A Florence and the Machine (másképp Florence + The Machine) angliai Indie rock zenekar, aminek Florence Welch énekesnő, Isabella "Machine" Summers, és egy csapat zenész a tagja, akik a háttérzenéért felelősek. Az együttes zenéje sok dicséretet kapott a médiától, főleg a BBC-től, mielőtt nagyobb sikereket értek volna el. A BBC nagy szerepet játszott a zenekar befutásában; az együttest a BBC Introducing című műsorban népszerűsítették.
Az együttes debütáló albuma, a Lungs, 2009. július 6-án jelent meg, és ezután öt hétig második volt a UK Albums Chart listáján. 2010. január 17-én az album az első helyre került, miután 28 egymást követő héten is szerepelt a listán. Az album 2010 októberében már 25. hete szerepelt folyamatosan az Egyesült Királyságban a legjobb 40 album listáján, ezzel ez a lemez vált az egyik legjobban fogyó albummá 2009-ben és 2010-ben. A zenekar második stúdióalbuma, a Ceremonials, 2011 októberében jelent meg, és az Egyesült Királyságban első helyen, míg az Egyesült Államokban a 6. helyen debütált.
A Florence and the Machine hangzását többfajta stílus alkotja, például a Rock és a Soul. A Lungs elnyerte a MasterCard British Album díjat a 2010-es Brit Awardson. Az együttest nevezték az 53-ik Grammy-díjátadón a legjobb új előadó kategóriában. Emellett a zenekar játszott a 2010-es MTV Video Music Awards-on, és a 2010-es Nobel Békedíj átadóján.
Története 2007–2010: Megalakulás és korai évek Az együttes neve Florence Welch és Isabella "Machine" Summers tinédzserkori együttműködéséből eredeztethető. Florence és Isabella egy időben Florence Robot/Isa Machine néven zenélt. Később ezt rövidítették Florence and the Machine-re, mivel úgy érezték, hogy az előző túl bonyolult volt. Summersen (billentyűk és háttérének) felül a zenekar jelenlegi tagja még Robert Ackroyd (gitárok és háttérének), Chris Hayden (dobok, ütőhangszerek és háttérének), Mark Saunders (basszusgitár és háttérének), illetve Tom Monger (hárfa). Florence büszke zenekarára, amiért a tagok teljes mértékben megértik alkotási módját. „Legtöbbjükkel hosszú ideje dolgozom, ismerik a stílusomat, tudják hogyan írok, és tudják, mit akarok.” – nyilatkozta.
Welch állítása szerint „A Florence and the Machine úgy indult, mint egy személyes vicc, ami kicsúszott a kezünkből. Zenéket írtunk a barátommal, akit Isabella Machine-nek neveztem, számára pedig Florence Robot voltam. Még akkor sem volt nevünk, amikor már csak fél óra volt hátra az első fellépésünkig, szóval azt mondtam: 'Oké, akkor mi leszünk Florence Robot/Isa Machine’, ekkor még nem tudtam, hogy a név hosszúsága később az őrületbe fog kergetni.”
2007-ben Welch egy Ashok zenekarral készített felvételeket, és meg is jelent egy albumuk Plans címmel a Filthy Lucre/About Records kiadónál. Ez az album tartalmazta a későbbi sikerszámot a "Kiss with a Fist"-et, aminek ekkor még "Happy Slap" volt a címe. Aláírt egy szerződést az Ashokkal, de úgy érezte, hogy ez nem a megfelelő együttes számára, így felmondta a megállapodást. A Florence and the Machine-t Mairead Nash kezdte menedzselni (a Queens of Noize DJ-duó tagja), aki úgy döntött, hogy felkarolja Florence-et, amikor találkozott egy klub vécéjében a részeg énekesnővel, aki épp Etta James 1962-es dalát, a "Something's Got a Hold on Me"-t énekelte.
thumb|left|Florence előadása Szingapúrban 2010-ben A Florence and the Machine bemutatkozó albuma, a Lungs, 2009. július 6-án jelent meg az Egyesült Királyságban. Az album producerei James Ford, Paul Epworth, Steve Mackes és Charlie Hugall voltak. A dalok jó része az albumon Florence egy volt barátjával történő szakításának hatására íródott. Florence azt nyilatkozta erről, hogy „Kérte, lehetőleg ne beszéljek az esetről. Vicces ezután erről énekelni.” Az album első lett az Egyesült Királyságban és második Írországban. 2009. augusztus 6-ig több mint 100000 lemezt adtak el csak az Egyesült Királyságban, és augusztus 10-ig már öt hete volt második az eladási listákon. Miután 2009. július 25-én letölthetővé tették az Egyesült Államokban, az album a 17. helyre került a Billboard „Heatseekers Albums” listáján, és végül az első helyet is elérte. Az album fizikailag október 20-án jelent meg az Egyesült Államokban, az Universal Republic kiadásában.
