A videójáték-konzol (más néven játékkonzol, konzol vagy játékgép) interaktív, elsősorban videójátékok használatára szánt elektromos berendezés, mely elektromos jelet szolgáltat a videójátékok kijelzésére. Kijelzőként leggyakrabban a televízió képernyője vagy monitor szolgál.
A videójáték-konzolok típusai az alábbiakː otthoni és kézi videójáték-konzol, dedikált konzol és mikrokonzol.
Történelem Első generáció (1972–1977)
bélyegkép|jobbra|Az 1972-ben kiadott Magnavox Odyssey volt az első videójáték-konzol. Habár az első videójátékok már az 1950-es években megjelentek, ezek vektoros, nem pedig analóg kijelzőket használtak. Az első TV-hez csatlakoztatható játékkonzolt a Magnavox adta ki, 1972-ben – ez volt a Magnavox Odyssey, Ralph Baer találmánya. Az Odyssey csak mérsékelt sikereket ért el, a széles tömegek az Atari Pong játékának megjelenése után kezdtek el érdeklődni a feltörekvő iparág iránt. 1975 őszére a Magnavox, látva a Pong sikerét, beszüntette az Odyssey fejlesztését, és egy leegyszerűsített terméket, az Odyssey 100-at dobta piacra. Ez a konzol két játékot kínált, a Pongot és egy hoki játékot. Egy másik, „fejlettebb” konzol, az Odyssey 200 is piacra került, ez már megjelenítette a játék állását is, négyszemélyes játékot és egy harmadik játékot (Smash) is kínált. Az Atari Pong konzoljának megjelenésével ugrásszerűen nőtt a felhasználók száma, a piac pedig hamarosan megtelt a pong és ponghoz hasonló játékokat kínáló konzolokkal.
Második generáció (1976–1984)
bélyegkép|jobbra|Az Atari 2600 volt a második generáció legnépszerűbb konzolja. 1976-ban megjelent a Fairchild Video Entertainment System (VES). A VES úttörő konzol volt a maga idejében. Habár már korábban is léteztek konzolok, amelyek cartridge-et használtak, de ezek vagy üresek voltak és csak átkapcsoltak a konzolba beépített játékok között, vagy maga a konzol volt üres, és a cartridge-ek tartalmazták a játék teljes kódját. A VES ezzel szemben programozható mikroprocesszorral rendelkezett, így a cartridge-ek egy egyszerű ROM-chipet tartalmaztak, melyeken a mikroprocesszor utasításait rögzítették.
Az RCA és az Atari nem sokkal később kiadta a saját cartridge-ra épülő konzoljait.
A piac 1977-es összeomlása 1977-ben a gyártók kénytelenek voltak veszteséggel értékesíteni a termékeiket, hogy megszabaduljanak a készleteiktől. Ez telítette a piacot, így a Fairchild és az RCA cégek is felhagytak a konzolfejlesztéssel. Csak az Atari és a Magnavox tudott megmaradni a konzolpiacon, habár mind 1977-ben és 1978-ban nagy veszteséget könyvelhettek el.
A piac újjászületése A VESt a piac 1977-es összeomlása után is bevétellel tudták eladni, majd a Bally (Home Library Computer, 1977) és a Magnavox (Odyssey², 1978) is kiadta a saját cartridge-ra épülő konzoljait. Ennek ellenére a konzolpiac csak 1980-ban éledt fel teljesen, amikor az Atari 2600 konzolján megjelent a Space Invaders játék. Több vásárló csak azért vette meg az Atari konzolját, hogy otthon is játszhassa a Space Invaders-t. A játék váratlan sikere arra ösztönözte a konzolgyártókat, hogy kizárólagos jogot gyakoroljanak az arcade-játékok kiadása fölött.
Az 1980-as évek elején további cégek kezdtek gyártani konzolokat, ezek közül több fejlettebb volt az Atari 2600-nál. Az 1980-as évek elején azonban az Atari megtartotta piacvezető pozícióját.
A piac 1983-as összeomlása
1983-ban a videójáték-piac egy, az előzőnél sokkal súlyosabb összeomlást élt át. A konzolok tömege, a rossz minőségű videójátékok, az Atari egyes játékainak túlreklámozása (E.T., Pac-Man) és az asztali számítógépek elterjedése mind a konzolok iránti érdeklődés csökkenéséhez vezetett. A legtöbb videójáték-gyártó csődöt jelentett vagy más iparágakba lépett be. A Mattel Electronics eladta az Intellivision jogait az INTV Corporation-nek, akik 1991 végéig fejlesztettek játékokat a konzolra. A többi észak-amerikai konzol fejlesztése leállt 1984-re.
