bélyeg|Emléktáblája Berlinben Sabina Naftulowna Spielrein (oroszul: Сабина Нафтуловна Шпильрейн; Rosztov-na-Donu, 1885. november 7. – Rosztov-na-Donu, 1942. augusztus 12.) orosz–zsidó pszichiáter, pszichoanalitikus.
Életútja Az önéletrajzi történéseket és a szakmai munkásságát is csupán a hátrahagyott naplójából, valamint Junggal, Freuddal való levelezéséből ismerhetjük meg. Sabina Spielrein hisztériás tünetektől szenvedő betegből lett elmebetegségeket kezelő orvos. Ő volt Carl Gustav Jung első pszichoanalízissel kezelt páciense, később barátja, majd szeretője. Spielrein a múzsából kinőve magát, a gyermekpszichológia iránt elkötelezett alkotó, újító egyik első pszichoanalitikus nő volt. Egyszerre volt szerelmes nő, feleség, anya, alkotó és álmodozó. Egyik kezeltje volt Jean Piaget, akit érzelmileg és intellektuálisan is inspirálhatott. Olyan nő volt, aki mind Jung, mind Freud életében és tudományos munkásságában termékenyen részt vett, sőt a két nagy tudós-pszichológus között kialakult barátság kialakulásában, majd eltávolodásában is jelentékeny szerepe volt (Bettelheim, 1996; Carotenuto, 1982).
1885-ben született az oroszországi Rosztovban gazdag, értelmiségi zsidó család első gyermekeként. 1904-ben szkizofrén, vagy szkizoid hisztériaként leírt betegséggel aggódó szülei Burghölz-i Elmeklinikára küldték gyógykezelésre. A fiatal orvossegéd, majd főorvos Jung betege lett, akit elsők között kezelt pszichoanalitikus terápiával. Akkor már 4 éve fennálltak a tünetei, de 3 éve felerősödtek, amikor tífuszban meghalt a húga. Jung hisztéria diagnózist állapított meg, de mai ismereteink szerint a szkizofréniát is kimerítik a tünetek (Bettelheim, 1996).
Egy évvel később Sabina elhagyta a kórházat, és ambuláns betegként járt vissza kezelésre, de eközben beiratkozott az orvosi karra a Zürichi Egyetemen. 1911-ben doktori fokozatot szerzett, „Egy szkizofréniás eset pszichológiai tartalma” címet viselte a disszertációja (Bettelheim, 1996; Carotenuto, 1982).
1909-ben vette fel Spielrein először a kapcsolatot Freuddal, miután kitudódik a titkos szerelmi viszonya Junggal, s szakítottak. Ezután Bécsbe ment és 1911 év végén már a Bécsi Pszichoanalitikus Egyesület tagja lett, ő volt az első női tagok egyike (Etkind, 1999).
1912-ben férjhez ment az orvos Pavel Scheftelhez, de 1918-ig biztosan levelezésben maradt Junggal is. Ugyanebben az évben írta meg az első pszichoanalitikus munkáját is: „Hozzájárulás a gyermeki pszichéről való ismerethez” címmel. Szintén ebben az évben jelenik meg „A pusztítás a keletkezés oka” c. ismert cikke, melyet Siegfriednek nevezett el, és Jungnak ajánlott, mint szerelmük gyümölcsét (Etkind, 1999).
Első lánygyermeke, Renáta 1913-ban született. Feltételezhető, hogy házassága nem volt boldog, férje az első világháború idején elhagyta őt, újranősült, majd 1924-ben szintén lánya született az új házasságában is. Mindeközben Spielrein barátságot ápol Junggal és Freuddal is, próbálja a megromlott kapcsolatukat a régi jó viszony mezejére terelgetni (Etkind, 1999). 1920-ban Hágában tartott előadást „A beszéd eredetének és fejlődésének kérdéséhez” címmel. 1923-ban hazatért Oroszországba és a Moszkvai Egyetem Pszichológiai Intézetében kezdett el dolgozni. Szemináriumokat tartott gyermekanalízisből, létesített egy pszichoanalitikus klinikát is (Bettelheim, 1996).
1924-ben Sabina Spielrein és férje újra összekerültek, visszaköltöztek Rosztovba, és 1926-ban megszületett második, Eva lányuk. Később férjénél súlyos elmezavar lépett fel, 1930-ban halt meg. Ez a tény és az országban bekövetkezett változások miatt Sabina Spielrein depresszióssá vált, és 1931 körül felhagyott pszichoanalízissel. Ekkor már nem tűrték meg a pszichoanalízist hivatalosan. 1941-ben Hitler lerohanta a Szovjetuniót. Rosztov német megszállása után minden zsidót a zsinagógába hajtottak és lelőtték őket. Valószínűsíthető, hogy Sabina Spielrein is itt vált áldozattá két gyermekével együtt (Bettelheim, 1996).