A "Kiss with a Fist" volt az első kislemez az albumról, ami 2008. június 9-én jelent meg. A dal több filmben is szerepelt; többek között a Vadóckában, az Ördög bújt beléd-ben, és a St. Trinian’s 2, – A Fritton arany legendája című filmben, Emellett televíziós sorozatokban is elhangzott, mint például a 90210-ben, a Balfékekben, és a Saving Grace című sorozatban. A következő kislemez, a "Dog Days Are Over", amit zene nélkül vettek fel egy „vécé nagyságú” stúdióban, 2008. december 1-jén jelent meg. A dal elhangzott az amerikai Gossip Girl – A pletykafészek, és a Kettős ügynök című sorozatokban, a brit televíziós sorozatban, a Skinsben, továbbá a 2010-es Ízek, imák, szerelmek című film (amiben Julia Roberts játssza a főszerepet) mozielőzeteseiben. A "Dog Days Are Over" ugyancsak szerepelt a Glee Special Education című részében, amiben Jenna Ushkowitz és Amber Riley énekelte. A harmadik, "Rabbit Heart (Raise It Up)" című kislemez 2009 június 22-én jelent meg. Egy kis része a dal dallamának, és szövegének "How quickly the glamour fades", a Gang Gang Dance New York-i együttes 2008-as "House Jam" című dalából származik, de ezt nem tüntették fel az albumon. A zenekar tagjai viszont észrevették a hasonlóságot, és felhívták a Florence and the Machine kiadójának figyelmét erre. Az Island Records beismerte a szabálytalanságot, és beleegyezett, hogy megosztja a Gang Gang Dance-cel a jogdíjat. Florence elismerte, hogy hibázott, de azt mondta, hogy az ő célja az volt, hogy tisztelegjen a zenekar előtt.
A Lungs megjelenése után kijött két újabb kislemez; a "Drumming Song" és egy feldolgozás a The Source és Candi Staton 1986-os daláról, a "You’ve Got the Love"-ról. Ez később ún. „mashup”-ként is megjelent, aminek a címe "You Got the Dirtee Love" lett. Ebben Florence és az angol rapper, Dizzee Rascal dalát mosták össze. A 2010. február tizenhatodikai Brit Awardson elő is adták közösen, és az élő felvétel már másnap megjelent kislemezként.
2010. január 5-én behirdették, hogy a következő kislemez az albumról a "Hurricane Drunk" lesz, azonban március 3-án egy újabb verziót hirdettek meg az együttes weboldalán a "Dog Days Are Over"-ről, amit 2010. április 11-én tettek elérhetővé digitálisan, és másnap 7" vinyles bakelitlemezen is megjelent, illetve az új videóklipet is közzétették még aznap. A "Cosmic Love" című dal 2010. július 5-én jelent meg, ez volt a hatodik, és egyben utolsó kislemez az albumról; a videóklipje ekkorra már le volt forgatva. A dal számos amerikai tévéshowban szerepelt; például A Grace klinikában, a Vámpírnaplókban, a V-ben, a Nikitában, illetve a So You Think You Can Dance-ben. A zenekar szerepelt a Gossip Girl – A pletykafészek negyedik évadának 2011. február hetedikei "Panic Roommate" című epizódjában is, amiben egy akusztikus verzióját adták elő a "Cosmic Love"-nak. 2010. május 12-én behirdették, hogy a Florence and the Machine rögzíteni fog egy dalt "Heavy in Your Arms" címmel, ami az "Alkonyat – Napfogyatkozás" filmzenéje lesz. Az "Alkonyat – Napfogyatkozás 2010. június 30-án került a mozikba, és a stáblista alatt szólt a "Heavy in Your Arms". A dal videóklipje 2010. július 7-én jelent meg. Egy exklúzív remixe az "I'm Not Calling You a Liar"-nak a 2011-es Dragon Age II videójátékban is szerepelt "I'm Not Calling You a Liar (Dragon Age II: Varric's Theme)" címmel, aminek a játék zeneszerzője, Inon Zur volt a producere.
