Alphonse Gabriel Capone, alvilági nevén „Al” Capone vagy „Sebhelyesarcú” (angolul: Scarface; nevének kiejtése: [kö-póun], vagy a magyaros–olaszos ejtés szerint: [ka-pó-ne]; USA, New York, Brooklyn, 1899. január 17. – Florida, 1947. január 25.) amerikai gengszter, az életéről készített filmeknek és a sajtónak köszönhetően világszerte ismertté vált, hírhedt bűnöző. A mai szervezett bűnözés alapjait tulajdonképpen Al Capone fektette le. Ennek fő motorja a korrupcióban rejlett, aminek mestere volt.
Nevét a „chicagói gengszter” kifejezés szinonimájaként ismerik az egész világon, és egyben ő a történelem egyik leghíresebb bűnözője. Már 26 éves korára ravasz és éleselméjű gonosztevővé vált, aki hatalmas pénz felett uralkodott. Minden idők egyik leghatalmasabb amerikai maffiafőnökeként markában tartotta egész Chicagót. A Capone-bűnszervezet körülbelül ezer tagot számlált, az alvilági tevékenységek közül érdekeltek voltak a szeszcsempészetben, a szerencsejátékban és a prostitúcióban. Capone az 1920-as évek végén az FBI tíz legkeresettebb bűnözőjének (Most Wanted) listájára került.
Egyetlen gyilkosságot sem tudtak rábizonyítani, de adócsalás miatt végül 1931-ben sikerült börtönbe zárni. Az atlantai szövetségi börtönben kezdte büntetésének letöltését, de 1934-ben (biztonsági okokból) átszállították az Alcatraz-szigetre. Rabsága éveiben egészsége megromlott, elméje kezdett elborulni, szifilisze részleges bénulást okozott szervezetében. 1939 novemberében, 8 év börtönbüntetés letöltése után, a félig roncs Caponét szabadlábra helyezték. Már nem volt a régi, hatalmát soha többé nem tudta visszaszerezni, visszavonultan élt, 1947 januárjában agyvérzést, majd tüdőgyulladást kapott, melyből már nem épült fel. Nem sokkal 48. születésnapja után, 1947. január 25-én halt meg.
Élete Kezdetek Az 1894-ben emigrált nápolyi szülők – Gabriele Caponi (1865–1920) és felesége, Teresina „T(h)eresa” Raiola (1867–1952) – kilenc gyermeke közül negyedikként látta meg a napvilágot 1899. január 17-én, New Yorkban, apja a Caponi nevet később Caponéra cserélte, mert az amerikaiak folyton így ejtették. Mivel abban a nyomornegyedben, ahová költöztek, számos más nemzetiség is élt, így a családok egymás és az őket körülvevő amerikaiak sovinizmusának is ki voltak téve, ezért Capone nem szerette, ha digónak (olasznak) nevezik, és mindig azt mondta, hogy szülei is az Amerikai Egyesült Államokban jöttek világra és nem külföldön. Ennek ellenére a családjával mindig nápolyi nyelven kommunikált.
Capone római katolikus volt. Sírkövén a „Jézusom irgalmazz” felirat áll.
Mivel elég szokatlan volt „foglalkozásához” az Alphonse (Alfonse) keresztnév, ezért ő maga se szerette, ha így szólítják, helyette inkább a rövid Al nevet viselte szívesebben.
Zűrös gyerekkora volt, például az általános iskola hatodik osztályában megverte egyik tanárát. Viszonzásul az igazgató meg őt verte meg, ami miatt otthagyta az iskolát és tizenévesen munkába állt. Többek között bolti eladóként, tekepályán, lőszergyárban és könyvkötőnél is dolgozott, de agresszív, durva és kezelhetetlen magatartása miatt sehol sem tudott megszokni. Ideálisabb körülményeket biztosított számára viszont a bűnözés és hamarosan csatlakozott a hírhedt Five Points Ganghez, melynek vezetője – Al későbbi példaképe – Frankie Yale volt. Legjobb barátja, Lucky Luciano is vele tartott, aki később szintén az alvilág egyik hírhedt alakjává vált. Capone tízes évei végén Yale brooklyni Harvard Inn nevű bordélyházában dolgozott csaposként és kidobóként, ahol a „Sebhelyes” gúnynevet kapta, miután egy lány miatt kitört verekedésben egy Frank Gallucino nevű huligán késsel megvágta arcának bal felét. Később azt nyilatkozta a riportereknek, hogy a sebhelyét az „Elveszett Hadsereg”-ben, az első világháborúban szerezte, pedig katona nem volt soha. Ugyan 1917-ben behívót kapott, de kezelhetetlen magatartása miatt hamar elbocsátották a hadseregből. Van olyan legenda is, hogy egy hivatásos bokszoló, akkori bajnok okozta neki a sebeket, mert Al kikezdett a húgával.
