A serpák (tibeti:ཤར་པ།, nepáli:शेर्पा ) népcsoportja a Himalája északkeleti részén él a magashegységi völgyekben. A név jelentése: „keletiek”.
1953. május 29. után váltak ismertté világszerte, miután Edmund Hillary új-zélandi hegymászó egy nepáli serpa, Tendzing Norgaj segítségével elérte a Csomolungma csúcsát. Ettől kezdve a Himalája-expedíciók megkerülhetetlen segítőivé váltak, ez a tevékenység a népcsoport számára fontos jövedelmi forrást jelent. Éppen ezért a köztudatban sokszor a serpa szóhoz a hegyi vezető jelentést társítják, pedig a serpa népcsoport többsége nem végzi ezt a munkát.
Történelem A serpák nomád, félnomád nép, a hagyomány szerint évezredekkel ezelőtt Kelet-Tibetből vándoroltak be és telepedtek le a mai Nepál északi részén. A történészek szerint valamikor a 12. és a 15. század között vándorolhattak el eredeti élőhelyükről egy másik agresszív nép fenyegetése miatt, és érkeztek meg Tingri környékére. Itt összeütközésbe kerültek a helyi népcsoporttal, ezért új legelőket keresve érkeztek meg a Nepál területén található mai lakóhelyükre.
Elterjedési terület A népesség legnagyobb csoportja Nepál északi részén él a magas völgyekben, főleg Khumbu és Szolu-Khumbu régióban.
Lakhely thumb|left|250px|Hagyományos serpa ház
A serpák falvai 3000-4300 méter között találhatók, ezek a legmagasabban elhelyezkedő állandó emberi települések közé tartoznak. A serpák által lakott területen az átlaghőmérséklet erősen függ a település magasságától. Például a 3440 méter magasan fekvő Naudzse faluban júliusban 12 °C az átlaghőmérséklet. Ezeket a területeket novembertől februárig hó takarja, ez lehetetlenné tesz bármilyen munkát a szabadban, így ebben az időszakban a serpák többsége alsóbb régiókba költözik, és csak az idősebbek maradnak télen a magasan fekvő lakóházakban. Februárban aztán a népesség visszatér a falvakba, és ekkor (február 20.) tartják meg az újévi ünnepséget is. A következő három hónapot földműveléssel és vetéssel töltik. Májustól augusztusig tart az esős évszak, augusztustól novemberig jellemzően szárazabb és naposabb az idő, ilyenkor takarítják be a termést is.
A serpa települések nagysága a néhány házból álló településtől a több mint száz házból álló nagyobb falvakig terjed. Ez utóbbihoz tartozik például Khumjung vagy Namche Bazaar. A magasabb területeken a ház rendszerint a tulajdonos birtokának közepén helyezkedik el. A házak kétszintesek és sziklára épülnek: alul van az állatok istállója (itt tartják a takarmányt, az élelmiszert és a tüzelőt), felül az emberek lakhelye. A háztető rendszerint fából készül és sima, és nehéz kövekkel rögzítik.
A padló fából készül, és szőnyeget terítenek rá. A tűzhely valamelyik falnál van; rendszerint fatüzelésű kályhából áll, amin főzni lehet és ami meleget is ad. A falak mentén polcok és fiókok vannak a háztartásban szükséges holmik tárolására. Egyéb bútor nem nagyon van a házban, a háziak a padlóra helyezett takarókon ülnek és alszanak. A szoba egyik sarkában van a latrina és a szemétledobó. A hulladék az istálló szintjére hullik. A szobában kisebb buddhista oltár szolgál az imádkozás céljára. Az oltár előtt tömjént vagy vajlámpát égetnek, a közelben Buddha, más bodhiszattvák vagy a dalai láma képeit helyezik el.
Életkörülmények A népesebb falvakban van templom és közösen használt malom, továbbá vallási célokat szolgáló sztúpa és csörten. Nincsenek kiépített utak, a falvakat a gyakrabban használt csapások kötik össze. Az árucikkeket teherhordó állatok vagy emberek „hátizsákban” szállítják.
Kultúra Nyelv A serpa nyelv (néha serpali) egy tibeti nyelvjárás, de számtalan jövevényszavuk van a környező népektől is. A nyelv a sino-tibeti nyelvcsalád tibeti-burmai ágához tartozik. A serpa tonális nyelv, 6 magánhangzó és 31 mássalhangzó fonémája van. Egy szóalakon egy prefixum (a tő előtt megjelenő toldalék) és akár három szuffixum (a tő után megjelenő toldalék) is lehet. A főneveknek nincs nyelvtani nemük. Ma a nyelv használata szórványos, főleg falvakban és az idősebb generáció beszéli.Kik azok a serpák? - Hozzáférés 2013.05.31. Írásra a dévanágari vagy tibeti írást használják, az idegen népekkel való érintkezéskor a nepáli nyelvet beszélik.
