A Román Televízió bukaresti magyar adása 1969. november 23-án indult. bélyeg|350px|

A magyar adás 1970–1989 közt 1970 elején még a hét két-három napján, majd a heti 90 perces műsoridőből 60 percet vasárnap, 30-at csütörtökön sugároztak (az adásidő 1970-ben: csütörtökön fél óra, vasárnap 55 perc volt). 1971-ben Bodor Pálnak, a Nemzetiségi Műsorok akkori vezetőjének, sikerült elérnie, hogy a kettőt egyesítve, hétfő délutánonként egy tömbben másfél órás (később két, majd 1978. február 20-tól három órára bővülő) magyar adás jöjjön létre, amely egyrészt a román televízió kis nézettségű idejét, másrészt a budapesti televízió hétfői műsorszünetét kihasználva, Románia egész területén, valamint a határ menti sávban Magyarországon is, összesen mintegy négymillió magyarhoz szólt. A műsort a feliratozás révén a román nézők is figyelemmel követhették.

A bukaresti magyar adás rendszeres politikai, gazdasági, társadalmi és művelődési híradót, ipari, mezőgazdasági, urbanisztikai riportot és dokumentumfilmet, szociográfiai és tényfeltáró riportsorozatot, portrésorozatot, tudományos, erkölcsi, egészségügyi riportokat, a jogi nevelés kérdéseiről vitát, kerekasztal-megbeszélést, történelmi tárgyú dokumentumfilmet, honismereti riportot, színházi előadást, képzőművészeti, irodalmi műsort – interjúk, versek, könyvismertetések –, folklórműsort, népzenét és könnyűzenét, dzsessz-zenét, olykor kamaramuzsikát, balettet, operát, operettet, régizene-fesztivált, tömegművelődési vetélkedőt, kabarésorozatot, ifjúsági rovatot, gyermekműsort, rajzfilmet és bábjátékot közvetített. A rajzfilm kivételével mindez saját produkció volt, az adás nem vett át „készárut” sem a hazai, sem a külföldi filmgyáraktól és tévé-producerektől.

Tudósításai, riportjai kiterjedtek az egész ország területére, így egyetlen informális egységbe fogták össze a romániai magyarságot. Ezek az anyagok azonban elütöttek a szokásos és a hatalom által elvárt vívmányriportoktól (Csép Sándor filmje a kalotaszegi egykézésről, Labancz Fridáé Simon Magda Borsi krónika c. riportkönyve alapján a mezőgazdaság helyzetéről, illetve Szalárd-monográfiája, Csáky Zoltán torockói monográfiája, Bartha Gábor Zsil-völgyi sorozata, Fischer István kolozsvári Tehnofrig-riportja stb.). Néhány film készítői túllépték a cenzúra tűréshatárát, így Csép Sándor filmje a kolozsvári Hóstát „városfejlesztés” címén történt felszámolásáról, vagy Fischer István játékfilmje Páskándi Géza szövege alapján (Legalább Európát), amelyet a cenzúra nem is engedett bemutatni.

Készítettek erkölcsi, oknyomozó riportokat, ilyen volt az Emberek és erkölcsök c. sorozat 1973-ban. Az 1970-es évek végéig Aradits László, Csép Sándor, Csáky Zoltán, Máthé Éva, Labancz Frida szerkesztésében egymást követték az erkölcsi oknyomozó riportok (ankétok), ezek közül 1979-ben Labancz Frida ACIN-díjat kapott Paprika ankét c. riportjáért. Rostás Zoltán elindította a Természet, tudomány, társadalom c. rovatot, amelyet az adás beszüntetéséig Mag Péter folytatott Horizont címmel. Ebben a rovatban hangzott el Rostás Zoltán szerkesztésében az a riportsorozat is, amely az egyetemekről és a könyvtárakról szólt, és amelynek Szabó Sándor és Gálfalvi Zsolt voltak a tudományos tanácsadói. Egy felső utasítás nyomán, miszerint foglalkozni kell a „szocialista mezőgazdaság eredményeivel és problémáival”, Aradits László sorozatot készített Kahána Mózes Hat nap és a hetedik c., dálnoki ihletforrású regénye nyomán a Kovászna megyei faluról, s ehhez olyan kiváló erdélyi agrárszakembereket, egyetemi tanárokat nyert meg tanácsadóknak, mint Pap István, Nagy Miklós és Veress István. Megemlékeztek a magyar irodalom és történelem nagy évfordulóiról is: 1973-ban, a magyar forradalom 150. évfordulója alkalmából, Csép Sándor sorozatban mutatta be Petőfi Sándor erdélyi tartózkodásának színhelyeit Szat­mártól és Koltótól a vízaknai és szászsebesi csatatereken át Fehéregyházáig.

