Az oroszlán (Panthera leo) a macskafélék (Felidae) családjába tartozó emlős. A tigris után ez a legnagyobb termetű és legelterjedtebb „nagymacska”; a hím hatalmas, izmos testének, fejedelmi sörényének köszönhető impozáns megjelenése miatt közmondásosan az állatok királyának is nevezik. Vadon élő állománya rohamosan csökken, afrikai falkái tíz év alatt szinte megfeleződtek. A földrészen alig 25 000 példány maradt, természetvédelmi státusza sebezhetőre módosult.
Gyakran külön fajnak tekintik a kihalt európai barlangi oroszlánt (Panthera spelaea faj vagy Panthera leo spelaea alfaj), mely az utolsó jégkorszakban együtt élt az emberrel, valamint a szintén kihalt amerikai oroszlánt (Panthera leo atrox vagy Panthera atrox), amely közeli rokonságban állt az európai barlangi oroszlánnal. (Nem összekeverendő a „hegyi oroszlánnak” is nevezett amerikai pumával.)
Az oroszlán visszatérő jelkép volt a királyi és lovagi címerpajzsokon, főként Nagy-Britanniában, ahol a Brit Birodalom szimbóluma lett. Az oroszlánok a kínai művészetben is sűrűn megjelennek, annak ellenére, hogy soha nem éltek Kínában. Nincs még egy olyan állat, melynek több figyelmet szenteltek volna a művészetben és az irodalomban. Az oroszlán már a kőkori barlangrajzokon is látható és százharmincszor fordul elő a Bibliában (mint az ókorban a Közel-Keleten élő állat).
Előfordulása Az oroszlánok Fekete-Afrika legnagyobb részén megtalálhatók. Főleg a fás területeken fordulnak elő, de megtalálhatók a félsivatagos és bozótos helyeken is. Korábban az európaiak mértéktelen vadászata miatt Afrika oroszlánállománya megcsappant, és egyes alfajok, mint a fokföldi oroszlán, ki is haltak. Ma a legtöbb oroszlán Közép-Afrika és Dél-Afrika országaiban él (Botswana, Angola, Mozambik, Zambia, Kongói Demokratikus Köztársaság). Ennél kisebb a kelet-afrikai és a kevéssé ismert nyugat-afrikai oroszlánpopuláció. A nyugat-afrikai oroszlán (Panthera leo senegalensis alfaj) példányszáma 20 000 köré tehető. Az 1940-es évek közepén még 70 000 oroszlán élt a Földön.
A hajdani észak-afrikai oroszlánok a berber oroszlán (Panthera leo leo) alfajhoz tartoztak. Valaha Marokkótól Egyiptomig sűrűn előfordultak. A legnagyobb testméretű oroszlán-alfaj volt, és a hímek sokkal terjedelmesebb sörénnyel rendelkeztek más fajtákénál. Az ókori Róma uralkodók berber oroszlánokat használtak a kegyetlen cirkuszi viadalokhoz, például tigrisek ellen, ahol rendszerint a tigrisek maradtak alul. A források szerint a római nemesek, például Sulla, Pompeius és Julius Caesar egyszerre akár 400 oroszlánt is halomra ölettek a gladiátorokkal. Az utolsó vadon élő berber oroszlánt 1922-ben, Marokkóban lőtték le a túlzott vadászat miatt. Ma már csak állatkertekben él néhány tucatnyi példányuk, többé-kevésbé keveredve a többi alfajjal. 2005 augusztusában egy tudóscsoport nekilátott, hogy visszatelepítse az oroszlánokat Észak-Afrika vadvidékére.
A történelmi időkben Eurázsiában is éltek oroszlánok, a Balkántól (Héraklész egyik első hőstette is ehhez kapcsolódik) Kis-Ázsián és a Közel-Keleten át egész Indiáig. Magyarországon is számos lelet bizonyítja, hogy a Würm-glaciális után, az i. e. 5. évezredben, a kőrézkor idején viszonylag rövid ideig a Kárpát-medencére is kiterjedt a területük.https://24.hu/tudomany/2022/09/17/archeozoologia-allatok-regeszet-bartosiewicz-laszlo/ Ezek az ázsiai oroszlán (Panthera leo persica) alfajhoz tartoztak. Nagy méretük és nappali életmódjuk könnyebben elejthetővé tette őket a vadászok számára, mint a tigriseket vagy a leopárdokat. Utolsó európai élőhelyük Görögország volt, ahonnan az 1. században tűntek el. Ázsiában a 20. század elejére haltak ki. Az utolsó vadon élő ázsiai oroszlánok ma csupán az Északnyugat-India területén levő Gir-erdőben fordulnak elő. A körülbelül 600 oroszlán mindössze területen él a Gudzsarát állambeli menedékhelyen.