Népi hiedelmek A jeti Az egyik legjellemzőbb eleme a serpa hiedelmeknek a jeti (yeh-teh). A népmesék szerint régen sok jeti élt, akik rendszeresen megtámadták és félelemben tartották a serpákat. Egy nap az öregek összegyűjtöttek mindenkit egy magashegyi legelőn, és mindenki hozott magával egy csupor kukoricasört (csáng), valamint különböző fegyvereket. Ezek után úgy tettek, mintha részegek lennének, és harcot imitáltak egymással. Este aztán mindenki hazament, hátrahagyva a fegyvereket és a (meg sem kezdett) sört. A jetik, akik napközben elrejtőzve figyelték az embereket, éjjel előjöttek és megitták a sört, majd harcolni kezdtek egymással. Nemsokára a legtöbb jeti meghalt. Azok, akik kevésbé részegedtek le, megmenekültek és bosszút esküdtek, de olyan kevesen maradtak, hogy inkább visszahúzódtak a hegyi barlangokba. Ha nagy ritkán emberrel találkoznak, akkor megtámadják.
A szépség fogalma A serpák számára – a nyugati turistákkal ellentétben – a hegycsúcsok és jégfalak nem számítanak szépnek, inkább érdektelennek (ez nincs ellentétben vallási fontosságukkal). A serpák szeretik az élénk, erős színeket, ezeket találják szépnek, a fehéret unalmasnak gondolják. A serpák számára egy hegycsúcs megmászása nem önmagában érdekes, hanem az onnan eléjük táruló látvány miatt.James F. Fisher: Sherpas: Reflections on Change on Himalayan Nepal. Berkeley: University of California Press, 1990, p. 127–129.
Kulturális örökség A hagyományos tibeti táncdrámát (csam) a serpák a Mani Rimdu ünnepeken adják elő. A jól kidolgozott, megkoreografált táncot jelmezekbe és maszkokba öltözött szerzetesek játsszák el. Ennek során történeteket adnak elő, aminek vallási célja az, hogy bemutassák a buddhista istenek győzelmét a bön vallás gonosz démonjai felett. A templomok zenekarai kísérik az előadást. A hangszerek, a dobok, a cintányérok, a kézi csengők, kagylókürtök, a három méter hosszú havasi kürtök, a nagy oboák és az emberi csípőcsontból készült furulyák is mind egyedi módon vannak díszítve. A szerzetesek által a vallási szertartás keretén belül előadott jellegzetes ének szintén a tibeti szakrális zene hagyományaihoz tartozik.
Az UNESCO 1979-ben a Szágarmantha Nemzeti Parkot a világörökség részének választotta be ökológiai fontossága miatt, és az egyedi kultúrával rendelkező serpák jelenléte még érdekesebbé teszi a parkot. Itt található a Csomolungma, a park területén a völgyekben sok vörös macskamedve és hópárduc él.
Vallás thumb|jobbra|250px|A Khumbila hegy kelet felől nézve
A serpák többsége nyingmapa buddhista, amely a legrégebbi tibeti buddhista (lámaista) vallási ág (a hagyomány szerint Padmaszambhava indiai szerzetes alapította a tanításai révén a 8. században), amely keveredik a nép misztikus hiedelemvilágával és a sámánizmussal. Ezért a serpa hiedelemvilágban Buddha és a buddhista istenségek mellett számon tartanak számtalan egyéb istenséget és démont is, akik a hegyekben, barlangokban és erdőkben élnek. A legnagyobb hegyeket istenként imádják. A nyugati világ által „Everest”-nek nevezett hegyet Csomolungmának hívják, ami annyit tesz, hogy a „világ anyja”. Több egyéb hegyet is istenként tisztelnek. A Makalu hegy Sankár istent képviseli (=Siva).
Vallásukban központi istenség a varázslatos fehér lován közlekedő Mani Rimdu, akiről úgy gondolják, hogy a térség szent hegye, Khumbila testesíti meg. A Khumbila hegyet részben azért tartják szentnek, mert formája olyan, mint az istennek rituálisan felajánlott kúp alakú sütemény, a torma.Robert A. Paul: The Tibetan Symbolic World: Psychoanalytic Explorations. Chicago: University of Chicago Press, 1982, p. 116.
