Állattenyésztés

Az állattenyésztés a mezőgazdaság egyik fő területét képező gazdasági tevékenység. A hatályos magyar törvényi meghatározás szerint "Az állatok tenyész- és haszonértékét növelő célirányos tevékenységek összessége."1993. évi CXIV. törvény az állattenyésztésről

bélyegkép|Húsmerinó juhok

Célja Az állattenyésztés legfontosabb célja a hús-, tej-, és tojástermelés, valamint a textil- és bőripar számára fontos nyersanyag biztosítása. Hosszú évszázadokon keresztül az állattenyésztés a növénytermesztés egyik kisegítő ágazata volt, a munkákat állati erővel végezték. Napjainkban is általában összefügg e két tevékenység, a növénytermesztést segíti az állattenyésztés, például trágyázás, és fordítva például takarmánynövény-termesztés. Mára a mezőgazdaság legdinamikusabban fejlődő ágazatává vált. Az állattenyésztés legfontosabb célja az állati termék előállítás. A haszonállatokat anyagi nyereség reményében tenyésztik.

A Föld különböző régióiban más-más célból tartják az állatokat. A tradicionális állattartásban az állatok minden termékét hasznosítják, ez főképp Afrikában és Ázsiában jellemző. A kettős hasznosításkor többféle termék közül kettő nagyobb súllyal rendelkezik, mint például a hús- és tejirányú szarvasmarhatartás, illetve a gyapjú- és húsirányú juh- és kecsketartás. A trópusi területekre jellemző az iga- és húsirányú szarvasmarhatartás és a hús- és trágyatermelő sertéstartás is. Egy termék (legfőképp hús és tej) kiemelkedő hozamú termelése hosszú tenyésztői munka eredményeképp lehetséges, ilyen hasznosítást főképp a fejlett országokban találunk.

Története A különféle állatfajokat az ember évezredek óta saját hasznára nevelte. Ezeket a háziasított állatokat többféleképpen tudta hasznosítani. Századunkban az állatállomány száma nagymértékben növekedett. A Föld egyes területein gyorsan bekövetkezett életszínvonal-emelkedés egyre jobban befolyásolta az állattenyésztést is. Egyre jobban elterjedtek az iparszerű állattenyésztő telepek.

Egy adott területen tartható állat fajtáját és az állattartás módját meghatározza az éghajlat, a domborzat, a rendelkezésre álló takarmány mennyisége és minősége, az infrastruktúra, valamint a gazdasági környezet. Az éghajlat elemei közül a hőmérséklet, a páratartalom és a napsugárzás befolyásolja azt, hogy melyik fajtát lehet tartani.

Ágazatai A háziállatokat két csoportra oszthatjuk: az egyik részük haszonállat, ezek megélhetést biztosítanak, védelmünkről gondoskodnak, segítségünkre vannak, vagy a pénzkeresést szolgálják. A háziállatok másik részét kedvtelésből tartjuk. Haszonállat a szarvasmarha, a juh, a házi sertés, a ló, a házi tyúk, a lúd stb.

Szarvasmarha-tenyésztés Chicagói marhatenyészet 1947-ben|bélyegkép|250px

A szarvasmarhatartás az állattenyésztés legjelentősebb ágazata, az állomány létszáma megközelíti az 1,4 milliárdot. A populáció egyharmada Ázsiában, egynegyede Dél-Amerikában él. A népességhez viszonyított szarvasmarha-állomány ott nagy, ahol nagy legelőterületek vannak, illetve fejlett takarmánygazdálkodással rendelkeznek. A legintenzívebb szarvarmarhatartás Európában jellemző, itt a világ állományának 11%-a adja a világ tejmennyiségének 43%-át.

A világ legnagyobb szarvasmarha-állománya (kb. 200 millió) Indiában van. A vallási előírások miatt a hasznuk azonban minimális. Az Egyesült Államok és Ausztrália szarvasmarha-tenyésztése elsősorban a hústermelést szolgálja. Brazíliában van a világon a második legnagyobb szarvasmarha-állomány. Latin-Amerikában még Mexikó és Argentína szarvasmarha-állománya számottevő. A latin-amerikai országokban jelentős a húsexport, és a marhabőr hasznosítása is igen fontos. Az Alpok térségében és Észak-Európában a legelőkön és réteken alapuló szarvasmarha-tenyésztés a jellemző, de fontos a hústermelés is. Dél- és Kelet-Ázsiában a hagyományos legeltetésen alapuló szarvasmarha-tartás fő célja az állati erő hasznosítása. A fejlettebb országok metropoliszai és települései körül mindenhol a világon meghonosodott a tejtermelő szarvasmarhák tenyésztése.