1918-ban Capone feleségül vette a nála két évvel idősebb Mae Coughlint,A házasság anyakönyvezésekor Capone azt jegyeztette be, hogy mind a ketten 20 évesek. egy ír lányt, majd Brooklynba költöztek, és még abban az évben megszületett fiuk, Albert „Sonny” Francis Capone. 1919-ben A Long Island-i Amityville-be költöztek, még mindig Frankie Yale 'alkalmazottjaként'. 1919-ben két gyilkossági per miatt kényszerültek áttelepülni Chicagóba, sőt Capone egy másik embert is súlyosan bántalmazott, aki hosszas kórházi kezelésre szorult, de annak emberei vadásztak rá. A távoli, Kanadához közel fekvő városban John Torrio keze alá került. Torrio nagyra tartotta Capone tehetségét és mikor végleg összeveszett „Nagy” Jim Colosimóval (Torrio szeszcsempészettel akart foglalkozni, de Nagy Jim akkor már úgy meggazdagodott a prostitúcióból, hogy nem látta értelmét a terjeszkedésnek és nem engedte) elhatározta, hogy megöleti nagybátyját. Caponéval tervezték meg Colosimo likvidálását. Míg ők megdönthetetlen alibit szereztek maguknak, egy bérgyilkos végezte el helyettük a 'piszkos munkát'.
A Torrio–Capone duó egyre nagyobb hatalomra tett szert és akik nem működtek velük együtt, azok véres háborúra számíthattak. Torrio és Capone nagyon közeli kapcsolatban álltak egymással, Capone szinte apjaként tekintett rá és soha nem próbálta meg letaszítani a vezetői tisztségről, habár szeretett volna mihamarabb feljebb jutni a ranglétrán. 1924-ben az ellenszegülő ír Északi oldali banda (North Side Gang) vezérét, Dion O’Baniont megölették a brooklyni Frankie Yale segítségével, de O’Banion halálával nem tudták felmorzsolni a North Side Ganget, több évig tartó bandaháborúba bonyolódtak velük. Torrio egy ellene irányuló gyilkossági kísérletben súlyosan megsebesült, melyből csak nagy nehezen épült fel. A fokozódó problémák, az elharapódzó erőszak és a halálközeli élmény visszavonulásra kényszerítette Torriót. Miután 1925-ben kijött a kórházból úgy döntött átadja birodalmát Caponénak: „Al, most már mindenem a tied!” Torrio a harmincmillió dollárjával előbb visszatért Olaszországba, majd 1934-ben Capone tárgyalására Brooklynba, ahol azután hátralévő életében politikusként tevékenykedett és tanácsadóként továbbra is segítette a szervezett bűnözést.
A Négy Kettes, Capone főhadiszállása A Négy Kettes nevét az épület címe adta: South Wabas sugárút 2222. 1919 végén egy kerek képű, kövér figura álldogált előtte. Ryler Cooper újságíró később így emlékezett vissza: „Sokszor láttam ott sétálgatni téli éjszakákon, feltűrt gallérral, kezét mélyen a zsebébe süllyesztve, miközben azt motyogta a járókelőknek, hogy van néhány szép lány odabenn.”
A fiatalember Al Capone volt, akkor még Johnny Torrio embere, többek között a bordélyházi kuncsaftszerzés is az ő feladatai közé tartozott. A Négy Kettes egy ideig a maffia főhadiszállása volt, ahova csak a maffia tagjai léphettek be egy acélráccsal elkülönített ajtón keresztül. Az első emeleten szalon, a második és a harmadik emeleten szerencsejáték-termeket üzemeltettek, a negyedik emeleten pedig színvonalas bordélyház működött. A pincében számos gyilkosság történt, miután évekkel később felfedezték a lejáratot, a rendőrség biztos volt benne, hogy rengeteg gengsztert itt tüntettek el. A szomszédos Frolics Klub komoly konkurenciát jelentett a Négy Kettesnek, mely ugyanazt nyújtotta, mint a Négy Kettes, csak alacsonyabb árakon.