Állatkertekben a leggyakoribb nagymacska, azonban tiszta vérben csak az ázsiai oroszlánt és a fehér oroszlánt - a fokföldi oroszlánnak egy színváltozata - tenyésztik. Magyarországon szinte minden állatkertben megtalálható: Budapesten, Nyíregyházán, Debrecenben, Veszprémben, Pécsett, Szegeden, Győrött, Jászberényben, Kecskeméten, Miskolcon, Gyöngyösön és Veresegyházon is látható.
Alfajok Az oroszlán alfajai közötti fő megkülönböztető jel a méret, a sörény és az élőhely. Az alábbiakban felsorolt formák közül néhányat a taxonómusok nem külön alfajként kezelnek. A genetikai hasonlóság azt mutatja, hogy minden napjainkban élő oroszlán egy kb. 55 000 évvel ezelőtt élt őstől származik, ezért egyesek minden afrikai oroszlánt egyetlen alfajnak tekintenek.
Kelet-kongói oroszlán – Panthera leo azandica Katanga oroszlán vagy angolai oroszlán – Panthera leo bleyenberghi Hollister oroszlánja – Panthera leo hollisteri Dél-afrikai oroszlán – Panthera leo krugeri – Csak a Krüger Nemzeti Parkban és a Kalahari Gemsbok Nemzeti Parkban maradt fenn; a fokföldi oroszlán fehér színváltozata. Berber oroszlán – Panthera leo leo – Vadon kihalt. Maszáj oroszlán – Panthera leo massaicus Fokföldi oroszlán – Panthera leo melanochaita – 1860-ban kihalt. Kelet-afrikai oroszlán vagy núbiai oroszlán – Panthera leo nubica Ázsiai oroszlán – Panthera leo persica – Jelenleg mindössze 600 vad példánya él. Abesszin oroszlán – Panthera leo roosevelti Szenegáli oroszlán vagy nyugat-afrikai oroszlán – Panthera leo senegalensis Szomáli oroszlán – Panthera leo somaliensis Kalahári oroszlán – Panthera leo verneyi Barlangi oroszlán – Panthera leo spelaea – kihalt. Amerikai oroszlán – Panthera leo atrox – kihalt. Marozi – Panthera leo maclatus – valószínűleg kihalófélben Ceyloni oroszlán – Panthera leo sinhaleyus – kihalt
Megjelenése bélyegkép|jobbra|250px| Figyelő hímoroszlán, Kenya
A kifejlett hím oroszlán könnyen felismerhető a sörényéről, a tömege 145,4–250 kilogramm (átlagosan 174–193,3 kilogramm). A nőstény kisebb, a tömege 83–182 kilogramm (átlagosan 119,5–139,8 kilogramm). A legnagyobb ismert vadon élt hím 272 kilogramm, a legnagyobb ismert vadon élt nőstény pedig 185,5 kilogramm tömegű volt. A vadon élő oroszlánok körülbelül 10–15 évig élnek, míg fogságban elérhetik a 20 éves kort is.
Színváltozatok, mutációk Fehér oroszlán
Habár ritkaságszámba megy, és ezért nem is hallhatunk róla túl gyakran, fehér oroszlánok is léteznek Timbavatiban, Dél-Afrikában. A fehér oroszlánokban található recesszív gén felelős szokatlan színükért (ahogy a fehér tigriseknél is sok, az állatkertekben és állatbemutatókon szereplő fehér tigrist tenyésztettek ki ezzel a génnel). A fehér oroszlán azonban jelentős hátránnyal küzd, amikor vadászni indul: fehér színe ugyanis felfedi rejtekhelyét. A fehér oroszlán kihalóban lévő színváltozat, szaporodásuk ritkaságszámba megy, és mindössze kétszáz él belőlük a világon. Állatkertekben is ritka, fogságban mindössze 500 egyed él belőle. Magyarországon a Nyíregyházi Állatparkban, a Szegedi Vadasparkban, és a Győri Állatkertben és a Felsőlajosi Magánzoo-ban látható.
Sörény bélyegkép|Oroszlánsörény típusok
A hím oroszlánok sörénye a faj legfeltűnőbb jellegzetessége. A hím egyednek egyéves kora körül kezd növekedni a sörénye. A sörény az életkorral sötétedik; nagysága és színe is függ a környezettől (például az átlaghőmérséklettől). A sörény hossza és sötétebb színe a hímek közötti harcok sikerességéről tanúskodik: a hosszabb és sötétebb sörény hosszabb reprodukciós időszakot jelent, és több lehetséges utódot. A sörény megléte vagy hiánya, színe és mérete több dologtól függ: a hím oroszlán genetikai adottságaitól, nemi érettségétől, az éghajlattól és a tesztoszteron mennyiségétől. Általános szabály, hogy az adott környezetben a nagyobb, sötétebb sörény egészségesebb állatot jelez. A Serengeti nemzeti parkban a nőstényoroszlánok inkább a sűrűbb, sötétebb sörénnyel rendelkező hímeket választják ki párosodásra.
Elképzelések szerint a sörény elsődleges célja a nyak és torok védelme az átharapás ellen, ami a hímek közötti területi harcok során előfordulhat.