Harmadik generáció (1983–1990)
bélyegkép|jobbra|A videójáték-piacot a NES támasztotta fel. 1983-ban a Nintendo Japánban piacra dobta a Family Computer-t (Famicom). A ColecoVisionhez hasonlóan a Famicom támogatta a nagyfelbontású sprite-okat és a hátteret, de több színnel. Ez lehetővé tette, hogy a Famicom-játékok hosszabbak és jobb grafikájúak legyenek. A Nintendo a Famicom konzolt 1985-be mutatta be az Egyesült Államokban, Nintendo Entertainment System (NES) néven. Az Egyesült Államokban ekkorra a videójátékokat már letűnt hóbortnak tartották. Hogy saját terméküket megkülönböztessék a korábbi konzoloktól, a Nintendo egy elöl behelyezendő cartridge-ot használt (hasonlót, mint a VCR). A NES csomagolásához tartozott a Super Mario Bros. játék és a Zapper játékkonzol-pisztoly. Az R.O.B. kiegészítőt különálló termékként, és a NESszel közösen is meg lehetett vásárolni.
Akárcsak a Space Invaders az Atari 2600 esetében, a NESnél a Super Mario Bros. játék hozta meg a nagy áttörést. A Nintendo sikere felélesztette a videójáték-ipart, az elkövetkező években pedig új konzolok jelentek meg a NES konkurenciájaként.
A Sega Master System-e eredetileg azért készült, hogy legyőzze a NESt, de az Egyesült Államokban sosem ért el nagy részesedést a piacon, sokkal jobban teljesített azonban a PAL-területeken, elsősorban Brazíliában.
Negyedik generáció (1987–1996)
A Sega jelentős piaci részesedésre a Mega Drive-val tett szert, amely 1988. október 29-én jelent meg Japánban, az Egyesült Államokban 1989 augusztusában (Sega Genesis névvel), Európában pedig 1990-ben, két évvel a Super Nintendo Entertainment System (SNES) megjelenése előtt. Akárcsak az Atari 2600-nak és a NES-nek is megvolt a maga sikeres játéka, a Sega konzolaira is megjelent a Sonic the Hedgehog, amely a Super Mario Bros. nagy vetélytársa lett.
A Sega kiadta a Mega Drive-hoz a Sega Mega-CD-t (Észak-Amerikában Sega CD-ként ismert), amely lehetővé tette a nagyobb memóriaigényű játékok tárolását. Később megjelent a Sega 32X is, amely biztosította az ötödik generációra jellemző sokszög-feldolgozást. Ennek ellenére a bővítmény kereskedelmi kudarc volt, mivel nem állt rendelkezésre kellő szoftver-támogatás.
A negyedik generáció további konzoljai a NEC TurboGrafx-16-je és az SNK Playmore Neo Geo-ja.
Ötödik generáció (1993–1999)
bélyegkép|jobbra|A Sony PlayStationje volt az ötödik generáció legnépszerűbb konzolja. Több, mint 100 millió példányban kelt el. Az első ötödik generációs konzol a 3DO és az Atari Jaguar volt. Mindkettő sokkal erőteljesebb volt a Super Nintendo Entertainment Systemnél vagy a Mega Drive-nál; jobban kezelték a sokszögeket, több színt voltak képesek megjeleníteni, a 3DO pedig olyan lemezeket használt, melyek sokkal több információt tudtak tárolni, mint a korábbi cartridge-ok, és olcsóbbak is voltak. Egyik konzol sem jelentett igazán nagy konkurenciát a Segának vagy a Nintendónak. A 3DO ára meghaladta az SNES és a Mega Drive együttes árát, a Jaguarra való programozás pedig rendkívül összetett volt, így nem volt játék, ami kihasználta volna a nagyobb teljesítményt. Mindkét konzol fejlesztését már 1996-ban leállították. A Bandai bemutatott egy Macintoshra épülő konzolt, az Apple Bandai Pippin-t, mely sokkal inkább volt egy olcsó számítógép, mint egy fejlett konzol. A készülék nagyon rosszul teljesített a piacon.
A Nintendo olyan játékokat adott ki, mint a Donkey Kong Country, mely sokkal több árnyalatot tudott megjeleníteni (ez az ötödik generációs konzolok sajátossága volt) azáltal, hogy leszűkítette a képernyőn megjelenített árnyalatok számát. Egy másik jelentős játék a Star Fox volt, amelynek cartridge-e egy extra chipet tartalmazott a poligonális grafika megjelenítésére. A Sega hamar felzárkózott olyan játékokkal, mint a Vectorman vagy a Virtua Racing.
Az ötödik generációs konzolok igazán nagy népszerűségre a Sega Saturn, a PlayStation, valamint a Nintendo 64 megjelenése után tettek szert. A Saturn és a PlayStation CD-kről olvasta be a játékokat, míg az N64 cartridge-eket használt. Mindhárom jóval olcsóbb volt a 3DO-nál, és programozásuk egyszerűbb volt, mint a Jaguaré.
