A Douglas F3D Skyknight (később F–10 Skyknight) egy amerikai gyártmányú kéthajtóműves, középszárnyas sugárhajtóműves vadászrepülőgép volt, melyet a kaliforniai El Segundo-beli Douglas Aircraft Company gyártott. Az F3D hajófedélzeti, minden időjárási körülmények között bevethető repülőgép, melyet a United States Navy és a United States Marine Corps rendszeresített. A koreai háború során nem szerzett magának akkora hírnevet, mint a North American F–86 Sabre, habár elért néhány légigyőzelmet szovjet építésű MiG–15 vadászrepülőgépek ellen, míg az ellenséges légierő egyetlen darabot lőtt le ebből a típusból egy kínai MiG–15-tel 1953. május 29-én éjjel.Zhang 2002, 194–195. old. A vietnámi háborúban az EA–6A Intruder és az EA–6B Prowler megjelenése előtt elektronikai harcászati repülőgépként még szolgálatban állt. A repülőgépet néha nemhivatalosan „Skynight”-nak is hívták a második „k” betű elhagyásával.
Tervezés és fejlesztés Az F3D-t nem szánták tipikus fürge és mozgékony vadászgépnek, inkább az éjszakai vadász szerepkört szánták neki, ezért ellátták erős radarrendszerrel és egy másodpilótával is. Eredete visszavezethető 1945-be, amikor a U.S. Navy kihirdette igényét egy sugárhajtóműves, radarral ellátott, hajófedélzeti éjszakai vadászrepülőgépre. A Douglas csapat Ed Heinemann vezetésével megtervezett egy gépet az akkori testes elfogó radarrendszer köré, egymás mellett elhelyezett pilótafülkékkel a pilóta és a radarkezelő számára.Donald 1997, 365. old. Eredményképpen egy széles, mély és tágas törzssel rendelkező repülőgépet kaptak. Katapultülések helyett egy menekülőcsatornát használtak, hasonlóan az A–3 Skywarrioron használthoz.
A meghajtást két Westinghouse J34 sugárhajtómű biztosította, melyeket az akkoriban szabványos egyenes szárnyak tövében helyeztek el. Mivel a gépet éjszakai vadásznak szánták, nem volt követelmény a mozgékonyság, mint a kisebb nappali vadászgépek esetében, inkább egy stabil platformot akartak a radarrendszernek és a négy 20 milliméteres gépágyúnak, melyeket a repülőgéptörzs alsó részébe építettek. 1946. április 3-án az US Navy megbízta a Douglast három XF3D–1 prototípus építésével. (A vesztes Grumman tervezetből később az F9F Panther-t fejlesztették ki).
Az F3D–1 típusba a Westinghouse AN/APQ–35 típusú radarrendszert építették. Az AN/APQ–35 három különböző radar kombinációja, mindegyik más funkcióval rendelkezik: egy AN/APS–21 keresőradar, egy AN/APG–26 tűzvezetőradar, mindkettőt az orrba építették, és egy AN/APS–28 farokba épített figyelmeztető radar.Badrocke 1993, 41, 44–45. old.
Az XF3D–1 első felszállására 1948. március 23-án került sor.The Illustrated Encyclopedia of Aircraft 1985, 1559. old. 28 darab F3D–1 gyártásának megrendelésére nem sokkal később, 1948 júniusában került sor. Az F3D–1 típust az F3D–2 követte, melyre a megrendelést 1949 augusztusában adták le. Az F3D–2 típusba két Westinghouse J46 hajtóművet szándékoztak szerelni. A J46 fejlesztési problémái miatt viszont az F3D–2-be végül J34–WE–36 hajtóműveket helyeztek. Az F3D–2-be egy továbbfejlesztett Westinghouse AN/APQ–36-os radarrendszert építettek. Összesen 237 darab F3D–2 készült a gyártás 1952. március 23-i leállítása előtt. Egy nagyobb teljesítményű F3D–3 verziót is terveztek nyilazott szárnyakkal és J46-os hajtóművekkel, de a tervezetet törölték a problémás J46 hajtómű programjának leállítása miatt.
Alkalmazás thumb|Egy F3D–2 APQ–35 radarjának karbantartása (Korea, 1953) thumb|A VMFN–513 F3D–2-eiKunsan-ban (Korea, 1953)
A néhány legyártott F3D–1 változatot főleg az F3D pilóták kiképzésére használták, harci alkalmazásra nem kerültek. Az F3D–2 változatot intenzíven használták a koreai háború alatt, melynek során több repülőgépet lőttek le ezzel a típussal, mint a Navy vagy a Marine Corps más vadászgépeivel. Eredetileg bombázók lelövésére tervezték a repülőgépeket, a háborúban feketére festették őket és az amerikai légierő B–29 Superfortress bombázóit kísérték éjszakai bombatámadások során. Emellett éjszakai elfogóvadászként is alkalmazták. A háború végére az F–86 Sabre vadászgép a MiG-sétány felett aratott légigyőzelmei miatt szerzett magának hírnevet, a Skyknight vadászgépek is lelőttek hat ellenséges repülőgépet (egy Po–2, egy Jak–15 és négy MiG–15).Grossnick 1997, 768. old. Ebben az időben, 1953. július 2-án lőtték le az egyik F3D-t, melynek pilótája Bob Bick hadnagy, társa Linton Smith törzszászlós volt. Az első légigyőzelmet 1952. november 3-án szerezte Villiam T. Stratton százados és radarkezelője, Hans C. Hoglind főtörzsőrmester. A Skyknight nem rendelkezett a MiG–15 nyilazott szárnyaival és magas szubszonikus teljesítményével, viszont fedélzeti radarjai segítségével önmaga kereshette meg és lőhette ki az ellenséges vadászokat, míg a MiG–15 vadászgépet csak földi telepítésű radarrendszerrel irányíthatták a nagy B–29 formációk közelébe.