A serpák hiedelemvilágát a négy évszak váltakozása befolyásolta, ezekhez istennőket, színeket rendelnek és fesztiválokkal ünnepelnek meg.
Igri-gyemo a nyár istennője, színe az azúr. Gungi-gyemo a tél istennője, színe a sárga; tongy-gyemo az ősz istennője, színe a zöld; csigi-gyemo a tavasz istennője, színe a piros.
Egyes ünnepek csak egy napig tartanak, mások akár hat napig is. Ilyen alkalmakkor a faluban megáll az élet, mert az ünnepen mindenki részt vesz. A falu lakosai közül egy tiszteletre méltó személy, a sámán (lawa) a felelős az ünnep megszervezéséért és technikai lebonyolításáért. Ő adományokat gyűjt az ünnepséghez, szétosztja a feladatokat a lakosok között, és az ünneplés egyes fázisait időzíti. Az ünnep fényét emeli, ha azon egy vagy több vallási vezető, láma is részt vesz (láma = „újjászületett” tibeti nyelven).Mario Fantin: Sherpa, Himalaya, Nepal. New Delhi: S. D. Chowdri for the English Book Store, 1974, p. 68.
Ha a faluban van láma, az ő feladata a falusiak mindennapi vallási igényét teljesíteni. A láma megházasodhat és gyakran háztartást is vezet. Vallási feladatai főleg a születéssel, házasságkötéssel és a halálozások körüli teendőkkel kapcsolatos; rituális megtisztítást végez, néha démonok kiűzését is.
Vallási feladatokat a falu sámánja és jövendőmondója (mindung) is végez, ők foglalkoznak a természetfelettivel, és a szellemekkel. Ők azonosítják be a boszorkányokat, az istenek és szellemek mondandóját közvetítik, és betegségeket diagnosztizálnak.
A serpák vallásának egyik fontos eleme a kolostor, a gonpa. Körülbelül mintegy két tucat van belőlük a Szolu-Khumbu régióban. A gonpa a szerzetesek közösségének lakhelye (a szerzetesekből - akik általában fiatal fiúk, ritkábban lányok - lesznek később a lámák). Elszigetelten élnek a kolostorokban, a külvilági élethez csak az évenként megtartott ünnepek alkalmával csatlakoznak, amikor vallási szertartásokat mutatnak be, amik szintén a kolostorban zajlanak. A külvilágba temetések alkalmával mennek ki, amikor a halott mellett szent szövegeket olvasnak fel. Cölibátusban élnek, feladatuk az igazság keresése és a vallási megvilágosodás elérése. Nagy tiszteletnek örvendenek, és nagyrészt a lakosság támogatásából tartják fenn magukat. Az egyik legismertebb gonpa helye Tengbocse, ez a Namcse Bazártól északra van. A tengbocsei kolostor híres egy avatára (egy korábbi láma reinkarnációja) miatt, továbbá igen ismertek a könyvtárában őrzött vallási szövegek és tárgyak is (például tanka - vallásos festmény).
Rítusok és ceremóniák Névadó ünnepség: A gyermek névadó ünnepsége az egyik legfontosabb esemény (a megszületés napját nem tartják fontosnak). A gyermek születéséről értesítik a helyi lámát, aki a születés időpontja alapján meghatározza a névadó ünnepség idejét és a gyermek nevét. A gyermekeket gyakran nevezik el a hét azon napja után, amikor született. A névadó ünnepségen a láma, és a rokonokon kívül a szomszédok is részt vesznek. A legtöbb serpa csak egytagú nevet használ.Chhurim, Nepalese Woman, Becomes First Female To Summit Mount Everest Twice In One Season - Hozzáférés: 2013. 05. 30. Esküvő: A házasságkötési ceremónia (zendi) során a fiú családja a legjobb ruháiba öltözik, és így mennek a lány szüleinek házához. Ott étellel és itallal várják őket, nekik pedig táncolniuk és énekelniük kell. Ezután a rokonok házait keresik fel, ahol a folyamat megismétlődik. A procedúra sokszor napokig tart. Végezetül az ifjú pár és a fiú rokonai visszaérkezik a fiú szüleinek házához. A házasság formális jele a vőlegény és a menyasszony homlokára vajjal rajzolt jel. Az ifjú asszony hozományt kap a családjától és barátaitól, ami lehet pokróc, jakgyapjú-szőnyeg, lábtörlő, de akár élő szarvasmarha is (jellemzően jak).