Munkássága Sabina Spielrein hatása Jungra és a jungi rendszerre A 20 éves Sabina betege volt a 29 éves Jungnak. Ő segítette ki a súlyos pszichológiai zavarokból a rendkívül érzékeny és intelligens diáklányt, de még a kezelés alatt szeretőkké is lettek. Carotenuto az 1982-es Titkos szimmetria c. könyvében még plátói viszonyt feltételez közöttük, ám nyilvánvaló a levelezésekből a szexualitás tényszerűsége. Az orvos-beteg viszony először barátsággá majd mély érzelemmé, szerelemmé nőtte ki magát. Spielrein olyan barátról álmodott, akinek feltárhatta az egész lelkét, és annak minden részletét (Carotenuto, 1982). Megértésre és szeretetre vágyott, amit Jungtól kapott meg. Felnézett rá, tisztelte kezelőorvosaként, „meggyógyítójaként”, szerette, mint első szerelmét, és mint mentorát. A szerelmi viszony tiltott, de édes gyümölcs volt Spielrein és Jung számára, mert a férfi családos ember volt (Molnár, 2008).
Szerelmük és közös munkájuk alatt és miatt mindketten hatással voltak egymásra és egymás munkásságára. Jung örökösei nem engedélyezték a levelezésük nyilvánosságra hozását, ezért nem lehet pontosan megítélni, hogy milyen mértékben a Spielrein-é mindaz az eszme, amely a Jung-i rendszer alapja. Az bizonyos, hogy nagy részben, hacsak nem teljesen mértékben Spielrein ihlette. Az egyik naplóbejegyzésben ezek a sorok olvashatók: „csalódást okozott, amikor Jung egyik tanulmányában viszontláttam a saját gondolataimat”. Jung Spielreinben fedezte fel animáját, és ennek kapcsán alakította ki rendszerének egyik kulcs fogalmát az animát és az animust. Freudnak írt egyik levélből arra derült fény, hogy az árnyék fogalma is közvetlenül Spielrein-től származik, még ha az „árnyék” helyett a „gonosz” szót használta is: „…megértette velem, hogy egészen pontatlan elképzeléseim voltak a poligám hajlamaimról…, ebből megtanultam, hogy hol és hogyan csíphető nyakon a gonosz.”- írta Jung Freudnak (Bettelheim, 1996). Carotenuto bár eleinte védte a Jung-i fogalmi rendszer eredetiségét, később mégis beismerte a levelezések elemzése során: ”…nem nehéz elképzelni, hogy a személy, az árnyék és az anima feltevése sajátos módon e régi tapasztalatok párlatát képviseli.” (Carotenuto, 1982). Abban mindenképp egyetértés van, hogy a rendszer a kettőjük szerelmi viszonyából származik.
Spielrein a szerelmüket „költészetnek” nevezte a naplójában. Első és egyetlen szerelme volt Jung. Sosem szűnt meg szeretni őt, akkor sem, miután meggyógyult, akkor sem, amikor a férfi „gazemberként” viselkedett szakításuk után vele, akkor sem, amikor férjhez ment és két gyermeknek lett az édesanyja, soha. Amíg meg nem halt szívből szerette Jungot (Molnár, 2008). Azt írta naplójában: „…mindig fájdalmat okoz, hogy titkolni kell érzéseinket …mindenemet, amim volt, neki akartam adni, legcsekélyebb tekintettel sem voltam önmagamra…..” (Etkind, 1999).
Saibna Spielrein gyermeket is szeretett volna Jungtól, akit Siegfriednek nevezett volna el. Ez a gyermek hidalta volna át Spielrein zsidó és Jung árja léte közötti szakadékot. Nem tudható, hogy Jung akart-e gyermeket Spielreintől, de az látható biztosan a Freudnak írt egyik leveléből, hogy a Siegfried nevet elutasította. Ez a név tulajdonképpen Freud keresztnevének egyik változata. Ráadásul Wagner Ring c. mondakörében Sigmund fia Siegfried. Spielrein ezek alapján olyan fiúra vágyott, akinek a fizikai apja Jung, de a szellemi atyja Freud lett volna (Bettelheim, 1996).
A pusztítás, mint a keletkezés oka c. cikkében az alábbiakat írta: „…az én legjellemzőbb vonása, hogy divídum. Minél közelebb jutunk a tudományos gondolkodáshoz, képzeteink annál differenciáltabbak, és minél mélyebbre jutunk a tudattalanba, annál általánosabbak és tipikusabbak lesznek. A psziché mélye nem ismeri azt, hogy én, csak azt, hogy mi” (Spielrein, 2008). Nem lehet nem észrevenni a hasonlóságot, avagy az egyezőséget a Jungi kollektív tudat eszmével. Egy másik gondolat ugyanebben a műben: ”…mivel szerelmünkben a hozzá hasonló szülőt szeretjük, egészen érthető, hogy eközben valóságosan is szeretnénk megélni a szülő sorsát.” Összevetve „Az apa jelentősége az egyén sorsában” c. művével, szintén megállapítható, hogy lényegében ugyanazt fejtegetik (Bettelheim, 1996).