A koreai háborút követő években az F3D vadászgépet sokkal hatékonyabb típusokkal cserélték le, melyeket jobb radarokkal láttak el. Viszont az F3D pályafutása itt még nem ért véget; stabilitása és tágas géptörzse alkalmassá tette más feladatkörök betöltésére. Az 1950-es évek alatt az F3D-t (az F3D–1M és F3D–2M jelölések alatt) felhasználták számos levegő-levegő rakétarendszer fejlesztéséhez, beleértve a Sparrow I, II, III és a Meteor rakétákat.
1954-ben az F3D–2M volt az első haditengerészeti sugárhajtóműves repülőgép, melyet egy olyan légiharc-rakétával szereltek fel, amelyet harci küldetésekben is bevethettek: a Sparrow I,"Guided Missiles Ride Navy Jet." Popular Mechanics, November 1954, 116. old. egy minden időjárási körülmény között, éjjel/nappal bevethető rakéta volt, amely vezetősugaras irányítású, a legénység irányíthatja a rakétát repülés közben is. Mindössze 28 repülőgépet (12 darab F3D–1MSwanborough and Bowers 1976, 183. old. és 16 darab F3D–2MSwanborough and Bowers 1976, 182. old.) alakítottak át a rakéta használatához.
Az 1950-es évek végén néhány tengerészgyalogos F3D–2 repülőgépet átalakítottak az elektronikai harcászati feladatkörre, majd az F3D–2Q (később EF–10B) jelöléssel látták el. Néhány repülőgépet kiképzőgéppé alakítottak, és F3D–2T jelöléssel állítottak szolgálatba.
thumb|A VMCJ–1 egyik EF–10B-je Vietnám felett, 1966
A Skyknightok üzemeltetése folytatódott az 1960-as években is sirályfehér színben, mikor kortársaikat már rég kivonták a hadrendből. 1962-ben, mikor a US Navy és a US Air Force megváltoztatta jelölési rendszerét, az F3D–1 új jelölése az F–10A, az F3D–2 jelölése pedig az F–10B lett. A Skyknight volt az egyetlen, koreai háborúban harcoló vadászrepülőgép-típus, amelyet Vietnámban is bevetettek (a Douglas A–1 Skyraider csatarepülőgéppel együtt). Az EF–10B-t a vietnámi háborúban elektronikai hadviselésre használták, egészen 1969-ig. A US Marine Corps 1970-ben selejtezte utolsó EF–10B gépeit. Néhány repülőgépet azonban tesztelési célokkal egészen az 1980-as évekig repültek.
Mikor a US Navy 1959-ben benyújtotta igényét egy flottányi rakétás vadászgépre, a Douglas az F6D Missileer-t ajánlotta, amely lényegében egy továbbfejlesztett és felnagyított F3D volt, amely képes az AAM–N–10 Eagle nagyhatótávolságú rakéta hordozására, sok üzemanyagot hordozhat, személyzete két főből áll és sokáig a levegőben maradhat. Mivel koncepciója még mindig az egyenes szárnyakra alapozott a szuperszonikus repülőgépek korában, hamar le is állították a programot.Badrocke 1993, 47. old.Francillon 1979, 717. old. Fegyverrendszerét azonban fel akarták használni a szuperszonikus, állítható szárnynyilazású General Dynamics-Grumman F–111B-nél, amely a Navy kétüléses sugárhajtású gépe volt. Az USAF változata csapásmérő vadászbombázóként szolgált, de a USN változatot, mint flotta légvédelmi vadászgépet törölték, mikor nyilvánvalóvá vált, hogy teljesítménye nem felel meg az elfogóvadász feladatkörnek. Az AWG–9/Phoenix és TF30 sugárhajtómű azonban szolgálatba állt az F–111B utódjában, az állítható szárnynyilazású Grumman F–14 Tomcat-ben.
A szokatlan, pocakos formája miatt az F3D-t „Willie the Whale” (Willie, a bálna) becenévvel látták el."Douglas Sknight." Boeing history. Hozzáférés ideje: 2010. augusztus 23. Másik beceneve „Drut” volt, ennek jelentése ismeretlen.Goebel, Greg. "Douglas F3D Skyknight." vectorsite.net. Hozzáférés ideje:: 25 2010."Naval Aviation Humor." bluejacket.com. Hozzáférés ideje: 2010. július 25.