Földünkön élő szarvasmarha-állomány és annak hús- és tejtermelése (FAO, 2002)KontinensÁllomány (millió db)%Hústermelés(millió tonna)%Tejtermelés(millió tonna)% Afrika 230,0 17 4,1 718,64 Észak- és Közép-Amerika 160,7 12 15,2 27 96,620 Dél-Amerika308,6 23 11,8 21 47,0 10 Ázsia 470,9 35 11,2 20 96,7 20 Óceánia 37,7 3 2,7 5 24,6 5Világ1351,8100 56,6100 493,8100

A gazdasági állatfajok közül a szarvasmarha-tenyésztés (Bos taurus) hazánkban és világviszonylatban is igen nagy jelentőségű. Egyik legfontosabb nemzetgazdasági feladata a lakosság tejjel és tejtermékekkel való ellátása. Magyarországon a tej- és tejtermék fogyasztás a környező európai országokéhoz viszonyítva mérsékeltebb. Az egy főre jutó hazai tejfogyasztás 163,5 kg/év (KSH, 2007). A szarvasmarha-tenyésztés második legfontosabb haszna a hústermelés, amely hazánkban főleg az exportlehetőségek kihasználása miatt nagy jelentőségű. Az egy főre jutó hazai marhahúsfogyasztás 3,3 kg/év (KSH, 2007). A szarvasmarha-tenyésztés az elsősorban emberi táplálékként hasznosított tej- és hústermelés mellett fontos ipari nyersanyagokat is előállít.

Napjainkra mintegy 400 szarvasmarhafajtát tenyésztettek ki. A hasznosítás iránya szerint megkülönböztetünk tejtermelő (például holstein-fríz, jersey stb.), hústermelő (például hereford, charolais stb.) és vegyes hasznosítású (például magyartarka, brown swiss stb.) fajtákat. Napjainkban is jelentős őshonos fajtánk a magyar szürke szarvasmarha. A KSH 2009. december 1-jei összeírása szerint a szarvasmarhák száma hazánkban 700 ezer, ebből a tehénállomány 312 ezer.

Sertéstenyésztés A sertéstenyésztés (Sus scrofa f. domestica) elsősorban a mérsékelt éghajlatú területeken terjedt el: Európa, Egyesült Államok és Ázsia egy részén. Általában jelen van a nagy népsűrűségű területeken is. Afrikában és a Közel-Keleten szinte teljesen ismeretlen. A forró éghajlatú övezetekben sem tenyésztik. A világ sertésállományában egyre fontosabb szerephez jutnak a hússertések. A zsírjukért tenyésztett sertések száma csökken, a sertéstenyésztésben kitett arányuk is csökkent az elmúlt években.

A világ nagy kukoricatermelő körzeteiben szinte mindenhol fellelhető a sertéstenyésztés. Egyes térségekben a burgonya a sertések legfontosabb takarmánya. Nyugat-Európában a lefölözött tej és a szemestakarmányok jelentik a legfontosabb takarmányozási formát. Észak-Európában árpán és burgonyán tartják a sertéseket.

bélyegkép|250px|jobbra|Szőke mangalica Földünkön élő sertésállomány és annak hústermelése (FAO, 2002)KontinensÁllomány (millió db)%Hústermelés(millió tonna)% Afrika 18,4 2 0,60,5 Észak- és Közép-Amerika 97,4 10,5 11,9 13 Dél-Amerika55,463,13 Ázsia522,46049,955 Európa194,12125,028 Óceánia 5,1 0,5 0,5 0,5Világ922,910091,0100

Magyarországon a jelentősebb fajták: magyar nagy fehér hússertés, magyar lapály, duroc, pietrain stb. Hibridek előállításával számos (főleg külföldi) cég foglalkozik. A sertések száma 3,2 millió volt 2009 decemberében, az anyakocák száma 226 ezer. A hazai sertéshúsfogyasztás 28 kg/fő/év (KSH, 2007).

Juhtenyésztés bélyegkép|220px|jobbra|Texel Juhász Pál tenyészetéből

A juh (Ovis aries) háziasítása Közép-Ázsiában Kr.e. 8-10 ezer évvel ezelőtt ment végbe. A juhfajták elterjedését és a hasznosítás irányát az éghajlat határozza meg legfőképp, a tenyésztésre a nagy kiterjedésű száraz és félszáraz területek kiválóan alkalmasak. Ezeken a területeken más állatok számára nem kedvezőek a legelők. A juhtenyésztés céljai a hús-, tej-, és a gyapjútermelés.