A hűvösebb éghajlatú európai és észak-amerikai állatkertekben a hím oroszlánoknak általában vastagabb sörényük van. Az ázsiai oroszlánoknak általában ritkább sörényük van, mint az afrikai oroszlánoknak.
Sörénytelen hím oroszlán bélyegkép|250px|Sörénytelen hím oroszlán
Egyes nyugat-afrikai élőhelyeken, például a Pendjari nemzeti parkban a legtöbb hímoroszlánnak nincs, vagy jelentéktelen a sörénye.
Sörény nélküli hím oroszlánok vannak Szenegálban, Szudánban (a Dinder nemzeti parkban) és Kenyában a Tsavo nemzeti parkban.
A tesztoszteron mennyisége kapcsolatban van a sörény nagyságával, például a kasztrált hím oroszlán esetén a sörény csökkenni kezd. Észak Botswanában sörénnyel rendelkező nőstényeket figyeltek meg, amit a megnövekedett tesztoszteron szintjüknek tulajdonítanak.
Életmódja balra|bélyegkép|250px|Az oroszlánok húsevő ragadozók bélyegkép|250px|A „Bóbita” nevű kölyökoroszlán a budapesti állatkertben született, ma a Szegedi Vadaspark lakója bélyegkép|250px|Anyaoroszlán kölykeivel bélyegkép|250px|Vadászó nőstényoroszlán, Szerengeti (Tanzánia)
Az oroszlánok húsevő ragadozók, melyek különálló családban, ún. falkában élnek. A család nagyobb részben nőstényekből, kölykeikből és egy vagy több, egymással rokoni kapcsolatban álló, fiatal hímből áll. Rendszerint az egy falkába tartozó összes nőstény rokonságban áll egymással. A hímek és a nőstények is védik a falkát a betolakodóktól. A hímek általában nem tűrik meg a kívülálló hímeket, ahogy a nőstények sem a kívülálló nőstényeket. A hímeket kizárja a falka, vagy saját maguk hagyják el azt, amikor 2-3 éves korukban elérik az ivarérett kort. Amikor új hím veszi át a falka vezetését, gyakran megöl az előző alomból minden kölyköt, és azok anyjai ezután mintegy két héttel újra ivarzanak.
Az újszülött vagy fiatal oroszlánokat kölyköknek hívják. A nőstények egyszerre 1-4 kölyöknek adnak életet a 110 napig tartó vemhességet követően. A kölykök 1,2-2,1 kg közötti tömeggel születnek. Anyjuk a falkától kissé távolabbi menedékben hozza világra, és néhány hetente új helyre viszi őket, hogy a ragadozók a szaguk alapján nehezebben találják meg. A kölykök 6-7 hónapon keresztül szophatnak, utána elválasztja őket az anyjuk. Ebben az időszakban az anya egyedül vadászik. Sok kölyök éhen hal, másokat ragadozók támadnak meg, és a falkát átvevő hímek is sok kölyköt megölnek.
Mint minden nagymacska, az oroszlán is csúcsragadozó, ám a többi macskafélétől eltérően csapatban vadászik. Főleg zebrákat, antilopokat és kafferbivalyokat zsákmányol, de néhány falka rájött, miképp vadásszon zsiráfokra, valamint fiatal elefántokra. Leginkább a nőstények vadásznak. A vadászó oroszlán vagy leszorítja áldozata torkát, vagy pedig szájába fogja zsákmánya orrát és száját, hogy az megfulladjon; ezek a módszerek a kis és közepes méretű zsákmányok esetében működnek. A zsiráf és elefánt esetében a súlyos vérveszteség és végkimerültség okozza a halált. Az egyik oroszlán leköti a nagy zsákmányállat figyelmét, míg a többiek a halálos támadás lehetőségére várnak. A támadás lesből vagy éjszaka történik és gyorsan lezajlik, az oroszlán nem képes tartósan üldözni a kiszemelt zsákmányt.
A legtöbb zsákmányállat nyugodt marad, ha bizonyos távolságon kívül látja az oroszlánokat. Az oroszlánok, akárcsak a hiénakutyák, elsősorban az életképtelen egyedeket választják ki. Természetes ellenségeik az olyan ragadozók, mint a krokodilok, foltos hiénák, hiénakutyák és különösen más oroszlánok. Néhány zsákmányállat (zebrák, vízilovak, zsiráfok, kafferbivalyok, elefántok) rúgása, illetve taposása megbéníthatja vagy azonnal meg is ölheti őket.
Az oroszlán nem vonakodik a dögök fogyasztásától. Gyakran elkergeti a kisebb zsákmányejtő ragadozókat vagy azok kisebb csapatait, hogy elvegye prédájukat. Az oroszlánokat is elkergethetik a zsákmánytól az olyan ragadozók, mint a hiénák és a hiénakutyák, ha többen vannak. A többi macskaféléhez hasonlóan nagyszerűen látnak a sötétben, így éjszaka is hatékonyan tudnak vadászni.