Sabina Spielrein hatása a Jung–Freud barátságra és szakításra A két ember első levélváltása udvarias és előzékeny volt. Jung megküldi a szó-asszociációs tanulmányát Freudnak, aki megköszönte, és viszonzásul elküldte rövid cikkeinek gyűjteményét. 1906 októberében, Jung második levelében váratlanul áttért személyes hangvételre: „…az Ön módszerével most egy hisztérikus nőbeteget kezelek. Húszéves orosz diáklány, nehéz eset, már hat éve beteg… végtelenül hálás leszek Önnek, ha közli velem néhány szóban a véleményét erről az esetről” (Etkind, 1999).
Két szempontból is nagyon fontos volt ez a levél, az egyik, hogy nem említi a diáklány nevét. Pont Jung nem tartotta volna ezt fontosnak, aki a szavak, kifejezések használatát kutatta? A „spielrein”, két német szó összetételéből származik, amely tiszta játékot jelent. Ez rendkívül fontos információ lett volna, hiszen a lány első traumája akkor volt, amikor látta, hogy az apja a testvére csupasz fenekét elverte. Ez után nem tudott a gondolattól szabadulni, hogy az apja kezére székel. Megpróbált saját magára székelni és ugyanakkor vissza is tartani a székelést. Mindeközben a neve arra szólította fel, hogy játsszon tisztán. Ráadásul Jung apja lelkész volt, emiatt ő is folyton feddve érezhette magát, hogy ne játsszon, ne tegyen semmi piszkosat (Bettelheim, 1996).
A másik lényeges mozzanat, amit Jung nem említett ebben a levélben, hogy Spielrein ekkor már egyedül tudott élni, orvosi tanulmányait is sikerrel folytatta. Mindez arra enged következtetni, amit fentebb már fejtegettem, hogy a szerelmi viszonyuk kölcsönös érzelmeken alapult. Emiatt bizonyult ez az eset oly bonyolultnak, és ehhez kérte Freud professzor véleményét, tanácsát Jung (Bettelheim, 1996).
Egy évvel később, 1907-ben ezt írta Jung Freudnak: „egy betegének legfőbb vágya, hogy tőle legyen gyermeke”. Nem kapcsolta össze, hogy ez a beteg ugyanaz a diáklány. Freud ebből az esetből érthette meg a saját fogalmát, az áttételt. Ezt válaszolta Jungnak: „…a mi módszerünkkel a gyógyítás, a korábban a tudattalanba száműzött libidó fixációjának az eredménye. Ez voltaképpen az áttétel. Az áttétel adja a tudattalan megértéséhez és tartalma lefordításához a nélkülözhetetlen impulzust. Ott, ahol hiányzik az áttétel, a beteg nem fog erőfeszítéseket tenni, és nem fog bennünket meghallgatni, mikor lefordítjuk neki a tudattalanját. A gyógyítás tulajdonképpen a szerelmen át történik” – majd így folytatja „…feladat az, hogy az analitikus elfogadja, eltűrje ezeket az érzéseket, és a beteggel éveken át vizsgálgassa és elemezze őket. A pszichoanalitikus módszer lényegéből és szelleméből az is következik, hogy a pszichoanalitikus és betege között szexuális kapcsolat nem lehetséges. Ez szakmailag tilos.” (Etkind, 1999)
A Jung–Spielrein titkos viszony kitudódott és Jung nem tudta ezt méltósággal úriemberként kezelni, tagadta, majd az összes felelősséget a nőre hárította. Spielrein ezt a szerelmük elárulásaként élte meg. Ekkor fordult Freudhoz, hogy megerősítést kérjen arról, hogy Jung nem rossz ember, és méltó a szerelmére. Ezt a választ kapta: „…szakítsa ki lelkéből és fojtsa el azokat az érzéseket, melyek tovább élnek, mint az intim kapcsolatok.” (Etkind, 1999).
Jung méltatlan viselkedése abban a levélben hágott a tetőfokára, melyet Spielrein szüleinek írt. Leírta, hogy ők barátok voltak, és két barátot nem lehet megakadályozni abban, hogy azt tegyék, ami nekik tetszik. Kompenzációt kért Sabina további kezelésért, mert ez az egyetlen módja, hogy a határokat tartani lehessen orvos és beteg között. Ha megfizetik a gyógyító munkáját, akkor a szakmai kötelezettségek az elsők (Etkind, 1999).