A bróm-trifluorid az interhalogének közé tartozó szervetlen vegyület, képlete BrF3. Szúrós szagú, szalmasárga folyadék. Oldódik kénsavban, de vízzel és szerves oldószerekkel érintkezve felrobban. Erős fluorozószer és ionizáló szervetlen oldószer. Nukleáris fűtőanyagok feldolgozása és újrafeldolgozása során urán-hexafluorid készítéséhez használják.
Előállítása A bróm-trifluoridot először Paul Lebeau állította elő 1906-ban bróm és fluor 20 °C-on történő reakciójával:
Br2 + 3 F2 → 2 BrF3
Bróm-monofluorid diszproporcionálódása során is keletkezhet:
3 BrF → BrF3 + Br2
Szerkezete Molekulája a klór- és jód-trifluoridhoz hasonlóan T alakú. A vegyértékelektronpár-taszítási elmélet szerint a központi brómatomnak két nemkötő elektronpárja van. Az axiális helyzetű fluoratomok és a bróm kötéstávolsága 181 pm, az ekvatoriális fluor és bróm kötéstávolság 172 pm. A kötésszög csak 86,2°, mert a nemkötő elektronpároknak nagyobb a helyigényük, mint a Br–F kötést kialakító elektronpáré.
Kémiai tulajdonságai A bróm-trifluorid erős fluorozószer, de a klór-trifluoridnál kevésbé reakcióképes. Folyadékállapotban – autoionizációja következtében – elektromos vezető:
2 BrF3 BrF2+ + BrF4-
Sok fluorid só – fluoroanionok keletkezése közben – jól oldódik benne:
KF + BrF3 → KBrF4
Fordítás
Jegyzetek
Kategória:Szervetlen brómvegyületek Kategória:Fluoridok