A konkurencia kiiktatására a megoldást az egyik gyilkosságból származó holttest jelentette, melyet a Frolics Klub kemencéjébe tuszkoltak, majd tárcsázták a rendőrséget, és bejelentették, hogy a szomszédban illegális krematórium működik. A szirénákkal kiérkező rendőrség berobbant a klubba, és a pincében megtalálták a megégett holttestet. Azonnal bezáratták és több tetemet ugyan nem találtak, de a klub soha többé nem nyitott ki. A Négy Kettesben riválisaik hatalmas partival ünnepelték meg ezt az eseményt.
A chicagói vezér Torrio visszavonulásával a 26 éves Caponénak hirtelen egy ezer emberből álló maffiabandát és háromszázezer dollárnyi forgalmat kellett ellenőrzése alatt tartania és be kellett bizonyítania, hogy olasz létére más kisebbségekkel (zsidók, írek, lengyelek) is együtt tud dolgozni. Soha nem adta tanújelét annak, hogy bárkit hátrányos megkülönböztetésben részesítene vallása, faji vagy nemzeti hovatartozása miatt, ennek valószínűleg az volt az oka, hogy olyan negyedben nőtt fel, ahol nem csak olasz származású, hanem sok más országból érkezett bevándorló is lakott. Talán ő volt az első olyan maffiafőnök, aki nem elsősorban a nemzetiségük alapján válogatta az embereit.
A politikai, üzleti és társadalmi élet szereplőivel való rendszeres érintkezései révén lassan kezdett beépülni a közéletbe. Alvilági tevékenységét főleg szeszcsempészetre, szerencsejátékra és prostitúcióra korlátozta, úgyszólván a közösség szükségleteit „kiszolgálta”.
Caponét olyan emberek vették körül, akikben megbízott, mindent megadott embereinek, egészen addig, amíg hűségesek voltak hozzá és nem csapták be. Rivális bandákkal szövetkezett, akik hittek ígéretében, hogy vezetése alatt majd ők is felvirágozhatnak. Folyamatosan bérgyilkosok célpontja volt az 1920-as években, számtalan alkalommal rálőttek, de életét nyugodtan rábízhatta testőreire. Egyik ilyen alkalommal, 1926-ban, O’Banion emberei több, gépfegyverekkel felszerelt kocsit küldtek a Hawthorne Innbe, Capone cicerói főhadiszállására. Al sértetlenül megúszta: testőre lenyomta az étkező padlójára, és testével védelmezte.
Egymás után intézte el ellenségeit, különösen a North Side Ganget, leghíresebb gyilkossága, amit saját kezűleg követett el, egy árulás résztvevőinek a lemészárlása volt. Mikor a Hop Toad Giunta és két fegyverese függetleníteni akarták magukat – minek érdekében ellenségeivel is együttműködtek a vezér elpusztítását tervezve –, Capone meghívta az árulókat a tiszteletükre adott bankettra, majd a parti tetőfokán elővett egy buzogányt, amely ajándéknak volt becsomagolva, és mindegyiknek szétverte a fejét. Egy másik eset alkalmával az Illinois állambeli Cicero polgármestere egyszer olyan intézkedést is hozott, melyet előzőleg nem egyeztetett vele. Ezért Al a városháza lépcsőjén megütötte és rugdosta, mindezt úgy, hogy a helyszínen lévő rendőrök nem avatkoztak be.
Silver Street bélyegkép|jobbra|200px|Wisconsin állam A Silver Street a Capone-banda bűnözési körzete volt az 1920-as években a Wisconsin állambeli Hurley-ben. Legnagyobb része másodosztályú lokálokból állt, ahol a Kanadából hozott lányoknak a lopás „művészetét” oktatták. Miután kitanították, szétszórták őket szerte a városban és az országban.
A legtöbb kanadai elcsalt lány azt hitte, hogy táncosnői állásra hívják, de megérkezésükkor közölték velük, hogy a munkát más lány kapta meg. Legtöbbjüknek annyi pénze sem volt, hogy visszafordulhasson, így ezt használták ki. Hamar kitanulták a gyors lenyúlás művészetét, hogy miután leitatták, hogyan szedjék ki a páciens zsebéből a tárcát, vegyék ki a pénzt, és csempésszék vissza ugyanoda. Azokat a lányokat, akik nem akartak ebben részt venni, azokat prostitúcióra kényszerítették.
A szökni próbáló lányok megtorlása verés volt, késelés, vagy ha példát akartak statuálni, savval arcon öntés. Legtöbbjüket kábítószerfüggővé tették, hogy könnyebben kezelhetővé váljanak. A táncosnői állás álmából általában sztriptíztáncosnői rémálom lett. A Silver Street-i üzlet időközben elsorvadt, a második világháború után a bordélyházak helyett független call-girl hálózatok jöttek létre.
A Valentin-napi mészárlás