A társadalomelméleti gazdaságszociológia az általános szociológiára – a társadalomelméletre – építi fel a gazdaságszociológiának azt a változatát, amely nem csak az empirikus társadalomkutatás eredményei alapján, vagy e nélkül, szociológiateóriák megfogalmazásával közelíti meg a gazdaság viselkedési és normatív struktúráit, hanem analogikusan, a társadalomelmélet koncepcióját követve egészíti ki azt a társadalmi viselkedés gazdasági vonatkozásaival. Teszi ezt Menyhay Imre társadalomelmélete alapján, amelyet a Nyugat-magyarországi Egyetem Közgazdaságtudományi Kar tankönyveként az Akadémiai Kiadó jelentetett meg.Menyhay Imre: Gazdálkodás, Vállalkozás, Etika – Társadalomelméleti gazdaságszociológia alapvetése és alkalmazása. A Nyugat-magyarországi Egyetem Közgazdaságtudományi Kar Tankönyve. Akadémiai Kiadó, Budapest 2002 Menyhay Imre társadalomelméletét – amelyre társadalomelméleti gazdaságszociológiája felépül – ugyancsak a Nyugat-magyarországi Egyetem Közgazdaságtudományi Kar tankönyveként a Nyugat-magyarországi Egyetem adta közre.Menyhay Imre: Bevezetés az általános szociológiába. A társadalomelmélet alapvető kérdései. A Nyugat-magyarországi Egyetem Phare támogatással kiadott tankönyve. Sopron, 2001. 17. o.http://bookline.hu/search/oldbooks.action?_v=Menyhay_Imre_Bevezetes_az_altalanos_szociologiaba&ca=ADVANCEDSEARCH&descId=663050 17. o.
Társadalomelméleti gazdaságszociológia és a pszichoanalitikus gazdaságpszichológia analógiája
Menyhay Imre pszichoanalitikus gazdaságpszichológia kutatásainak motivációit a következő pontokban lehet összegezni: 1) George Katona és Pierre Louis Reynaudhttps://www.amazon.co.uk/Books/s?ie=UTF8&field-author=P.%20L.%20Reynaud&page=1&rh=n%3A266239%2Cp_27%3AP.%20L.%20Reynaud hangsúlyozták a teóriaképzés fontosságát. 2) Különösen Reynaud kritizálta a gazdaságpszichológia áruház-karakterét, értve alatta a gazdaságpszichológia témákra szakadását. 3) Az empirikus (a megfigyeléseken és statisztikai módszereken alapuló) gazdaságpszichológia és a laboratóriumi ún. kísérleti pszichológia, bár értékes eredményeket képes felmutatni a pillanatnyi profitszerzési lehetőségek állapotáról, de ezek a felmérések egy egységes gazdaságpszichológiai teóriaképzés szempontjából jelentéktelenekIdézet: Wikipedia. Pszichoanalitikus gazdaságpszichológia Ennek értelmében mondhatjuk, hogy Menyhay Imre társadalomelméleti gazdaságszociológiájával a gazdaságszociológia témákra szakadását kívánta ellensúlyozni, úgy, hogy először megfogalmazta társadalomelméleti általános szociológiájának téziseit és ezt kiegészítette ennek gazdasági vonatkozásaival annak reményében, hogy ezen keresztül eljut egy egységes, a lényeget átfogó gazdaságszociológiához.
Társadalomelméleti gazdaságszociológia és az etika
A társadalomelméleti gazdaságszociológia szorosan összefügg az etikával, mint ahogy ezt a könyv főcíme kifejezi (Gazdálkodás, vállalkozás, etika). Menyhay Imre fejtegetései során osztja azoknak a véleményt, akik a gazdálkodás alapelvében – piaci mechanizmusok korlátlan érvényesülésében – az emberiség létének veszélyeztetését látják, akkor, ha az állam az egyéni érdek érvényesülését a hátrányos helyzetűek érdekében észszerűen nem korlátozza, és különösen akkor, ha az egyéni érdek érvényesítését nemhogy nem korlátozza, hanem sokkal inkább legfőbb erkölcsi értéknek tekinti.