Színházi előadásokat is vettek fel és közvetítettek. A közel 100 felvétel szerkesztője Sugár Teodor, majd Tomcsányi Jakab Mária volt. Forgattak és közvetítettek önálló tévé-játékfilmeket is, 1979-ig szám szerint mintegy 20-at. Ezek, illetve a tévére alkalmazott színházi előadások rendezői Fischer István, Ion Moisescu, Dan Grigore Popa, Tömöry Péter, Cselényi László belső munkatársak, Bokor Péter, Farkas István, Harag György, Kincses Elemér, Kovács Levente, Demián József, Mirel Iliescu külső munkatársak voltak. Közel 30 romániai magyar író színdarabja került így bemutatásra a tévé magyar nyelvű műsorában.

Készültek portré-interjúk és dokumentumfilmek az irodalom, a színművészet és a tudomány terén jeles személyiségekről (Balázs Ferenc, Beke György, Bözödi György, Csehi Gyula, Franyó Zoltán, Gaál Gábor, Horváth Imre, Horváth István, Kacsó Sándor, Kemény János, Kiss Jenő, Kós Károly, Méliusz József, Molter Károly, Nagy István, Olosz Lajos, Salamon Ernő, Salamon László, Sipos Domokos, Sütő András, Szem­lér Ferenc, Tomcsa Sándor, Tompa László, ill. Jecza Péter, Kelemen Árpád, Erdős Imre Pál, Berde Amál, Unipan Helga, Vadász Zoltán stb.). Fischer István egyórás riportfilmet forgatott Nagy Imréről; portréinterjúban szólaltatták meg Balogh Péter szobrászt. Készült Szőnyi István-emlékfilm, Szolnay Sándor-portré, Budapesten is bemutatott Kovács György-portré (Fischer István). Forgattak portréfilmet Kőmíves Nagy Lajossal, aki főként elhunyt nejéről, a híres verselőadó művészről, Tessitori Nóráról tett vallomást. Fekete-fehér és színes portréfilmeken mutatták be Nagy Albert, Mohy Sándor, Balogh Péter, Fülöp Antal Andor, Incze Ferenc, Szász Dórián, Paulovits László, Sövér Elek, Sütő Sorban Éva, Hollósy Simon, Tőrös Gábor, Szőnyi István, Bordi András, Kocsis Előd művészetét. Ezek szerkesztői Ferencz Zsuzsanna, Huszár Irma, Aradits László, Xantus Gábor, Csép Sándor, Forró László (külső munkatárs) voltak.

Könyvbemutatók, interjúk, portréfilmek, megemlékezések alkalmával Bajor Andor, Balogh Edgár, Jordáky Lajos, Bartalis János, Beke György, Benedek Elek, Csiki László, Molter Károly, Dsida Jenő, Franyó Zoltán, Horváth Imre, Horváth István, Huszár Sándor, Kányádi Sándor jelent meg a képernyőn. Az 1980-as évek elején Gálfalvi Zsolt (külső munkatársként) a Sokszemközt c. műsorban beszélgetett Bálint Tiborral, Domokos Gézával, Farkas Árpáddal, Fodor Sándorral, Sütő Andrással, Lászlóffy Aladárral. Az írókról készülő portrék szerkesztői Labancz Frida, Csáky Zoltán, Csép Sándor, Huszár Irma, Szekernyés János (külső munkatárs) voltak.

Portréfilmek, interjúk készülnek olyan színészekkel, rendezőkkel, mint Lohinszky Loránd, Vadász Zoltán, Orosz Lujza, Csiky András, Illyés Kinga, Széles Anna, Tompa Miklós, Harag György, Taub János, Kovács Levente – szerkesztőik La­bancz Frida, Huszár Irma, Csép Sándor, Máthé Éva, Tomcsányi Mária és mások.

Rengeteg helytörténeti riportot is sugároztak; főleg Labancz Frida, Aradits László, Csép Sándor, Csáky Zoltán és Józsa Erika járta a magyarok által lakott vidékeket. Wagner Pál operatőr Kovászna és Hargita megyei tudosítóként dogozott, és a gyímesi csángokról készített dokumentumfilmet.

A magyar adás műsorai népszerűsítették néprajzi, népköltészeti értékeinket. Messze sugárzó hatást ért el az a kezdeményezés, hogy felvállalták a táncházmozgalom támogatását. A Simonffy Katalin és Csáky Zoltán készítette Kaláka-sorozat (amelyben moldvai csángó népi énekeseket, táncosokat, zenészeket is felléptettek) vagy a Tiszta forrásból c. sorozat, melynek szaktanácsadója Demény Piroska volt, fontos szerepet játszott a mozgalom kiteljesedésében. A bálványosi vagy zsögödi folklórfesztiválról, a gyimesi csángó fesztiválról készített filmriportok példát szolgáltattak fesztiválok rendezésére más régiókban is.

A komolyzenei műsorok kialakításában László Ferencnek volt nagy szerepe, ezt folytatta Simonffy Katalin, Pódium és Zenei őrjárat c. műsoraival, amelynek keretében sok, abban az időben fiatal zenészt ismerhetett meg a néző: Rónai Antalt, Csíky Boldizsárt, Ruha Istvánt, Simó Katalint és másokat. A magyar adás felvállalta a régizene-mozgalmat is: támogatta és sugározta a Csíkszeredai Régizene Fesztivál rendezvényeit; Boros Zoltán az Énekben hallottam c. sorozatban bemutatta a magyar műzene erdélyi kezdeteit.

