művei (MEM) 18. köt. Kossuth Könyvkiadó 1969. 501. old.
Rosa Luxemburg Lenin-kritikája
Rosa Luxemburg Az orosz szociáldemokrácia szervezeti kérdései című, 1904-es írásában bírálta Lenin Egy lépés előre, két lépés hátra című művében kifejtett szervezeti elveit, s Lenint blanquizmussal vádolta:
„A szociáldemokrácia centralizációjának e két alapelvre történő felépítését – egyrészt minden pártszervezetnek és tevékenységüknek a legapróbb részletekig történő vak alárendelését egy olyan központi hatalomnak, amely egyedül gondolkodik, dönt és cselekszik mindenki helyett, másrészt a párt szervezett magjának éles elhatárolását az őt körülvevő forradalmi környezettől, amely mellett Lenin kardoskodik – ezért úgy tekintjük, mint a blanquista mozgalom összeesküvő szervezeti alapelvének átvitelét a munkástömegek szociáldemokrata mozgalmára.”Rosa Luxemburgot idézi: Paul Levi: Előszó és Bevezetés Rosa Luxemburg: Az orosz forradalom című művéhez. [Rosa Luxemburg: Organisationsfragen der russischen Socialdemokratie Die Neue Zeit, 1904. Vol. 2. 487.] in.: Rosa Luxemburg és az orosz forradalom. (Politikatudományi füzetek 2. szerk.: Magyar György) ELTE Állam és Jogtudományi Kar Tudományos Szocializmus Tanszék, Budapest 1982. 58–59. old.
Irodalom
Munkásmozgalom-történeti Lexikon. Kossuth Könyvkiadó 1976. 78. old. Politikai filozófiák enciklopédiája. Kossuth Könyvkiadó 1995. 43. old. Friedrich Engels: A Kommün blanquista menekültjeinek programja. Marx Engels Művei (MEM) 18. köt. Kossuth Könyvkiadó 1969. 500–506. old. Auguste Blanqui válogatott művei. (vál., bev. és jegyz. Jemnitz János) Budapest, Gondolat Könyvkiadó 1968. 337 old. Kovács Endre: Az örök fogoly. Auguste Blanqui élete. Kossuth Könyvkiadó, Budapest 1983. 348 old. Eduard Bernstein: A szocializmus előfeltételei és a szociáldemokrácia feladatai. Kossuth Könyvkiadó, Budapest 1989. Marxizmus és blanquizmus fejezet: 58–68. old.
Jegyzetek
Kategória:Filozófiai irányzatok Kategória:Munkásmozgalom Kategória:Kommunista irányzatok