Változatok XF3D–1 – Prototípus, három darab készült. F3D–1 Skyknight – Kétüléses, minden időjárási körülmény között üzemeltethető, nappali vagy éjszakai vadászgép, meghajtásáról két darab Westinghouse J34–WE–32 sugárhajtómű gondoskodott, 28 darab készült. F3D–1M Skyknight – 12 darab F3D–1-est alakítottak át rakétafegyverzetű tesztrepülővé. Az AIM–7 Sparrow légiharc-rakéta fejlesztésénél használták őket. F3D–2 Skyknight – Továbbfejlesztett változat, melyet két darab Westinghouse J34–WE–36 vagy J34–WE–36A sugárhajtómű hajtott, felszerelték robotpilótával és egy Westinghouse AN/APQ–36 radarral, 237 darab készült. F3D–2B Skyknight – 1952-ben egy darab F3D–1-est speciális fegyverzettesztre használtak. F3D–2M Skyknight – 16 darab F3D–2-est átalakítottak rakétafegyverzetű repülővé. AIM–7 Sparrow légiharcrakétákkal voltak felszerelve. F3D–2Q Skyknight – 35 darab F3D–2-est alakítottak át oktató éjszakai vadászgéppé. F3D–2T Skyknight – Öt darab F3D–2-est alakítottak át oktató éjszakai vadászgéppé. F3D–2T2 – 55 darab F3D–2-est radarkezelő kiképzésre és elektronikai harcászati repülőgépként használtak. F3D–3 Skyknight – Törölt tervezet, továbbfejlesztett, nyilazott szárnyú változatnak szánták. F–10A Skyknight – Az F3D–1 1962-es újrajelölése. F–10B Skyknight – Az F3D–2 1962-es újrajelölése. EF–10B Skyknight – Az F3D–2Q 1962-es újrajelölése. MF–10A Skyknight – Az F3D–1M 1962-es újrajelölése. MF–10B Skyknight – Az F3D–2M 1962-es újrajelölése. TF–10B Skyknight – Az F3D–2T2 1962-es újrajelölése.
Üzemeltetők
Kiállított példányok F3D–2 124598 – National Museum of Naval Aviation, Naval Air Station Pensacola, Florida."F3D Skyknight/124598." National Naval Aviation Museum. Hozzáférés ideje: 2011. július 21. 124629 – Pima Air and Space Museum, Tucson, Arizona."F3D Skyknight/124629." Pima Air & Space Museum. Hozzáférés ideje: 2011. július 21. 125807 – Combat Air Museum, Topeka (Kansas)."F3D Skyknight/125807." Combat Air Museum. Hozzáférés ideje: 2011. július 21. 125870, (127039 jelöléssel), - Vietnámi háborús emlékmű a lakewood-i Del Valle Parkban, Kalifornia. Az 1960-1970-es évekre jellemző szürke és fehér színre van festve."F3D Skyknight/125870." Warbirds Resource Group. Hozzáférés ideje: 2011. július 21.
F3D–2Q 124618 – National Museum of the Marine Corps, Quantico (Virginia)."F3D Skyknight/124618." Aero Web. Hozzáférés ideje: 2011. július 21. 124620 – Quonset Air Museum, Quonset Point, Rhode Island."F3D Skyknight/124620." Quonset Air Museum. Hozzáférés ideje: 2011. július 21. 124630 – Flying Leatherneck Aviation Museum, Marine Corps Air Station Miramar, Kalifornia."F3D Skyknight/124630." Flying Leatherneck Aviation Museum. Hozzáférés ideje: 2011. július 21. 125850 – Air Force Flight Test Center Museum, Edwards Air Force Base, Kalifornia."F3D Skyknight/125850." Aero Web. Hozzáférés ideje: 2011. július 21.
F3D–2T 127074 - Empire State Aerosciences Museum, Schenectady-hoz közel, New York."F3D Skyknight/127074." USS Intrepid Museum. Hozzáférés ideje: 2011. július 21.
Műszaki adatok (F3D–2) Geometriai méretek és tömegadatok Hossz: 13,85 m Fesztávolság: 15,24 m Magasság: 4,90 m Szárnyfelület: 37 m² Üres tömeg: kg Feltöltött tömeg: kg Maximális felszállótömeg: kg
Hajtóművek Hajtóművek száma: 2 darab Típusa: Westinghouse J34–WE–36 gázturbinás sugárhajtómű Maximális tolóerő: egyenként 15 kN
Repülési adatok Legnagyobb sebesség: 852 km/h Utazósebesség: 731 km/h Átesési sebesség: 149 km/h Hatótávolság: 2212 km Szolgálati csúcsmagasság: m Emelkedőképesség: 15,1 m/s Szárny felületi terhelése: 383 kg/m² Tolóerő–tömeg-arány: 0,32
Fegyverzet