Erich Fromm gazdaságpszichológiája az emberiség fizikai megsemmisítésének a lehetőségét látja abban a kulturális környezetben, amelyet ma az emberiség modernnek gondolt része zúdít a világra: „Helyesen élni többé nemcsak etikai vagy vallásos parancsteljesítést jelent. A történelemben először függ az emberiség fizikai túlélése az egyén gyökeres lelki megváltozásától” Ez azonban „csak olyan mértékben lehetséges, amennyiben olyan drasztikus gazdasági és társadalmi (szociális) változások lépnek fel, melyek megadják az esélyt a változásra, valamint a változás eléréséhez szükséges bátorságot és képzelőerőt is.”Erich Fromm: Birtokolni vagy létezni – Egy új társadalom alapvetése. Akadémiai Kiadó, 1994. 23-24. o. Fromm a hanyatlás okát abban látja, hogy „a 18. századi kapitalizmus lépésről lépésre radikális változást vitt véghez: a gazdasági viselkedés elválasztódott az etikától és az emberi értékektől.”Erich Fromm: Birtokolni vagy létezni – Egy új társadalom alapvetése. Akadémiai Kiadó, 1994. 19. o. Erich Fromm véleményével nincs egyedül: Konrad Lorenz egy neurotikus tömegőrületről ír, „amely az emberiség megsemmisítését fenyegeti”.Lorenz, Konrad: Vorwort. Frankl Viktor E.: Der Mensch vor der Frage nach dem Sinn. Piper & Co. Verlag, München - Zürich 1979. IX. o. Más helyen felteszi a kérdést, hogy vajon „mit lehet a súlyos veszélyeknek kitett emberiség érdekében tenni, hogy a pusztulását el lehessen kerülni”Lorenz, Konrad: Die Hoffnung auf Einsicht in das Wirken der Natur. In: Die Hoffnungen unserer Zeit. Das Heidelberger Studio. 27. Sendefolge. München 1963. 143. o. John Maynard Keynes ezt írja: „Az állam funkcióinak az a megnövekedése, amelyet a fogyasztási hajlandóságnak és a beruházás indítékainak összehangolása megkövetel, az individualizmusba való szörnyű beavatkozásnak tűnhet egy tizenkilencedik századbeli újságíró vagy egy amerikai pénzember szemében. Én azonban védelmezem, egyrészt ez az egyetlen járható mód arra, hogy elkerüljük a meglévő gazdasági formák mindenestül való megsemmisítését és másrészt, mert ez az előfeltétele az egyéni kezdeményezés eredményes érvényesülésének.” Keynes, John Maynard: A foglalkoztatás, a kamat, és a pénz általános elmélete. Közgazdasági és Jogi Kiadó, Budapest 1965. 404. o.
Soros György leszögezi: „Én, aki nemzetközi pénzpiacokon szereztem vagyonomat, ma attól félek, hogy a szabad versenyes kapitalizmus korlátlan terjedése és a piaci értékek behatolása az élet valamennyi szférájába nyitott és demokratikus társadalmunk jövőjét fenyegeti”.Soros György: A kapitalista fenyegetés. Magyar Hírlap, Gazetta, Lidové Novini és SME közös havi melléklete. 1997. január 25. Kray István, leszögezi, hogy „a társadalom stabilitása nem lesz visszaállítható, amíg az emberiség nem fog kiépíteni tudatosan egy olyan új társadalmi rendet, amely nem ideológiákra támaszkodik, hanem a tudományos humanizmus kísérletileg igazolható megállapításaira.”Kray István: Rendszerváltás bekötött szemmel. Belvárosi Könyvkiadó, Budapest, 1993. Összefoglaló.http://akkrt.hu/518/gazdasag/kozgazdasagtan/homo_oeconomicus_es_a_befejezetlen_teremtes . 424. o.
A gazdasági és társadalmi viszonyok visszásságát a börzeguru André Kostolany így fejezi ki: „Amikor egy tudós, egy professzor vagy egy orvos éves jövedelmét, a sok éves erőfeszítések és tanulmányok gyümölcsét azokkal az összegekkel összehasonlítottam, amit egy tőzsdés néha egyetlen megérzéssel vagy tippel könnyedén bezsebelni képes, rossz lelkiismeretem támadt.”Kostolany, André: Kostolánys Börsenpsychologie. Heyne Bussines Verlag, München 1996. 42. o.