2011–2013: Ceremonials thumb|right|A Florence and the Machine a Coachella fesztiválon 2012-ben Kezdetben Florence fontolgatta az együttes kiadójának ajánlatát, hogy az új albumot az Egyesült Államokban rögzítsék, hogy Los Angeles-i producerekkel és írókkal dolgozhassanak, de végül úgy döntött, hogy az Egyesült Királyságban rögzítsék a lemezt. Az első demófelvételek 2010 januárjában készültek Florence és Paul Epworth együttműködésével egy kis londoni stúdióban. Számos producer jelentkezett az album munkálatainak elvégzésére, de Florence elutasította az ajánlatokat, mivel azt akarta, hogy a Ceremonials egy jobb verziója legyen a Lungs-nak, csak „még sötétebb, még nehezebb anyag legyen, nagyobb dobhangokkal, nagyobb basszussal, de összességében még több hanggal". Az év további részében az album munkálatai időszakosak voltak, mivel a zenekar az Egyesült Államokban tartott turnéjukra koncentrált, ahol a Lungs igen sikeres lett. Az új dalok nagy részét 2011. január és április között írták meg, majd áprilisban vették fel az Abbey Road Stúdióban. További finomításokat Epworth saját londoni stúdiójában végeztek ezeken a felvételeken, míg Florence újabb dalokat rögzített különböző amerikai stúdiókban, amikor épp nem volt fellépése. Az utolsó felvételek Epworth stúdiójában készültek júliusban. Epworth közreműködött hét dal megírásában, illetve számos más brit író is részt vett az alkotói munkában; például Summers, Kid Harpoon, James Ford, és a zeneszerző Eg White.
2011 februárjában jelölték a Florence and the Machine-t legjobb új előadó kategóriában a Grammy-díjra.
2011 júniusában felvettek egy feldolgozást Buddy Holly klasszikusáról, a "Not Fade Away"-ről, ami rákerült a Rave On Buddy Holly című feldolgozáslemezre, ami Holly 57. születésnapján jelent meg. Ezután előadták az első dalt az új albumról, a "What the Water Gave Me"-t a Greek Theatre-ben, a kaliforniai Berkeley-ben. 2011 augusztusában megjelent kislemezként a "What the Water Gave Me" az iTunes-on, és a hozzá készített videót is publikálták a zenekar weboldalán, illetve YouTube csatornáján. A videót másfél millióan nézték meg két nap alatt a YouTube-on, és a dalt elkezdték sűrűn játszani az amerikai alternatív rádióiállomások a Los Angeles-i KROQ rádió hatására. Az újabb kislemez, a "Shake It Out" 2011 szeptemberében jelent meg az interneten, majd fizikailag október 11-én is kiadták. A dal Ausztráliában, Skandináviában, Olaszországban és Kanadában is nagy sikereket ért el.
Az együttes második albuma, a Ceremonials, 2011. október 31-én jelent meg. Első helyen debütált a UK Albums Chart-on, és második helyen az amerikai Billboard 200 listán. 2012 január 12-én a Florence and the Machine-t két Brit Awards díjra is jelölték. A díjátadót 2012. február 12-én tartották a londoni O2 Arénában. 2012. április 26-án az együttes kiadta a "Breath of Life" című számot, amit a Hófehér és a vadász filmzenékének készítettek. 2012. július 5-én megjelent az ötödik kislemez a lemezről, ami a "Spectrum (Say My Name)" remixe volt. A skót Calvin Harris feldolgozása az együttes első dala volt, ami az Egyesült Királyságban listavezető lett. Florence azt nyilatkozta akkor, hogy izgalommal várja a harmadik album felvételét, amit valószínűleg 2012 szeptemberének végén kezdenek el rögzíteni, amint az együttes befejezi a turnézást. 2012. október 12-én megjelent Harris "Sweet Nothing" című kislemeze, amit Florence közreműködésével rögzített, és rákerült a 18 Months című albumra is. A dal első helyen debütált a Brit kislemezlistán, ezzel ez lett a második közös listavezető daluk.
2012 augusztus végén Welch azt nyilatkozta a Style magazinnak, hogy úgy tervezi, a harmadik lemez előtt egyéves szünetet tart. „Van egy nagy 'vegyünk ki egy évet' tervem. A lemezkiadó nem gyakorol nyomást rám a következő album elkészítésére. Azt mondták, addig készülhetek, amíg csak szeretnék."
2012 közepén a Universal Republic Records csődbe ment, így minden előadót – beleértve a Florence and the Machine-t – áthelyeztek a Republic Records kiadóhoz, ami lényegében a Universal Republic Records újraélesztése.
2012 decemberében Grammy-díjra jelölték a Florence and the Machine-t a „legjobb pop vokál album”, és a „legjobb popduó vagy -együttes teljesítményért” kategóriában a "Shake It Out" előadásáért a 2013-as Grammy díjátadón.