Fontos szerepet játszottak, ezúttal a hazai magyar zenekultúra modernizálásában, a Boros Zoltán által szervezett könnyűzene-műsorok vagy a székelyudvarhelyi Siculus Feszti­válról készült közvetítések is. A magyar adás indulásakor gyakorlatilag alig élt a romániai magyar könnyűzene, a műsorok hatására zeneszerzők, együttesek, szólisták egész sora érvényesülhetett; ezt bizonyítják megjelent hanglemezeik is. A legnépszerűbb énekesek, együttesek közt volt Tamás Gábor, Győri Klára, Bokor Ildikó, Nagy Mária, a Metropol, a Vox T, a Garabonciás, az Acustic T74, a Concord együttes. Ugyancsak Boros nevéhez fűződik, Csáky Zoltánnal együttműködve, a Zenés karaván c. nyilvános előadás-sorozat, amelyet Erdély különböző városaiban forgattak, Nagyváradtól Nagyszebenig és Brassóig, Csíkszeredától Nagybányáig. Ez zenés, szórakoztató és egyben művelődéstörténeti, helytörténeti adás volt. Műsorai Tapsoljuk Váradot, Tapsoljuk Kolozsvárt, Tapsoljuk Vásárhelyt címeken futottak. Sorozatainak fontos szerepük volt a fiatalok zenekultúrája fejlesztésében, a dzsessz, a régizene felkarolásában. Nagy nézettsége volt a Klub-délutánnak, amelyet Boros Zoltán szervezett, Csáky Zoltánnal együtt. A Feczkó Zoltán szerkesztette Vidám zenés magazinban hivatásos állami népi együttesek, műdal- és nótaénekesek, amatőr együttesek léptek fel.

A magyar adás 1972–85 között évente átlag 600 filmezett politikai-gazdasági híradót, mintegy 100 főriportot, 150 zenei műsort, 60-70 politikai kommentárt közvetített.

A bukaresti magyar adás első felelős vezetője Molnár Vilmos és Kónya Anna volt (1969–70). 1970 áprilisától 1979 szeptemberéig Bodor Pál irányította a nemzetiségi műsorokat, míg 1980-tól 1985-ig újra Molnár Vilmos felelt értük.

Az első szerkesztők nagyobbrészt a bukaresti rádió magyar adásának munkatársai voltak. Az alapító szerkesztőség tagjai: Tomcsányi Tibor, Labancz Frida, Kónya Anna, Molnár Vilmos, Birta József, Tóthfalussy Béla, Öllerer József, Ilya Ehrenkrantz. 1970-től Bodor Pál (főszerkesztő), Labancz Frida, Kónya Anna, Ferencz Zsuzsanna, Rostás Zoltán, Máthé Éva, Mag Péter, Csáky Zoltán, Huszár Irma, Kabay Annamária, Sugár Teodor, Feczkó Zoltán, Aradits László, Simonffy Katalin, Tolcsvai László, Sallay Ibolya, Zágoni Olga, Kovács András, Dávid Edit, Boros Zoltán, Csép Sándor, Majtényi Ágnes, Jakab (Tomcsányi) Mária, Molnár Vilmos (szerkesztők), Fischer István (rendező-operatőr), Tóthfalussy Béla, Bartha Gábor, Galbács Pál és Porzsolt Viktor (állandó bedolgozó szerkesztők, rendezők), Józsa Erika, Birta József (bemondó-szerkesztő), Öllerer József, Ilya Ehrenkrantz, Emil Lungu, Adelmann Alfréd, Mircea Bogdan, Xantus Gábor (operatőrök), Lukács Zsuzsanna, Majtényi Éva, Rostás Emilia, Silisteanu Eugenia (vágók), Todan Ildikó (fordító), Dan Grigore Popa, Ion Moisescu, Tömöry Péter, Cselényi László, Leonard Popovici (rendezők), Miklós-Pataky Georgina, Schwachter Ernő, Sebestyén (Spiel­mann) Mihály, Bisztricsányi Klára, Evellei László, Simény-Nagy Rozália (gyártásvezetők), Forró Eszter (titkár), Stoica Aurel (gazdasági titkár), külső munkatárs-rendezők Bokor Péter, Farkas István, Harag György, Szabó József, Taub János, Kovács Levente, Kincses Elemér, Demián József, munkatársak még: Forró Ágnes, Török Csorja Viola, Vári Attila, Kiss Ágnes.

Amikor 1985-ben egyetlen telefonutasításra megszüntették a bukaresti magyar adást, filmanyagát, a területi rádióstúdiók hangarchívum-anyagával együtt, egy jilavai raktárba helyezték el, ahol gyors pusztulásra volt ítélve. A betiltással véget ért a romániai magyar televíziózás első fejezete. 1989 karácsonyáig nem hangzott el magyar szó a román közszolgálati televízióban.

A magyar adás 1989 után