Viktor Frankl a Bécsi Egyetem hatszáz éves fennállásának évfordulója alkalmából tartott ünnepi beszédében ecsetelte vendégtanári fogadtatását az USA-ban: "Professzor Smith első kérdése az volt, hogy nekünk, professzoroknak, van-e lehetőségünk a hallgatóknak az egyetemi oktatás keretén belül etikai értékeket továbbadni, vagy olyasmit, ami az élet értelmére vonatkozna. Én erre azt mondtam: erkölcs nem tanítható, erkölcsöt élni kell. Hallgatóink életének nem tudunk értelmet adni. Amit adni tudunk, és adnunk kell, az a példamutatás, a hivatásunkkal szemben tanúsított odaadás, áldozatvállalás. Erre professzor Smith szerette volna tudni, hogy a témaválasztáson keresztül lehetséges e a hallgatóknak etikus viselkedésre vonatkozó útmutatást adni úgy, hogy ne csupán a hogyanra, száraz felsorolásokra korlátozzuk az anyagot, hanem lehetőség nyíljon a dolgok mögé tekinteni. Én erre azt mondtam, hogy manapság örülhetünk, ha a témaválasztás nem aknázza alá azokat az erkölcsi értékeket és szellemiséget, amelyeket a fiatalok magukkal hoznak, és amire még érzékenyek. És pontosan ez 'az aláaknázás', ami az USA-ban szakadatlanul folyik. Ott ugyanis általában egy redukcionalisztikus (csak az anyagiasságot figyelembe vevő) emberképet adnak tovább, ami a hallgatók entuziazmusát erősen próbára teszi."Viktor E. Frankl: Részlet a Bécsi Egyetem 600 éves fennállása alkalmából a Bécsi Egyetem ünnepi nagytermében tartott előadás szövegéből.
Menyhay Imrének nyilván nem voltak illúziói a tekintetben, hogy könyvével meg tudja változtatni az uralkodó társadalmi viszonyokat és ezzel a gazdálkodás etikát. Bevezetőjében írja: „Miután ennek a könyvnek első mondatait leírtam, az volt az érzésem, hogy olyan helyzetben vagyok, mint a Bodri kutya, akiről kislányomnak egy mesekönyvből fölolvastam. Bodri megugatta a holdat, hátha meg tudja változtatni annak járását. Aztán olvastam valahol egy egyszerű bölcs emberről, aki úgy vélekedett, hogy ha a förtelmes erdőtüzet nem is tudja eloltani, akkor is visz oda egy vödör vizet. Így született meg ez a könyv.”
A társadalomelméleti gazdaságszociológiához a társadalomelméleti szociológia komplexmodeljének ismertetésén keresztül jutunk el.
Társadalomelméleti gazdaságszociológia. Társadalmi komplexmodell
Alapbeállítódás és beállítódások
Gazdasági racionalizmus, az alapbeállítódás és a beállítódások (attitűdök)
Két egymással összeférhetetlen racionalitással van dolgunk: az egyik a tőkeérdek racionalitása, a másik a kollektív vagy össztársadalmi racionalitás. A szemlélő szemszögéből spontán mindig az a racionális, ami érdekeit nem sérti, illetve ami az élet fenntartásával kapcsolatba hozható örömszerzést maximalizálni képes. A tőke racionalitása az örömszerzés elvének a tőke személyi háttere számára való kisajátításában jelentkezik. A kollektív vagy össztársadalmi érdek forradalmi oldala az élet fenntartásával kapcsolatba hozható örömök társadalmi kisajátítását jelenti, a társadalmi cél-összeférhetőség elvére való hivatkozás alapján pedig azt, hogy a természetjogra és masszív pszichológiai és szociológiai ismeretekre hivatkozva az egyéni tőkeérdek mellett a társadalmi kollektív érdekeknek is helyet kell kapni. A tőke racionalitása eltorzított racionalitás, amelynek jelzésére a gazdasági racionalizmus kifejezést használjuk. Az eltorzított racionalitás úgy értelmezendő, hogy az ember spontán racionálisan egyéni érdekei szerint gazdálkodik, ám a racionalitás realitása "a realitás racionalitása", vagyis az, hogy az énen kívül mások is léteznek "a te is, a mi is és a ti is", kimarad a szemléletből és ezzel a kollektív érdekek elsikkadnak, feltéve, ha a spontaneitást a kultúra vagy/és formális szabályok nem terelik mederbe.
További problémát jelent, hogy az ember nemcsak racionálisan gondolkodó, hanem irracionálisan érző lény is. Ennek ellenére a gazdasági racionalizmus azt a hamis benyomást kelti, hogy az ember valóban racionálisan gazdálkodik.