A juhok száma 1 millió 200 ezer, amelyből az anyajuhok száma 968 ezerre tehető (2009. december 1.). Az állományban az 1990-es évek elején hatalmas csökkenés ment végbe, a csökkenés 15%-os volt Új-Zélandon, 30%-os Ausztráliában, 40%-os a kelet-európai országokban és a volt Szovjetunió területén. A visszaesést a gyapjúválság okozta, mikor a gyapjúból hatalmas eladatlan készletek keletkeztek. Növekedés tapasztalható ezzel szemben a Közel-Keleten, Észak-Afrikában és Kínában.

A világ legnagyobb juhállománya Ausztráliában található. Ausztráliában elsősorban a gyapjáért tenyésztik az állatokat. Az állandóan szabadban tartott állatok gyapja igen jó minőségű. A gyengébb minőségű legelőkön – mint például Kazahsztán – tartott juhok száma is igen jelentős. A Dél-afrikai Köztársaság és Argentína juhállománya a nyersgyapjú termelés és az export szempontjából emelhető ki. Nagy-Britanniában és Spanyolországban a gyapjútermelés, valamint a juhhús és a fiatal bárányhús fogyasztása a jellemző. Magyarországon a juhtenyésztés elsődleges célja a vágóbárány-előállítás.

Földünkön élő juhállomány és annak hús-, tej- és gyapjútermelése (FAO, 2002)KontinensÁllomány (millió db)%Hústermelés(millió tonna)%Tejtermelés(millió tonna)%Nyers gyapjú(millió tonna)% Afrika 250,1 24 1,1 151,7220,219 Észak- és Közép-Amerika 15,3 1 0,2 2,5---- Dél-Amerika75,370,22,5--0,177 Ázsia406,6383,5473,3420,730 Európa144,8141,3172,8360,2711 Óceánia 164,0 16 1,2 16--0,9541Világ1056,21007,51007,81002,33100

Kecsketenyésztés

jobbra|bélyegkép|225px|Házi kecske A kecske egyike az elsőként háziasított állatainknak, a legelső maradványok Kr.e. 8000-ben keletkeztek az Iráni-felföldön. Egyetlen gazdasági állatfaj sem termel olyan sokféle terméket viszonylag kis és szerény befektetéssel, mint a kecske (Capra hircus). Olyan területeket (meredek kopárok, ugarok, beszántás előtti területek) is képes hasznosítani, melyet más haszonállat nem. A kecske a testtömeghez viszonyított tejtermelésben az élen áll (8-10x). Húsa megfelel a korszerű konyha követelményeinek. Szőre, bőre bőr-, illetve szövőipari nyersanyag. Trágyája sem elhanyagolható.

A kecsketartás intenzitása különbözik az egyes kontinenseken. Afrikában él a világ állományának harmada, mely a kecsketej- és hústermelés 20%-át adja. Az ázsiai területeken inkább a hús- és bőrtermelés jelentős. Európában a populáció 2% termeli meg a kecsketej mennyiségének 20%-át.

Földünkön élő kecskeállomány és annak hús-, tej- és bőrtermelése (FAO, 2002)KontinensÁllomány (millió db)%Hústermelés(millió tonna)%Tejtermelés(millió liter)%Bőrtermelés(ezer tonna)% Afrika 218,6 29 0,8 212,82214618 Észak- és Közép-Amerika 13,7 2 --0,1191 Dél-Amerika22,13--0,22131 Ázsia465,2632,6707,05664477 Európa17,920,132,319223Világ738,21003,710012,5100840100

A ló (Equus caballus) közel hatezer éve társa az embernek.

A ló evolúciója 70 millió év alatt ment végbe. A vadló az amerikai kontinensen kihalt, csak az eurázsiai kontinensen maradt fenn.

Az ember és a vadló első találkozása ugyanúgy a vadász és a zsákmány találkozása volt, mint a többi állat esetében. A ló háziasítására az i. e. 4. évezredben került sor. Kezdetben békés célra használták a lovakat, teherszállításra, igásállatként, illetve hátaslóként. Az újabb történelemformáló korszakot a lovasnomád népek jelentették, a lovas harcászat elterjesztésével. A lovassportok ugrásszerű fejlődésével a fejlett országokban mára döntően a sportló lett a lótenyésztés célja, noha a fejlődő világban a lovak legtöbbje ma is gazdasági munkát végez. Egyes lovasnomád múltú népeknél napjainkban is fejik a lovat, a ló húsa pedig egyik-másik nyugati országban a gazdagok asztalára is kerül. A magyar ló történetét négy korszakra szokták osztani: a honfoglalás korabeli magyar ló kora, az arab ló hatásának korszaka, a spanyol ló divatja és az angol telivér korszaka.

Lófajták:

Állattenyésztés

Źródło i licencja