A 3DO 1993. október 4-én jelent meg Észak-Amerikában, majd 1994. március 20-án Japánban. Habár megjelenését nagy felhajtás övezte, hamar eltűnt a piacról az alacsony érdeklődés miatt. A rendszer technológiailag fejlettebb volt a kor többi konzoljánál, de a túltelített piac és a közel 700 dolláros ár miatt nem tudott érvényesülni. A 3DO egyedisége volt, hogy a gyártási jogokat több gyártó is megkapta, a 3DO cég pedig csak a specifikációkat szolgáltatta, így egy időben több kinézetben is megjelent a konzol. Az Atari Jaguar azért jelent meg, hogy meggyengítse a Nintendo és a Sega pozícióját. Az Atari célja az volt, hogy egy erőteljesebb konzollal lehagyhatják a többi gyártót és egy technológiailag sokkal fejlettebb rendszert adhatnak a vásárlóknak. A Jaguar több ok miatt is sikertelen maradt. A programozása bonyolult volt, így nem voltak külső fejlesztők; az előző rendszerek képesek voltak megtartani népszerűségüket. A Jaguar végét a Sega Saturn és a PlayStation 1995-ös megjelenése jelentette. A Jaguar sikertelensége nehéz anyagi helyzetbe sodorta az Atarit, így kénytelen volt egybeolvadni a JTS Inc.-kel, így hozva létre a JTS Corporationt. Az egyesülés gyakorlatilag véget vetett a cégnek, ami ezek után már csak apró fejlesztéseket végzett a Jaguaron, és eladta az Atari fejlesztéseit. A Sega Saturn 1994. november 22-én jelent meg Japánban, Észak-Amerikában 1995. május 11-én, Európában pedig 1995. július 8-án. Ez volt az első önálló Sega rendszer, amely CD-ről olvasta volna a videójátékokat, valamint egy két chipes processzort használt. A két chipre való programozás nehézsége okozta a konzol hanyatlását. A Saturn mérsékelt sikernek bizonyult, de elhalványította a Sony és a Nintendo dominanciája. A Saturn fejlesztését 1998-ban állították le, a Sega utolsó konzolja, a Dreamcast megjelenésekor. Amiga CD32 kiadási dátuma 1993. Kb. fél évig gyártották a Commodore cég csődjéig. Nagyjából 100.000 példányt adtak el. A Sony PlayStationje 1994. december 3-án jelent meg Japánban, 1995. szeptember 9-én Észak-Amerikában, 1995. szeptember 29-én Európában, valamint 1995. november 15-én Ausztráliában. A PlayStation egy Sony és Nintendo közti együttműködés sikertelenségének terméke. Az együttműködés célja egy CD-bővítmény kifejlesztése lett volna az SNES számára. A Nintendo végül a Philipsszel állapodott meg (Philips CD-i); a Sony pedig saját termékeként adta ki a terméket. A PlayStationnek minden egyes generációban elkészült egy újabb változata, így a Sony nagy elismerést szerzett, mint konzolgyártó cég. A PlayStation volt az első videójáték-rendszer, amelyből több, mint 100 millió példányt értékesítettek. A sikerhez hozzájárult a Crash Bandicoot játék is. A Sony 2000. július 7-én mutatta be a PlayStation egy kisebb változatát, a PSone-t. A Nintendo 64 1996. június 23-án jelent meg Japánban, 1996. szeptember 29-én Észak-Amerikában, 1997. március 1-jén pedig Európában és Ausztráliában. Ez volt az egyetlen sikeres 64 bites konzol (a korábban megjelent Atari Jaguartól eltekintve). A generáció többi konzoljától eltérően az N64 továbbra is ROM-cartridge-ot használt, amit sokan a játékélmény akadályának véltek, mivel a cartridge-ek memóriája sokkal alacsonyabb volt, ráadásul drágábbak is voltak az optikai médiumoknál. A Nintendo azzal védte döntését, hogy a cartridge-ok nem annyira sebezhetőek, a rajtuk tárolt adatok betöltése gyorsabb, és menteni is lehet rájuk adatokat.
Hatodik generáció (1998–2006)
bélyegkép|jobbra|Több, mint 155 millió eladott példánnyal a Sony PlayStation 2 mind idők legtöbb példányban elkelt konzolja. Ebben a generációban a gyártók a számítógépekéhez hasonló felépítést alkalmaztak a konzolaik elkészítésénél, a játékokat pedig DVD-kről olvasták be. Ez hosszabb és vizuálisan kidolgozottabb játékokat eredményezett. Továbbá ebben a generációban kezdődtek meg a kísérletek az online videójátékokkal, valamint a játékadatok flash- és merevlemez-memórián való tárolásával.